Vigorózus lumenemmel
összefutottam a Margit hídon,
iuvenilis, noha meglett
kritikus, melomán.
Mint leporelló margóján
két ivoire-szín ómen,
úgy ornamentikáztuk
szerdán délelőtt
a Margitot.
“Poeta non fit, sed nascitur!” –
szólt. Mire én: “De Pista!
Mene, tekel, ufarszin!”
Barátom legyintett,
ám jött a taxim,
nota bene!
laudator temporis acti
ez a vén latinista.
Ó, Szókratész, csak szónokolsz,
Égi szférákban kóborolsz,
Vitában mindig harcra kész,
A földön jársz, az égbe érsz.
Futni utánad mind merész,
Ó, Szókratész, ha szónokolsz,
Platón így kiált: “Semmi vész!
Gyerünk, fiú, ha Szókratész
Halad az élen, égbe érsz!”
Egy Isten vár, hogy csókolózz,
Ó, Szókratész, ha szónokolsz,
Megbabonáz és félrelépsz,
A Földön jársz, az égben élsz.