←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Térey János

A puszta nyáron

1

           A nincs elvérzik a lehetnél

           És megsemmisül ott a van.

           Ki fétis, akit fölkeresnél

           Hit nélkül és szándéktalan,

           Lakik: tilalmas tartományban,

           Utcáján talmi ragyogás van,

           Hallucinálod szavait.

           Nagy múltat hatálytalanít

           Egyetlen szánalmas deliktum:

           A jóhiszemű hitszegés.

           Épített legenda kevés.

           Régi erkölcsünk, ritka titkunk

           Éppoly halott – földhözkötött –,

           Mint a Kedves Elköltözött.

2

           Bár hónapszám laktad lakását:

           Lám, senki-semmi nem vagy ott.

           Megszolgált, halotti kiváltság:

           Lidércként bebarangolod

           Valamennyi valódi termét;

           Új beosztás, gyanús kelengyék.

           Szellem-alakban élvezed

           Speciális védelmedet:

           Halott, azaz érinthetetlen,

           Ártalmatlan, átjárható,

           Csak fölkenteknek látható:

           Hatodik érzék, élesebb szem.

           Végérvényes e védelem,

           Óvnod magad szükségtelen.

3

           Szentség nem az, hogy lehet: van,

           Hanem hogy a lehet – lehet.

           A puszta nyáron – néma katlan,

           Mélypontok gyűjteménye lett.

           Az Alap józan elvetője

           Ő volt, bemérte jóelőre

           A romlásra valló jelet:

           Mint foszlik finomszerkezet

           Szanaszét. Zsigeri kívánság

           Túlélni nyári poklokat,

           Nem veled és nem általad.

           Ezért nem kaptál útiáldást.

           Vigyáz magára, hiszen él,

           És tiéd a halotti tér.

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk