Mennyi neon van a helyszínen,
Mennyi eldobott jégkrémpálca,
és milyen erős újabban a sztyeppei
dialektus. Sorbaállok a fagyisnál,
kipróbálom a sztracsatellát.
Épp ilyesmi nincs bennem, hogy
ismerkedni. Pedig lecserélhetném
már a hangulatom, de nem rúgom
ki a kavicsot a járdából. Inkább
örülni, hogy semmi sincs,
csak a lakás langyos berendezései.
Várni, ahogy nők várnak a
sztárfodrászra. Milyen árnyalatok
szerepeljenek a hajamon?
Kedvencem a hipnotizáló Telitalálat-
neon. Nagyban totózni a dolgokkal.
Mindig olyanra tenni, aki nem egy
ligában focizik velem. Hanem egy jobb,
vagy rosszabb csapatban.
Íme a búzatábla. Íme alatta a földgáz.
A kökénysor, a kavicsos parkoló.
Mérnökök járják a környéket. Megol-
dani a talajvíz-ügyet. Új kontaktus
a vízzel. Kotyogva nyílnak a rügyek.
Egy műút is épül, hogy összekössön két
községet. Hogy haladjon a beszéd. Van,
aki a Vita Foodsnál, van, aki az olajnál,
van, aki a humán erőforrásnál dolgozik.
A pedagógusok, mint egy érzelmi hálózat,
összefogják a községet. A község a hőseit
keresi. Azokat, akikre büszke lehet. Köpnek
az utókorra. Saját utókort teremtenek.
Virágváladék az ingemen. Boldog
vagyok, ez van. De untat, hogy fel
vagyok dobva. Mint egy álomban:
a pásztor jelfogója: gidaszarv.
Pillanatnyi az idill, mint csőr a
gyümölcsben. Mondja a pásztor:
van egy árnyalat a hangulatomon.
Mint egy hóporozta betonszegély.
Hogy mégsem jó nekem a gyors
elégtétel, holmi álom.
Az álom eredete: fehér garázs,
benne kartondoboz, kis Betlehemmel.
A csempézett lépcső is kellett hozzá.
Karácsonyi látogatás, ökölnyi fenyő-
díszekkel, a régi Dörmögőből
kivágott pásztorokkal. Ezek a gidák
az ismerőseim. Én is kivágtam őket
egykor, de nálam már véget ért a
pályafutásuk. Ezen a látványon
nőttem fel. Nekem ez is sok.