Avar Dezső irodája egyedülálló: Keletről Kelet, Délről Dél, Nyugatról Nyugat, Északról pedig a titkárnője irodája a határ, azon túl a Tárgyaló.
Főnök, kiáll a keleti ablakba, napfelkelte, a déliből a fenyves, hegyoldal, a nyugati ablakból a gazda szeme hizlalja a jószágot, minél kevesebbet lásson belőlük a portán: negyvenhét kamionja legeli a kilométereket. Mégis, karácsonykor, újév napján, amikor otthon a csorda, kéjérzés látnia az előírásai szerint parkoló autókat. Fenyőlevél alakzat, külön a nemzetközi, a belföldi társulat, a vegyker, a konténeres csoport. A narancs-kék színekkel festett szóló hetedféltonnások, tandempótos húsztonnások, a nyergesek homlokán egy a felirat AVAR DEZSŐ SZÁLLÍTÁS.
A főnök népi-demokratikus, az irodai személyzet kivételével bárki bármikor bejelentkezhet. Ha valakinek gondja van a tolatással, a főnök megmutatja a fogásokat a Bemutatkozóban. Ha a szerelők durrognak a vegyker csoport legénykorú Steyrjei miatt, a főnök csuklóból ad iránymutatásokat. Ha a könyvelésen egy fiatal csirke kifogásolja a tizenkét éves, Norton alapú könyvelési programot, a főnök szívesen betanítja.
A főnök fizikában is verhetetlen, mert bár sokat szenved a Lewinsky–Clinton effektustól, de nyílt fellációit Clintonnál sikeresebben irányítja a kívánt helyre.
Monica Lewinsky édes kis tizenhat sem volt, amikor a főnökasszony, még mint könyvelő, sikeresen alkalmazta az ősi módszert, ehhez felülről nyakig zárt blúzt, kurta vadászzekeszerű blézereket és kellően rövid szoknyákat viselt, hátul a megfelelő bevágással. A főnöki iroda akkoriban egy ERDÉRT faház harmadát foglalta el, és a főnök a vezéri pilótaszéket még nem teljesen töltötte be. A főnökasszonyt ritkán látni, minek is strandra fürdőkád.
Jó nap, ha a főnök újbogáron hajt be a céghez, átlagos, ha az ősöreg dzsokimercin, boldog, ha a vadonat 500 CLK-n.
A főnököt senki nem nevezi főnöknek, legföljebb az inasok. Az öreg sofőrök régi nevén Kavarnak szólítják, teljes nevén Kavar Gép, a fiatalok Dezsőnek és Dezső bá’nak, tegezni kötelező.
A főnök vastag nyaka hármas redőt vet hatalmas, szimplatokás, csúcsos, hószemüveggel koronázott, gesztenyefürtű copfos feje alatt.
Ünnep az a négy hét, amikor üres a főnöki beálló. A téli héten nyaralnak, a nyári hetet Bad Ischlben töltik, ősszel Róma, Párizs, London, tavasszal síelés vagy vitorlázás.
A főnök úgy érzi, minden dolgozó a fia. A dolgozók szemből megfelelnek, hátulról bunkófejként emlegetik. A létszám növekedésével a heti névnapozások negyedévente egy éjszakát kitöltő bulizásokká nemesedtek. Rossz negyedévben zsíroskenyér, jóban birka, pulyka, ital mindig elsőrendű.
Ahhoz, hogy minden rendben legyen és a puskapor száraz maradjon, egészséges problémák kellenek – szól a főnök egyik bölcsessége. (Piszkos autó – szennyes lélek. Ámítástechnika. Internyet. Sápudvar.) Háromfős marketing csoportot kell tartania a 0,8 százalékos piaci részesedésének növelésére.
Életéhez az édesség, mint pulykamellhez az áfonyalekvár, gyengéden tapad.
Egy napon jogásza bojtárja jî a hírrel, a hagyatéki pöröknek lassan vége szakad. A hatszobás, mélygarázsos szülői ház betonudvarát megtöltik az örökösök, a tekepálya hosszúságú aklok kettős sora felől enyhe disznószagot hoz az esti szél, pedig az utolsó hízó tíz éve szaladt a késnek. Rideg bólintások, könnyes ölelések. Szobájában minden érintetlen, kivéve a szimatszatyrát és a ricsekendőt, amit a falra szögezett édesanyja. Az iratos fiókban szakmunkás-bizonyítvány, kékútlevél-pirosútlevél, a ruhásszekrényben az utolsó bolgár matrózpóló, a kazettatartóban a jászapáti ’Ricsekoncert, a polcon az Úton szürke, pecsétes kötésű példánya és az angol műszaki szótár, lapozza, E. Mindenütt E. E, E, Emőke. Elmosolyodik, fölteszi a lemezjátszóra a Bizottság-lemezt, serceg, hallgatja, a! E. (Üzletfelei nem esnek hasra, ha meglátják Wahorn és feLugossy képeit: “Mi van, festegetsz is?” Meredeken emelkedik az üzletfelek műélvezése, ha a címek mellé az árakat is bemondja a főnök, hetvenezer, százhúsz, kettőtíz.) Apja szelleme dübörög az almafa lépcsőn: “Mindig látsszál öregebbnek, mint amennyi vagy, ha jót akarsz magadnak!” Levesz a tálasról egy tányért, a fajansz fehérje E, Emőke. Anyja szelleme a konyhában a jó tejbegrízzel: a bojtárral tejet hozat, a tej fehérje E, Emőke, grízt főz magának, E, kövült almabefőttel eddegéli, nézik: a hülyét. A zörgésre beront a nővére (kettes számú felperes) és a kamrából a befőtteket mind elharácsolja. Sógornői a mélygarázsokat lépegetik: itt palackozott italok, ott diszkont élelmiszer.
A csetemajori leágazásnál balra kanyarodik s ezt csak akkor fogja föl, amikor kivág elé a déli busz, a fagyos, deres autóbuszon Emőke combjai között melengette ujjait, E. Ciklámen, fehér, türkiz, fehér, alpesitehénlila, fehér, benettonzöld – nem ismer rá a kisvárosra. A tornyok bádogjain tompa fény, az utcák zsúfoltak az autóktól, a gimnázium előtt meghagyták a platánokat, a kollégium helyén társasházak, a járdán óvodásokat terel az óvó néni: Emőke.
Még szűz volt, tizenhat éves, Emőke már nem, amikor egy osztálykiránduláson megengedte, hogy megérintse a mellbimbóját.
Általános feltűnést kelt a méretéhez képest illetlenül cikázó és dübörgő dzsokimerci, vásárolt rendszáma KAVAR-1.
Baj van, állapítja meg Avar Dezső. Holdfény ezüstözi a fürdőtermet, a pálmák és páfrányok leveleit. Egy korty ásványvízzel öblögeti száját, talpait csurommá ázott selyempizsamáján melengeti. Baj van, néz ki a fürdőterem üvegfalának egyik átlátható szemén az irodaházra: az udvar fölött kéklő füstfelhő emelkedik, árnyékok vetődnek: indul a vegyker csoport, fél három, minden rendben. Baj van, állapítja meg Avar Dezső, s az asszony szobája felé veszi az irányt. Évek óta nem álmodott – s nővel?
– Jó reggelt, szervusz Dezső bácsi! – toppan Angéla laptopjával a főnöki irodába.
Avar Dezső elégedetten nézi a nő hamvas nyakát, akinek nem volt még dolga cégbejegyzéssel, de lesz, s majd elsikoltja magát, ha rádöbben, csak hét évvel idősebb a főnök: bácsi?
Angéla lóarcát apródfrizura szélesíti, diószín lószemei hűségkönnyben áznak, senkit nem tekint férfinak, csak a főnököt. Térdeit rogyasztva kissé hosszasan készíti elő a kávét: a napi munkában győztes csak az lehet, aki reggel együtt tud kávézni a főnökkel.
A főnök a szoknya és a blézer hosszarányait latolgatván fölfigyel arra, hogy a hátsó bevágás végén három-három centi ügyesen bár, gyöngyöltésekkel, de kézivarrással van elszegve. Amennyiben a bevágás ekként meghosszabbított felső végpontjából egy képzeletbeli merőlegest irányítunk a felsőtest tengelyére, az kétségtelenül érinti a végbélnyílást is. Fallokrata disznó, demokratikusan mosolyog, Angéla megérinti a nyakánál szorosan záródó blúz gyöngygombját, mosolyog a főnökre, micsoda egy gusztustalan disznó, szexista diktátor, egy bunkó, de ő megfaragná, nettó huszonhatmillió havi árbevétel: nem a piaci részesedést kellene erőltetni, hanem a profitot.
– Tessék, Dezső bácsi, ez a legjobb ajánlat, de áruld már el, légy szíves, minek nekünk óvodai fajáték kettőszázhetvenezer forint értékben?
– Felejtsd el, Angikám, foglalkozz csak a Harimpex-ajánlattal.
A fodrásznő műszempillái nem is rezdülnek. Avar kutató tekintetében mást nem talál, mint undorító férfiszokást, hajvágás közben ölét ugyanúgy a férfi könyökéhez illeti, mint húsz évvel azelőtt, amikor megengedte, hogy tegezze. Avar a tükörbîl nézi a nît, a gésamaszkszerű arcát: semmi sem változott, csak a reklámfotók férfijeinek valahai színes fotói fakultak: kék hajsisakok, kék szakállak. A kirakat függönyének nejlonján a fodrásznő évi hétezer cigarettájának kátránya.
– Nem tetszik megismerni – mondja a tükörképnek Avar Dezső.
– Sok kuncsaftom van – válaszol kérdésnek vélve Avar mondatát a nő.
– Ötéves koromtól a bevonulásomig vágta a hajam.
– Ó, annyira azért nem vagyok öreg – mosolyog a tükörbe halálrémülettel a fodrásznő –, össze tetszik téveszteni valakivel.
Avar Dezső visszanyeli a következő mondatát: Én sem.
Egy fűtő mi mást tehet májusban, legelteti a fűnyírót, festi a csöveket, kicseréli a csöpögő szelepeket, megcsavarja húsos ujjaival a gyerekek orrát, a legjobb kávét főzi, szalonnát katonáz Kitti dadusnak, vicceket mesél az óvó néniknek, lemetszi az elnyílott orgonát. Senki sem érti, de nem is firtatja, miért kell betölteni májusban egy fűtői státust. Bandi bá hordóhasán feszül a kertésznadrág, zsebében mindig valami kincs.
Gyomainé Herczegh Emőke undorítónak találja a férfit. Általában is undorító minden férfi, de ez a szélhámos különösen. Mindenkit levesz a lábáról és fölsegíti. Köszöni, a kávéjából egyáltalán nem kér, sose lehet tudni, az ilyenek tesznek bele valamit, aztán kész a baj, valamint két ujjal gyorsabban ír be a pasas, mint ő tízzel, és kimentett neki a kukázóból egy levelet, amin csak a nevet és a dátumot kellett megváltoztatnia.
– Én is ide jártam óvodába, akkor még szabad volt lehemperedni az alsóudvarra, köszönöm az egy hetet, amit itt tölthettem és elnézést kérek mindenkitől!
Avar Dezső meghajtja magát, beosztotti kara összenéz elégedetten, micsoda egy genny főnökük van, párja nincs, egy igazi férfi. Az óvoda dolgozói és óvónői rajongó mosolygással nézik e nagyszerű férfit, amint átvágja a kalózhajó hídját övező sárga műselyem szalagot, és a kis kalózok, mint az elmúlt néhány napban, megrohamozzák. Kittike fonja csak dühödten cseresznye mellein össze pálcika karjait, Leghorn-csirke vörös fürtjei arcába hullanak, könnyeit ízleli nyelvecskéje hegyével.
Még a fák sem emlékezhetnek Avar Sándorné fehér MB-1000-es Skodájára, az égkék mackóra és a trágyás gumicsizmára, amiben vezetett, csakis Margitka dadus, akit Avar Dezső külön kérésére toltak elő a szociális otthon gangjáról. Sokan úgy látják, lát, mások tudják, tíz éve vak.
A győzelem a minimálisan elvárható, nézegeti az Aranykakas vendéglő híres levesében úszkáló lúdgége tésztát, amit itt csigának neveznek. Semmit sem változtál, hazudta Gyomainé.
– Te sem – hazudik Avar, s a nő nyakára pillant, amit hajának narancsszín kunkorai jótékonyan árnyékolnak be. Arca sovány maradt, mint egy tévébemondónőé, ajkai ápoltak, szűzek, tört pillantását kunkorított festett pillák seprőzik. Nyakán a bőr alatti zsírréteg hármas redőt vet, hordótestén valahai tökéletes melleit behízta, volt ékszerköldökű sima hasa immár combjaira löttyen, melyek karcsúak, mint akkor.
Avar Gyomai Attilára gondol, a nyomorult, bukásból bukásba vergődő vállalkozóra, sorsát mint nedves agyaggolyót latolgatja, nem döntött még.
Kazai Károly E betűkkel karcolta tele padját, rongálás miatt Avar igazgatóit kapott, az angol és orosz szótárjaiban látható E betűk szolgáltak közvetett bizonyítékul, míg Kazai körmeit tisztogatta a közvetlennel.
Avar a legszebb szerelmes mosolyával dől hátra a diópácszín bokszban, émelyegve nézi a kék-fehérre fakult pusztai képeket: hatmillió cigaretta kátránya a mennyezet rácsozatán.
A képek nem illenek össze, és sehogyan sem emlékeznek rájuk. Avar híres memóriájában nyoma sincs Major Györgyike nevű osztálytársnőnek, aki a répaföldön paradicsomlével csalt.
– Már ne haragudj Dezsőkém, arra emlékszem, hogy belém voltál zúgva, de hogy mi: csókolózni?
Látja Avar a nőn, üres a hely, előhozhatatlan törlés, fölfricskázza a gyufásskatulyát, csak nyertes lehet, és nyer is: a nő nem látott még újbogarat, feltétlenül, nem mintha érdekelnék az autók, de látnia kell, édes, tündéri.
Avar a helyére illeszti a skatulyát, inti a pincért, kilencszázhetvenkilenc, ezerből nem kér vissza, benyom egy százast a zenegépbe, és Paff Daddyt választja, keresztszemes hímzések, metszetek betyárokról, nesztek Paff Daddy, viszlát, soha.
Az állások szinte üresek, csak hat félpót, vontatóik bérmunkán, a műhely előtt napoznak a szerelők, dologtalanul megbecsülten, mint kínai orvosok, a vendégparkolóhoz vezető kunkoron olcsó kisautó metálrózsaszínje villan.
– Óh, ecettel kendőzött hagymabűz!
Kittike cuppogásmentesen dolgozik a századvégi magyar irodalom egyik főtémáján, markával marizsgál, ujjbegyével a főnök herezsinórját masszírozza – olvasta egy női trendmagazinban. Nem kérdezi, mit akar a főnök a hagymabűzzel, megszokta már, hogy magában beszél, hamar elmegy, és azután ő visszatérhet a női trendmagazin lapjai közé: hol is kereshetne kontírozással hetvenet úgy, hogy lesz még ő főnökasszony itt, s akkor a Szandi–Évike–Andu gépsornak annyi!
A szerelők az eget nézik, a második emelet boldogabbik végét, képzelik, mit csináltat most a bunkófej. Elviselhetetlen töménységű szintetikus pézsmabűz lengi a hordótestű, csinoslábú, narancshajú nőt: Avar Dezsőt keresi. A szerelők összenéznek.
Narancssárga pont, gömb, pálcikák, előre az aszfalton, vissza, az egyik szerelő föláll, mutat, föl, föl, azután a főnöki beállóba, üres, vállat von, majd visszaül, a porta felé int, a gömb előre, vissza, végül pördül, s elhajt.
– Szeretem, ha az embereim kitalálják a gondolataimat – mondja Avar, s kendőjét nyújtja Kittikének.