Kánai András, Benke László
Darth Vader Salgótarjánban

Röviden: ide Han Solo is csak egy-két jól szelelő sugárpisztollyal mert volna eljönni.
Bővebben: Országos Fantasztikus Találkozóra látogattunk a múlt hétvégén. A leánykori nevén HungaroCon elnevezésű rendezvény elméletileg a sci-fi irodalom kedvelőit hozhatta jobban lázba, hiszen a díszvendég az élő lengyel klasszikus, Stanislaw Lem lett volna. A hajlott korú író azonban futurológiából most is jelesre vizsgázott: lemondta részvételét. Sebaj, gondoltuk Salgótarján kopottas kövezetű főterén, a József Attila Művelődési Központ felé bandukolva. Az első kulturális sokk a bejáratnál ér minket: szerepjátékkártyák, varázslós-mágusos regények fogadják a belépőket, és egy zodiákus jelekre erősen hajazó csillagkapu a'la Stargate.

Darth Vader, alias David Prowse dedikál. Aláíró-olvasó találkozó Fotók: Benke Zsuzsanna

Miután hosszas tanakodás után leszurkoljuk az 1600 forintos napijegyet, és nagy nehezen számlát kérünk a zsűriasztalbútor mögött ülő szervezőktől, a nagy felfedezők merészségével beljebb hatolunk.
Látnivaló pedig van bőven. A Hatalom kártyái elnevezésű pakli bárkinek ajánlható, aki megunta az ulti-kanaszta-autóskártya háromszöget. Stüszi vadász helyett például a Kék testvér elnevezésű kártyalapon ez áll: „A Kék testvért dermesztő aura veszi körül, lehelete jéggé fagyasztja azt, amihez hozzáér.” Akkor mi sem babráljuk tovább, pedig most akciós áron kínálják.
Egy kis kultúra, csillan fel szemünk. Az angol nevű, de polgári életükben magyar nevet használó írók némelyike öt-tíz könyvvel szerepel az asztalokon, jelezve, hogy a mennyiség-minőség marxista tétel a múlt csökevénye. Az előtérben a könyveken kívül (melyek közt sci-fi egy-két robotlövöldözős, számítógépes játék ihlette regényen kívül nem akad) marad még érdekesség: Gyűrűk ura-, Mátrix-bábuk kelletik magukat műanyagban. Elég átlátszóak. A Star Wars-világ szereplői is büszkén feszítenek fröccsöntött jelmezükben, várva a vásárlók rohamát. Mi majdnem rohamot is kapunk, mert az egyik leghírhedtebb horrorfilm, a Hellraiser figurája is kereskedelmi forgalomba került - biztosan jó ajándék, karácsonyfa alá, újfajta esti mesét felolvasni, hiszen ma már a legkisebb királyfik is Merdzsóval járnak.
Persze egy országos találkozó nem sokat ér előadások nélkül. Az elsőt, amelyet van szerencsénk meghallgatni, az egyik hazai fantasy-könyvkiadó illetékese tartja; a zöld mackónadrágos, barna zoknis, ámbár szemüveges férfi a könyvkiadás sanyarú helyzetét ecseteli a színházterem mintegy húszfős hallgatósága előtt.
Feltűnő egyébként, hogy a négynapos rendezvény szombati napján mennyire kevesen vagyunk, alig százan, beleértve a mosolygós, de szerepjátéktól meg nem érintett nyugdíjas rendezőket is.
Néhány előadás kimondottan misztikusnak hangzik - már a címe alapján. Mi, földhözragadtak, a japán rajzfilmek, az úgynevezett anime-ok alapján készült számítógépes játékokról szóló darabra vagyunk kiéhezve. A teremben a hátunk mögött egy kisnyugdíjas, madárijesztőre hasonlító Yoda-kézirajz függ a falon, amely, mi tagadás, jókedvre derít minket. Az előadás sajnos nem. A fiatal fiú valószínűleg néhány percet készülhetett érdemben mondandójára, de ezt azzal hangsúlyozta, hogy vagy ötszáz képet mentett le az internetről a témában. A számítógépes játékok történetével kezdi, és a kínos kudarcok úgy váltják egymást, mint időgépben az utasok. Nem elég, hogy a Super Mario-játékokkal kapcsolatban egy színes bőrű lány kiigazítja értesüléseit, de a projektoron megjelenített monitor képe meglehetős realitással adja vissza a programhibákat is. A gép valószínűleg csak azért nem fagy le, mert az esőtől eltekintve viszonylag nyárias a levegő. Miután a copfos srác előadásában ezredszer ejti ki az „igazából” szót, bölcsészórákon edződött fülünk nem bírja tovább. Amúgy is vár minket a Tolkien-nyelvóra.
A Gyűrűk ura világhírű írója nem brókerként kereste a betevőt, mert arra is maradt ideje, hogy regényéhez három különféle nyelvet is kitaláljon, komplett nyelvtannal, szótárral (még ha a Rigó utcában ezt nem is fogadják el).

A három fiatal lány előtt kiterített jegyzetek, szótárrészletek hevernek. Elmondásuk szerint mindnyájan egy anime-klub lelkes tagjai, de Tolkien kitalált tündérnyelvét is tanulják. Egyikük, egy tizenöt éves tanuló ennél tovább is ment, ugyanis ehhez a fantasy-világhoz kapcsolódva megtervezte harminc saját egyéniségét, amelyeket összejöveteleiken rendszeresen magára ölt. Sajnos, a varázs néha túl erős: egyik alaposan megkonstruált szerepjátékos énje állandóan visszajár, nem hagyja békén, annyira erős, szinte élő, láthatatlan személy. Egy pszichológusnak aranybánya lennék - mosolyodik el. Nem mosolygunk vissza, inkább csendesen kisomfordálunk a szobából.
Még találkozunk a másik díszvendéggel, az éppen Magyarországon haknizó David Prowse-szal. Ő az a színész, aki Darth Vadert alakította a legelső Csillagok háborúja-trilógiában. Érdekes lenne megtudni, hogy egy korosodó brit férfit vajon mi vesz rá, hogy autogramokat osztogasson Európa peremén? Vajon mivel foglalkozhat? Talán zárlatos lézerkardokat szervizel egy birminghami vastelepen? Elmélkedésünket újabb közjáték szakítja félbe: feltűnik egy Darth Vader teljes ruhában, de hohó, minket nem vernek át, ez egy imposztor, hiszen az igazi ott ül, és éppen egy sötét nagyuras fényképet dedikál.
A résztvevők, csupa 18-30 közötti, többnyire egyszerűen (pejoratívan mondva: igénytelenül) öltözködő, többnyire fiúból álló közönség azért boldog és felszabadult.
Az Országos Fantasztikus Találkozó szombat este „live vampire” bállal zárul. Ez ellentmondás: a vampire sok minden, de antropológiailag mégiscsak élőhalott stb., nem live.
Búcsúzóul még a harmadik emeleten megnézzük a fantasy kártyaversenyt és a robotmodell-kiállítást; a hosszú hajú, borostás fickó olyan műgonddal helyezgeti a MechWarriorokat, mintha Ming-korabeli keramikák lennének. Szétnézünk a sokat látott ember szemével, és csak annyit mondunk:
Az Erő legyen veletek.