Norvég tájak Magyarországon

Hat norvég festő - Harriet Backer, Kitty Lange Kielland, Gerhard Munthe, Eilif Pettersen, Christian Skredsvig és Eric Werenskiold - az 1870-es években együtt tanult Münchenben. Barátságuk akkor is folytatódott, amikor néhányan közülük Párizsba költöztek. 1886 nyarán összegyűltek az Oslo közeli Baerumban, a Fleskum tanyán, hogy a természetben munkálkodjanak, és megosszák egymással tapasztalataikat. Az eredetileg egy évadra tervezett vakációzás művésztelep szintjére emelkedett. 

Christian Skredsvig festménye (részlet) 

A francia festők a század derekán vonultak ki Barbizonba a természet közös felfedezésére. Példájuk nyomán Európa-szerte sorra alakultak a művésztelepek. A müncheni magyar fiatalság a norvégoknál kereken tíz évvel később utazott Nagybányára. Mind a két kezdeményezés - oly távol egymástól - hasonló szerephez jutott hazája művészettörténetében. A közös indítás - a müncheni akadémia, a francia plein air - alkotásaikon is hasonlóságot eredményezett. 
A köz- és magángyűjteményekből bemutatásra kerülő közel hetven festmény nagy része norvégiai tájakat mutat, ám a közönség ne várjon zordon fjordokat. Szelíd dombvidékről van szó, amelynek hol intimitását, hol a romantikusan eltűnő nyárest fényeit hangsúlyozzák, vagy a tavak csendjét. Az utóbbiak közül a legszebb, K. Lange Kielland műve az oslói királyi palotából érkezett hozzánk.
H. Backer, Norvégia másik legjelentősebb festőnője, az enteriőrt részesítette előnyben, festészetéről úgy nyilatkozott, „plein air a belső térben”. Ch. Skredsvig patakparton fuvolázó parasztgyereke a „Fleskumi festők” emblematikus képe, megtalálható minden iskolai tankönyvben. Körükben a francia szimbolizmus sem maradt hatástalan, különösen E. Pettersent érintette meg. 
A tárlatot a norvég nagykövetség szervezi a királyi pár budapesti látogatása alkalmából. Igazi „királyi ajándék”, hogy láthatja a közönség a 19. századi norvég piktúra számunkra eddig ismeretlen remekeit. 
(Szépművészeti Múzeum, október 9. - december 1.) (Hetek)