Szobota Zoltán
Hidegvérrel

Drámai és nagy ívű fordulat várható a nevelőapját állítólag meggyilkoló tinédzserlány ügyében. A vérfagyasztó krimiket megszégyenítő események egyik főszereplője, K. Richárd ugyanis teljesen más történetet adott elő a rendőrségnek, mint amelynek alapján a bulvársajtóból és kereskedelmi hírműsorokból tájékozódó honfitársaink java része már előre felmentette a tizennégy éves kislányt.

Meghívó a sztárcsinálóktól 

Az ügy lángjainál a szenzációra éhes médiumoktól az ügyvédvilágon át egészen a melegek jogaiért is fellépő szervezetekig sokan kezdték el saját pecsenyéjüket sütögetni, anélkül, hogy utánajártak volna olyan minimumkérdéseknek, mint hogy lehetett-e más is a gyilkos, igazak-e az eddig csak a kislány szájából elhangzott hírek a brutális apukáról, vagy hogy nem jöhet-e szóba más indíték is, mint az önvédelem. Kitti, állítása szerint, végső elkeseredésében választotta a szabadulásnak ezt a legdrasztikusabb módját, nevezetesen, hogy az őt folyamatosan molesztáló és ütlegelő mostoháját álmában, közvetlen közelről fejbe lövi. A szabadlábon védekező lány mosolyogva meséli horrortörténetét az őt kérdező riportereknek, és mint mondja, örül, hogy megtette, és újra ezt a megoldást választaná, ha a sors úgy hozná. A faluban azonban szkeptikusak a történtekkel kapcsolatban. Példának okáért a lány sztárolásáról olyannyira nincs szó, hogy a szülők öszszefogásának köszönhetően a lakócsai általános iskola vezetése eltanácsolta őt az intézményből, így a továbbiakban csak magántanulói minőségben sajátíthatja majd el a Nemzeti Alaptanterv tananyagát. Osztálytársai csupán a tévéből értesültek arról, hogy nevelőapja ennyire drasztikus módon bánt vele, azt pedig egyikük sem hiszi komolyan, hogy Kitti húzta meg a ravaszt. Sőt, a falubeliekkel beszélgetve kijelenthetjük: nincs senki, aki őt tartaná a gyilkosnak. 

Az áldozat: S. Vilmos

A mostohaapa, S. Vilmos jómódú budai, polgári család sarja, aki jogi diplomát szerzett, és egy jó ideig közjegyzői minőségben tevékenykedett. Harmadik feleségétől (Kitti édesanyja a negyedik volt) úgy értesültünk, hogy az áldozat rendkívül megnyerő modorú, intelligens ember volt, azzal a kis szépséghibával, hogy a Kádár-rendszerben nagyhatalmú főügyész édesanyja totális befolyása alatt állva képtelen volt önálló, felnőtt férfi módjára létezni. Másfél éves házasságuk alatt folyamatosan érték meglepetések az exfeleséget. Csak S. Vilmos szüleinek villájába költözve derült ki, hogy férje szélsőségesen antiszemita, és gondosan őrzi már elhunyt nagypapájának a lengyelországi zsidók bevagonírozásában tanúsított kiemelkedő szerepéért járó kitüntetését, valamint fekete SS-egyenruháját. A harmadik feleség brutalitást és erőszakot soha nem tapasztalt férjénél, ugyanakkor megütközött a konfliktuskezelésnek azon gyermeteg módján, amikor az édesanyjával összeütközésbe kerülő Vilmos egyszer a kincset érő angolpázsitot crossmotorozta tropára boszszúból; máskor télvíz idején csavarta le a ház fűtését, hogy a bent lévők lehetőség szerint megfagyjanak. Válásuk után S. Vilmos a Balaton mellé költözött, és nemsokára újra nősült. Negyedik feleségével, illetve annak három és fél éves, Kitti nevű lányával Tótújfalun vettek házat, majd Vilmos kibérelte a falu egyik kocsmáját, ahol leginkább egy Szent Koronához szóló és Magyarország feltámadását sürgető kép központi helyre akasztásával tudta képviselni nézeteit. Az italkimérés mostani tulajdonosa, Béla szerint az új lakó olyan történetekkel erősítette a faluban saját nimbuszát, mint hogy a jugoszláv háborúban halomra lőtte a szerbeket, bődületes összegű bankszámlával rendelkezik, alkatrészgyára van Pestlőrincen, és a többi. Ehhez képest mindenki tudott a tucatnál is több helyre szóló tartozásairól, és bár sokszor viselkedett erőszakosan és úrhatnám módon, folyamatosan rettegett valamitől vagy valakiktől. Béla utóbbi információja egyébként K. Richárdtól származik, aki Vilmos mindenese volt, és mindig munkáltatója mellett kellett lennie, ha nem falubeliek tartózkodtak a kocsmában. Ennél a pontnál jegyzi meg Béla sejtelmesre halkítva hangját, hogy szerinte a történet „nincs lefutva”, tuti, hogy nem a lány a gyilkos. A kocsmáros egyik alkalmazottja ugyanis a gyilkosságot követő éjszaka éppen Kittivel beszélgetett, amikor annak édesanyja zaklatottan berohant Ricsivel, majd rövid sugdolózás után sebesen távoztak, mások pedig nem bírták nem észrevenni, amikor Ricsi szombat hajnalban egy ablakon át hagyta el a gyilkosság helyszínét. 

Horror a köbön

K. Richárd huszonhárom éves, anyukája szerint magára vessen, hogy három hónapig ingyen dolgozott az őt hatvanezer forintos fizetéssel magához csábító S. Vilmosnak. Ezen időszakban egyszer négy-, máskor egyezer forint előleget kapott új főnökétől, miközben a kukoricaszedéstől kezdve a favágáson át a kertrendezésig mindenben a maximumot igyekezett nyújtani. A járandóság visszatartását végül azzal oldotta meg a pénzhiánnyal küszködő gazda, hogy cigilopással gyanúsította meg alkalmazottját. Az édesanya a fia beszámolóiból úgy tudja, hogy a mostohaapa kemény fegyelmet tartott otthon, feleségét, „a Gizit” annak ellenére, hogy a túlélésért küzdő rákos betegről volt szó, semmilyen tekintetben nem kímélte: reggeltől estig ugráltatta, parancsolgatott neki, és esetleges mulasztásait kegyetlenül megtorolta. Állítólag a család háziorvosa nem egyszer jött el hozzájuk szájat összevarrni, vagy üvegpohár fenekével ejtett zúzódást kezelni. Ricsi azt is mesélte, hogy a jómódúság látszatát fenntartani igyekvő apuka nem minden télen tudta biztosítani a szobahőmérséklethez szükséges tűzifát, sokszor annyi pénzt sem adott haza, amennyiből egy tisztességes vacsorát megfőzhettek volna, sőt előfordult, hogy Kitti hároméves kishúga a szomszédba ment kenyeret kunyerálni. A gyámhatóság a történet szerint azért nem tudott segíteni a családon, mert a nevelőapa bezárta őket a lakásba. A Kitti szexuális molesztálásáról szállingózó híreket Ricsi nem tudta megerősíteni, ahogyan a rendőrség felkérésére eljáró nőgyógyász sem. A kocsmában azonban többen látni vélték, amikor a mostohaapa a rokoni ölelésre cseppet sem emlékeztető, egészalakos „szeretetmegnyilvánulással” próbálkozott nevelt lányánál, és állítólag egyszer a fürdőszobába is „véletlenül” rányitott. 

Simek Kitti. Nem tűnik meggyötörtnek Fotók: Somorjai L.

K. Richárdot egy héttel a gyilkosság után kétszer is elvitte a megyei rendőrség civil járműve, és lőfegyverrel való visszaélés alapos gyanújával vették őrizetbe. Anyukája nem igazán hitte, hogy rövidesen viszontlátja gyermekét. Hogy miért? Hát talán azért, mert a gyilkosság hajnalán, fél ötkor ő keltette fel fiát, hogy Kitti már többedszer keresi, és menjen át hozzájuk, mert valamit segíteni kell nekik. Az édesanya szerint ekkor történt, hogy a fiú már csak S. Vilmos tetemével találkozott, és mivel annak nejlonzacskó volt a fején (lehet, hogy nem halt meg azonnal?) azt gondolta, hogy valami tréfáról van szó. Tűnődésében Kitti zavarta meg, aki nevetve emelgette mostohája kezét, hogy annak élettelen visszazuhanásával szemléltesse a valóságot. Ezt követően a két hölgy segítségével jó tizenöt méteren keresztül a ház egy félreeső szobájába cipelték a kétméteres, százhúsz kilós hullát, és nekiláttak számba venni az elrejtés lehetőségeit. Először a Drávába akarták dobni, de rájöttek, hogy közel lévén a horvát határ, bármikor megállíthatja őket egy határőr, és Ricsinek nincs jogsija. Kettes variáció az erdő. Ezt a megoldást azért zárták ki, mert belátták: emberfeletti erőt igényel a kemény, gyökeres talajból négy köbméter földet kitermelni. A kukoricásban a dögszag lett volna hamar gyanús, a saját kertben pedig a rendőrség kutyáinak dolgát könnyítették volna meg. Tanácstalanságukban hívták fel a család régi barátját, P.-t a Balaton mellett, aki végül a médiának oly szimpatikus történetet kitalálta. Ekkor már több mint kétnapos volt a tetem. Mi történt ez alatt a negyvennyolc óra alatt? Kitti a közeli falu diszkójában, édesanyja a falu egyik kocsmájában múlatta az időt, míg az áldozattal közös hároméves kislány otthon tartózkodott a szomszéd szobában elhelyezett holttesttel. 

Előre kitervelten és nyereségvágyból

Egyes falubeliek szerint nem igaz, hogy az apa terrorizálta volna a családot. Kitti édesanyja állami gondozottként töltötte fiatalságát, és Kitti apjáról sem tudni semmit. Számukra S. Vilmos feltűnése egy új életet jelentett, ahol nincs anyagi kiszolgáltatottság és otthontalanság. Ha igaz lenne - mondják -, hogy terror alatt éltek, a kislány nem járhatott iskolába, és egész álló nap csak a családfő parancsait hajtották végre, akkor házuk ragyogott volna a tisztaságtól - szemben a falubeliek által tapasztalt rendetlenséggel és piszokkal. Az apai szigort egyesek annak tudják be, hogy Gizi az egész falu tudtával csalta meg férjét egy helybelivel; Kitti pedig kamaszkorba serdülvén nem egyszer maradt ki több napra úgy, hogy tartózkodási helyéről elfelejtett beszámolni szüleinek. Így talán kicsit érthetőbbek az állítólagos bezárásokról szóló történetek, de még ha a fentiek mind a kitaláció szüleményei lennének is, és S. Vilmos valóban brutális kegyetlenséggel bánt családja nőtagjaival, miért választották a gyilkosságot a probléma megoldására? Miért nem léptek le egy szép nyári estén? - kérdezik sokan. Kitti szerint nem volt hova menniük, és apja úgyis utánuk ment volna, hogy bosszút álljon. Miért ne merülhetne fel azonban kérdésként, hogy mi van akkor, ha nem is akartak elmenekülni, csak egyszerűen a „zavaró tényezőt akarták kiiktatni”?
A Hetek biztos forrásból úgy értesült, hogy K. Richárd a rendőrségen beismerte: korábban többször beszéltek már Kittivel a mostohaapa likvidálásáról, és például a mérgezést a könnyű lebukás miatt vették le a napirendről. Miután a golyó általi halál mellett döntöttek, anya és lánya először öngyilkosságnak akarták álcázni a hidegvérű kivégzést, ezért a jobbkezes Vilmost jobb halántékánál lőtték fejbe. A legfrissebb szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a gyilkos fegyveren nem Kitti, hanem édesanyja ujjlenyomatai vannak. A gyilkosság valódi indítéka egyébként a kislány által kitálalt mesével szemben Ricsi szerint nem elsősorban a család testi-lelki megnyomorítása alóli felszabadítás volt, hanem a kocsma alatt elrejtett húsz maroklőfegyver és az ezer töltény megszerzése, melyek S. Vilmos tulajdonát képezték, és körülbelül 2-5 millió forint értékkel bírtak. Kitti, édesanyja és Ricsi negyedikként egy falubelit is bevontak az ügybe, aki „puttonyos” kocsijával segített a fegyverek eltüntetésében. Amatőrségükre vall, hogy legalább tizenöt szemtanú látta, amikor a házat hátulról megkerülve a kukoricásba állt, hogy berámolják az „árut”. A rendőrség azonban a fiú által megjelölt erdei rejtekhelyen csak a fegyverek hűlt helyét és néhány tisztító és karbantartó eszközt talált, a pisztolyok tárolására szolgáló zacskókkal együtt. A fegyvereket tehát még keresik. 

A gyilkosok köztünk járnak

Miközben kikanyarodunk a faluból, Kitti kerekezik velünk szembe a főutcán, három korosztályához tartozó srác társaságában. A lány a rendőrség szóvivője szerint őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomása miatt van szabadlábon. Amikor környezete reakcióit firtatjuk, nevetve fordul haverjaihoz: „Ugye félelmetes vagyok, rettegtek tőlem?” Tettét nem tartja követendő példának hasonló sorsú kortársai előtt, de állítólag már akadt olyan, aki történetén felbuzdulva jelentette fel kegyetlenkedő szülőjét. Ügyében felmentő ítéletre számít, és mint mondja, minden megy tovább, ahogyan eddig. A népszerűség új közegét élvező Kitti a Mónika show-ba invitáló levél felbontása közben azt is elárulja, hogy nagykorában ő is riporter szeretne majd lenni.