Kertész Ákos
Jellemgrófok
Két miniatűr a 70 éves Kertész Ákostól
Kertész Ákos: „Egyetlen erkölcs van! Az a bizonyos” Fotó: Somorjai L.Nem bírom tovább
Nem bírom már a mély megrendülést, a lelki gyötrelmeket.
Oda kell állnom az ország nyilvánossága elé, és be kell vallanom, hogy drága szülőanyám, aki huszonnégy éven át volt az V. kerületi Vendéglátóipari Vállalat munkaügyi osztályának előadója, miközben osztályvezetők jöttek-mentek, ő huszonnégy éven át maradt - nem véletlenül! -; huszonnégy évig minden egyes munkaügyi dokumentum az ő kezén haladt át, és huszonnégy éven keresztül ő írta a vállalat dolgozóinak munkaügyi kartonjait.
A takarítónőkről és vécésnénikről, pincérekről és felszolgálónőkről, séfekről és szakácsokról, pénztárosnőkről és fizetőpincérekről, gazdasszonyokról és felírókról, hogy egyébről, például a prímásokról és bőgősökről, kontrásokról és cimbalmosokról ne is beszéljek.
A roma zenészek adatainak nyilvántartása kimeríti a rasszista diszkrimináció bűntettét is.
Tudvalévő, milyen volt a BM elhárításának viszonya a vendéglátóiparhoz…
Ennek köszönhető, hogy ötvenhat után nem távolítottak el karosszérialakatosi állásomból, börtönbe se vetettek, ellenben harmincéves koromban minisztériumi ösztöndíjjal fölvettek a Bölcsészkarra mint ifjú írót, sőt: hogy már 1964-ben külön BM-engedéllyel útlevelet kaptam Lengyelországba, s ott autóstoppal bejárhattam az országot.
Aljas haszonélvezője voltam anyám megalázó helyzetének.
Ezért ezennel lemondok minden funkciómról és tisztségemről (a nyugdíjamról nem!), mert olyan gyűlölet halmozódott föl meggyötört lelkemben az elhárítás tisztjei iránt, akik édesanyámat ebbe a helyzetbe kényszerítették, hogy nem tudom többé ellátni országmentő feladatomat, mellyel a polgárok megbíztak.
Nem irigylek senkit, de szeretném, ha az én megrendülésemen is úgy szánakoznának hazámfiai, ahogy mások megrendülésén, akik rádöbbentek, hogy szüleik a diktatúra besúgói voltak, és ők élvezték ennek gyümölcseit.
Végeredményben annyi együttérzést én is megérdemlek, mint ők, akik eddig regényben és élőszóban kiálltak a nyilvánosság elé, és azok, akik csak ezután fognak kiállni.
Jellemgrófok
Hazánkban mostanában elszaporodtak a jellemgrófok, az erkölcs mindenre elszánt csőszei. Engedjétek meg, honfitársaim, hogy én is csatlakozzam hozzájuk!
Mindenekelőtt, teljes morális felelősségem tudatában, hadd jelentsem ki én is, hogy nincsenek magánerkölcsök és közerkölcsök, nincsen külön szexuálerkölcs és üzleti erkölcs, nincs külön civil erkölcs és politikai erkölcs: egyetlen erkölcs van! Az a bizonyos.
Ami nagyjából úgy szól, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ne ölj, ne lopj (ne is nyúlj le!), ne hazudj, még csak hamis vallomást se tégy! Ne légy irgalmatlan, ne légy erőszakos, ne boldogítson se pénz, se hatalom! Nem kell jót akarnod (tudod egyáltalán, hogy felebarátodnak mi a jó?), csak ne akarj rosszat! Ne árts senkinek!
Csakhogy nincsenek abszolút erkölcsi törvények. Nincs általános igazság, csak partikuláris, egyedi, személyes igazság van! Minden egyes esetben más a törvény.
Ne tolakodj föl az autóbuszra! Ne könyökölj, ne taposd le az embertársadat, ne tépd le az ingét, ne lökd le a buszról, hogy te fölszállhass! Húzódj szépen hátra, és várd meg a következő buszt! Na de ha édesanyád beteg, ha azonnal meg kell szerezned az életmentő gyógyszert, és csak a busszal érheted el a patikát, akkor igenis tolakodj, könyökölj, használd az öklödet is akár, taposs le mindenkit, mert akkor az a törvény, hogy édesanyád életét meg kell mentened!
Ha a lányodat, asszonyodat akarja megerőszakolni az idegen katona,
akkor vágd a hátába a vasvillát, mert akkor köteles vagy a lányodat és az asszonyodat megvédeni, ha tudod…
Jogod van az önvédelemhez is. Ha csak azzal kerülheted el, hogy lelőjön egy gengszter, jogod van először lőni.
Volt talán annyi erkölcsi érzéke Churchillnek, Rooseveltnek is, mint a mi erkölcslovagjainknak. Mégis szövetséget kötöttek a véreskezű bolsevistával, Sztálinnal, mert az adott helyzetben még mindig kisebb veszélyt jelentett az emberiség számára Sztálin, mint Hitler.Ha félsz az erdőben, dalolj!
Azt énekeld, hogy
Ha te járnál ott, ahol én jártam
Ha te látnád azt, amit én láttam
Ha te állnál ott, ahol én álltam
Nem lennél már ártatlan.
(Bródy János)
