Via D Oro Caffe Antik

Sok helyen csillapíthatja mostanság az ember az étvágyát Budapesten. Lehetőségünk nyílik a gyors és étterminek nevezett módszerre, ahol valóban hamar jutunk a kiválasztott ételhez, de az előnyök felsorolása ezen a ponton véget is ér. A legtöbb bevásárlóközpont jó megoldásokat kínál étvágycsillapítási küzdelmeinkhez, ám ezek vitathatatlan hátránya, hogy az étkezésre szolgáló helyiség közös, sokszor kell megosztani az asztalt egy másik társasággal. 

A Lurdy Ház első emeletén található Via D’Oro étterem üdítő kivételnek számít e tekintetben is. Az impozáns étterem két közlekedő folyosót köt össze, így nyugodt körülmények között és elszeparáltan adhatjuk át magunkat a fogyasztás örömeinek. Betérünk és választunk egy nekünk tetsző, antik irodai hangulatot idéző vagy egy kovácsoltvas asztalt, és kezdődhet a lakoma. A választék ragyogóan követi a mindennapi igényeket, még napi menü is akad: levesek, főételek és saláták szabadon variálva. Egy étterem azonban attól válik valódi vendéglátóhellyé, ha étlapról lehet választani. Na, itt lehet. Előételből hideg és meleg kínálja magát. Levesek, mediterrán ételkülönlegességek, egyszerűbb és kevésbé egyszerű sültek, na és az elmaradhatatlan desszertek. Nekilátunk. Az őszibarack rokforttal elég izgalmasnak tűnik. Nem csalódunk, tényleg jó - két fél őszibarack rokfortos töltelékkel megpúpozva, alatta gyümölcsjoghurt. Annyira bejön, hogy desszert is lesz belőle a végén, ami egy előétel esetében azért nem megvetendő hatásfok. Francia húsleves követi tésztával. Panaszra ennél a fogásnál sem lehet okunk. A főételek a szintén egészséges és déli vonalat követve csirkehúsból készültek. Csirkemellfilé friss salátával és az elmaradhatatlan öntettel - ezersziget, rokfort és a többiek. A másik csirke se szárnyon érkezik: hasábburgonyával és csirkemájas, zöldborsós mártással. Mindkettő friss, olyan, amilyennek egy natúr sültnek lennie kell: se több, se kevesebb. A Via D’Oro nem hagy magunkra minket abbéli aggodalmunkban sem, hogy hol is koronázzuk meg ebédüket egy jó kávéval és süteménnyel. Az étterem kávéházzal is kiegészül. És mindeközben nem ült mellénk senki, nem fújták a füstöt az arcunkba, sőt - a food courtokra oly annyira jellemzően - nem néztek ki minket a maguknak üres helyeket keresők. Az árak mérsékeltek, hiszen nagy a verseny. Búcsúzkodás közben megfogalmazódik bennünk a gyanú: ide még visszatérünk. Mielőtt a Kedves Olvasó odarohanna, várja meg inkább amíg az éppen zajló átalakítási munkálatok befejeződnek. Megéri. A megújulás után az étterem a manapság méltán népszerű „anynyit eszik, amennyit csak bír”-rendszerben fogja vonzani a gourmandokat éppúgy, mint a nagyétkűeket.