Hazafi Zsolt, Földvári Katalin
Légből kapott üzenetek

A Nyílt Társadalom archívuma a két választási forduló között, felismerve a történelmi lehetőséget, felhívást tett közzé. Gyűjteni kezdték az elektronikus politikai üzeneteket, és két hét alatt nagyjából kétezer e-mail és vagy háromszáz SMS-üzenet futott be hozzájuk. Sükösd Miklós politológus szerint a pártok eredetileg nem számoltak ezzel a lehetőséggel, a kampányszakértők pedig egyenesen megijedtek a szavazók önálló életre kelt kezdeményezésétől. A mobilszolgáltatók viszont felhőtlenül örültek a szokásosnál mintegy 20-25 százalékkal megnövekedett forgalomnak.

Sükösd Miklós: „A gyűlöletbeszéddel nem lehet vitatkozni.” Fotó: Somorjai L. 

Az 1990-es taxisblokádnál még különlegességnek számított, hogy a taxisok különbejáratú kommunikációs eszközük, a CB-rádió birtokában gyorsan és hatékonyan tudtak szervezkedni. Ma, amikor minden második ember mobiltelefonnal rendelkezik, a lakosság ötöde internetet használ, ez már nem számít különlegességnek. A pártok mégis periférikus eszközként tartották számon ennek kihasználását - egészen a választások első fordulója után keletkezett feszült helyzetig. „Feltételezésünk szerint két nagy kommunikációs univerzum élt egymás mellett” - értékelte Sükösd Miklós politológus a Heteknek a kampány során milliószámra küldözgetett üzeneteket. Az e-mailek és SMS-ek legtöbbször ismerősök, félismerősök körében terjedtek, kevesen kockáztatták meg, hogy esetleges politikai ellenfelüket lepjék meg szellemes vagy éppen felhívást tartalmazó üzenettel. Aztán természetesen a pártok is megpróbálták ezeket a saját céljaikra használni. Több kiemelkedően fontos tüntetésre például már szervezett módon használták a mozgósításra. Ilyen volt például a gyűlöletbeszéd elleni tüntetés a Fidesz székháza előtt április másodikán, Orbán Viktornak a Testnevelési Egyetemen tartott beszéde április 9-én, Hofi Géza temetése április 13-án, a Kossuth téri „nemzetgyűlés” szintén 13-án, vagy az MSZP-SZDSZ kávéházi találkozója április 14-én. Mivel a szolgáltatók csak összesített adatokat közölnek, a személyiségi jogok és a privát szféra védelme érdekében, nem tudható, hogy vajon főleg városi jelenséggel állunk-e szemben. Rengeteg poén is született, az SMS-üzenetek feszes, karakterkímélő, graffitire emlékeztető stílusában: „2szoba, 3gyerek, 4kerék, 5karika, 6alom, 7főig”, vagy „Hány kormánypárti fér el a Kossuth téren? Az összes.” Vagy „A javadat akarják. Ne add oda!” Az e-mail formája hosszabb, akár érvelésre is alkalmas üzeneteket tesz lehetővé, így nyilvános aláíróívek vagy hosszú versek is kikerültek ilyen módon az éterbe, esetenként képeket, karikatúrát vagy akár a politikusok beszédrészleteiből összeállított rap stílusú zeneszámot is csatoltak hozzá.
A viccek betöltötték ugyan szokásos feszültségoldó szerepüket, arra azonban az új fórumokon sem nyílt mód, hogy többoldalú, érdemi vita alakuljon ki. A vesztésre álló párt szórólapokon terjesztett valótlan és félrevezető információi megjelentek elektronikus formában is. Általában elmondható, hogy az indulati elemek innen is kiszorították a racionális érveket, a gyűlöletbeszéd az új fórumokon is megjelent. Sükösd Miklós szerint a strukturális helyzet a két forduló között változott meg, ekkor kezdett a Fidesz egy kifejezetten negatív kampányba, sőt a fekete propaganda eszközeit is bevetette, hogy mobilizálja a választók tömegeit a most már ellenségként kommunikált politikai ellenfél ellen. Sükösd kifejtette, hogy a negatív kampány nem azonos a gyűlöletbeszéd kategóriájával, ez a nyugati politológiai értelmezésben embercsoportok elleni gyűlöletkeltésre vonatkozik. Példaként az Or-bán-Nastase-paktum elleni szocialista kampányt hozta fel, amely próbált érvekre, számokra, gazdaságpolitikai következményekre hivatkozni. „Van azonban olyan negatív kampány, amely kifejezett hazugságokra épül, tehát légből kapott állítások, rémhírek tartoznak ide. A fekete propaganda olyan szakkifejezés, amely arra utal, hogy nem lehet pontosan tudni, mi az információk forrása. Például röplapok árasztották el Magyarországot, amelyek az MSZP-t a régi kommunista párttal azonosították, egybemosták a történelmi idősíkokat, »Divatba jött a bőrkabát« - mondták Medgyes-syre, mintha ő valamilyen módon az ÁVO-hoz kapcsolódna. Helyi szinten is megjelentek ezek a röplapok, kifejezetten helyi jelölteket érintő személyeskedésekkel. Fekete propagandának azért nevezhető, mivel tudható ugyan, hogy a Fidesz érdeke volt ezeknek a hazug információknak a terjesztése, ugyanakkor nem volt ráírva feladóként Kövér László, Szájer József vagy Orbán Viktor, ezek névtelen röplapok voltak” - fejtette ki a politológus. „Ez a kampány elsöpörte a jogi és erkölcsi aggályokat” - tette hozzá.
Sükösd Miklós szerint a Fidesz, négyéves kormányzása alatt folyamatosan kezdte ki a demokratikus alapértékeket. A magyar demokrácia alapértékeit a rendszerváltáskor a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon fektették le, és a korábbi kormányok kétharmados törvényekkel honosították meg ezeket. „Ezt a konszenzust rúgta fel a Fidesz - állítja a politológus. - Többségi elvű demokráciává változtatta, a szkanderozás demokráciájává, ahol ha az egyik fél nyer, a másiknak veszíteni kell. Ez szakítást jelent az előző nyolc év demokráciafelfogásával, amely egy kiegyezéses, konszenzusos demokráciafelfogás volt.” Sükösd úgy látja, hogy a vesztes fél, a polgári erő most a választás intézményét kezdte ki azzal, hogy kétségbe vonja a választások végeredményét, miközben egy logikailag követhetetlen módon mégis elismeri a választások végeredményét. „Ez részben arra szolgál, hogy elterelje a vesztésről a figyelmet. Ugyanaz a fajta érzelmi politizálás, amit Csurkánál is látunk, aki ahelyett, hogy levonná a konzekvenciát abból, hogy a programja nem nyerte meg annyi magyarországi választó tetszését, hogy a parlamentbe jutott volna a pártja, képzelt visszaélésekre mutogat. Ezt látjuk a Fidesznél is. Újraszámlálást kér ahelyett, hogy elismerné, hogy hibákat követtek el, vagyis kibújik a felelősség alól” - fűzi hozzá a politológus. Jogilag értelmezhetetlennek tartja, hogy Orbán tömeggyűléseken hergeli tovább a választóit, véleménye szerint ezzel leginkább a figyelmet tereli el arról, hogy felelős a párt és a választói előtt azért, hogy vesztett a Fidesz. Érthetetlennek tartja azt is, hogy például arra az Országos Választási Bizottságra mutogatnak most, amit az ő kormányzásuk alatt maguk hoztak létre, és az általuk kinevezett belügyminiszter felügyelte a választásokat. „A gyűlöletbeszéd azért különösen veszélyes, mert nem lehet vele vitatkozni” - fejtette ki Sükösd.
A politológus szerint a jelek arra utalnak, hogy az éterben sem fejeződik be egyhamar a „hergelés”. „A Fideszen és a MIÉP-en kívül nincs más politikai párt, amely a nyílt hazugságot és a rágalmazást a kampányeszközök közé emelte volna. Feltűnően hallgatott az MDF, amikor ez a negatív kampány beindult, az új kormányerők pedig egyértelműen nem így kommunikálnak” - állítja. Ha demokratikus célokra, mozgósításra, viccekre, érvelésre használják majd az elektronikus teret, az a politológus szerint pozitív fejlemény, hiszen az állampolgári részvétel új formáját jelentheti. Amennyiben azonban az elektronikus tér a gyűlöletbeszéd helye, az értékelése semmiben nem különbözik a sajtó vagy a nagygyűlések gyűlöletbeszédétől. „A magyar közélet egészének felelőssége, hogy a Fideszt és a MIÉP-et elszigetelje, amikor ilyen eszközökkel él” - szögezte le Sükösd Miklós politológus.