Hetek - VI. évfolyam, 18. szám, 2002. május 03

Michael Korda karriertörténete önmagában is izgalmas és tanulságos: hogyan lesz egy semmibe vett, pénztelen segédszerkesztőből Amerika egyik óriáskiadójának irodalmi vezetője, a szakma egyik legmegbecsültebb és legirigyeltebb tagja. Ami azonban a kötetet még érdekesebbé teszi, az a számtalan briliáns portré, amelyet a legkülönfélébb sztárokról fest. (Libri) Európa Könyvkiadó, 2002.

Ami nekünk, magyaroknak a Tanár úr kérem, az a franciáknak A kis Nicolas. Igaz, a francia történetsorozat elbeszélője-hőse meg a haverjai kisiskolások, és kalandjaik nem a századforduló táján estek meg, de Goscinny (és szerzőtársa, a nagyszerű grafikus, Sempé) immár éppúgy a francia irodalom klasszikusa, mint Karinthy Frigyes a magyar irodalomé. Az igazi humoron nem fog az idő; az igazi „gyermekirodalom” mindenkinek és mindenkihez szól, óvodástól öregig.
Vandemineck kisasszony, az énektanár elénekeltette velünk a Marseillaise-t. Állítólag nem sikerült valami jól, pedig nagyon kitettünk magunkért. Igaz, egy kicsit lehagytuk a nagyokat. Ők még csak ott tartottak, hogy elle-nünk-tör-ta-vész, mi pedig már a második vérbe-nááztatjánál, kivéve Rufust, aki nem tudja a himnusz szövegét, és csak latalázott. Lehet, hogy attól pöccent be Vandemineck kisaszszony, hogy Rufus, aki csukott szemmel énekel, nem vette észre, hogy hallgassunk, és tovább latalázott. (Libri) Sík Kiadó, 1998.