Szlazsánszky Ferenc
Viktor a mi urunk
„Felkelt a napunk, Viktor a mi urunk, árad a szeretet fénye ránk” - énekelte Vikidál Gyula az István, a király című rockopera szövegét némileg megváltoztatva a két forduló közti Orbán-kampány kiskunhalasi állomásán. Amikor azonban a közönséggel is el akarta énekeltetni az idézett strófát, még a legelszántabb fideszes szavazók is oszlani kezdtek. A helyi választás viszont ennek ellenére happy enddel zárult: első fordulós hátrányát ledolgozva a kormánypárti jelölt szerzett mandátumot. A halasi eset is igazolja, hogy Orbán Viktor személyes varázsa jelentős hatást gyakorolt a választókra, legalábbis a vidéki lakosságra: a második fordulóban 22 vesztésre álló körzetben fordult meg az eredmény a kormánypárti jelölt javára. A fővárosiakra viszont nem hatott a korábban soha nem tapasztalt mozgósítás: a több száz ezres tüntetés, a két héten át tartó lejárató kampány és az ellenzékkel való riogatás. Budapest 32 körzetéből 28 helyen ellenzéki jelölt szerzett mandátumot.
A várakozásokkal ellentétben nem született még meg a választás hivatalos végeredménye. Az újraszámlálások, fellebbezések és OVB-beadványok haladékot adnak az államfőnek, hogy ne kelljen egyelőre felkérnie senkit kormányalakításra. Képünkön az előzetes választási eredmények.Bácsalmáson a fideszes Fenyvesi Máté sportemberhez méltó hajrával 18 százalékot javított első fordulós eredményén. így 6 százalékkal megelőzte a szocialista Tabajdi Csabát, aki mindössze 1 százalékkal tudta növelni szavazatait a két héttel korábbi eredményhez képest, noha a javára visszalépett SZDSZ-es, munkáspárti és centrumos jelöltek elméletben 8 százaléknyi szavazatot irányíthattak volna hozzá.
Makón Martonosi György (Fidesz-MDF) 7 százalékkal előzte meg az első forduló után még 8 százalékkal vezető szocialista jelöltet. Érdekes, hogy az első fordulóban 10 százalék felett teljesítő kisgazda Dán János 2,6 százalékkal fejezte be a versenyt: úgy tűnik tehát, hogy első fordulóbeli szavazói annak ellenére álltak a fideszes jelölt mellé, hogy Dán kifejezett kritikával illette a polgári kormány agrárpolitikáját, és nem is volt hajlandó visszalépni a legnagyobb kormánypárt jelöltje javára. Ugyanakkor az is tény, hogy Orbán Viktor Dán „makacsságára” nyilvánosan is reagált, amikor egykori szövetségeséről azt mondta: „nem érti az idők szavát”.
Szakács Imrének jót tett a Kohl-Orbán-páros győri kampánygyűlése: az ISM államtitkára az első forduló utáni döntetlen állás után végül 6 százalékkal verte meg az MSZP-s Szabó Sándornét, aki a potenciális SZDSZ-es és centrumos szavazatoknak csak kevesebb, mint a felét kapta meg a második fordulóban. Természetesen abból
a feltételezésből kiindulva, hogy az MSZP-s szavazók közül senki nem állt át a második fordulóban a Fideszhez. Bár a mosonmagyaróvári események alapján ebben sem lehetünk biztosak: az első forduló eredményei alapján itt - az MSZP, az SZDSZ, a Munkáspárt szavazatait ösz-szeadva a Centrum párt jelöltjére adott voksok felével - a szocialista jelöltnek 55 százalékot „kellett” volna kapnia, ténylegesen azonban 48 százalékkal a második helyre szorult: a visszalépések ellenére tehát nem nőtt, hanem kis mértékben csökkent a támogatottsága.
Balmazújvárosban sem igazolódott be a választási matematika: hiába szerzett az első fordulóban a szocialista és a szabad demokrata jelölt együttesen 56 százalékot szemben a 33 százalékon álló fideszes jelölttel, és hiába lépett vissza az MSZP az SZDSZ javára, a mandátumot a Fidesz jelöltje nyerte el.
Ellenzéki fordulat összesen két ízben történt: Pető Iván 56 százalékkal nyert Budapest V. kerületében, miután az első fordulóban 32 százalékot elért szocialista jelölt visszalépett a javára. Somogy megyében pedig csupán Lamperth Mónika mandátumszerzésének köszönhetően maradt el a Fidesz egyhangú győzelme. A megyében egyedüli szocialista győzelem fényét ugyanakkor tovább emeli, hogy az első fordulóban még a második helyen álló Lamperth azt a Szita Károlyt előzte meg, aki - köszönhetően a Fidesz önkormányzati politikájának - nem kevés pénzt „hozott” városának, és akit tavaly az „Év polgármestere” címmel is megjutalmaztak.
A vidékkel ellentétben Budapest derekasan állta a Fidesz „ostromát”: a kormánypárt egyetlen helyen sem tudott fordítani, így 88 százalékban - 32 körzetből 28-ban - ellenzéki győzelem született. A kormánypárti vereséget tovább súlyosbítja, hogy a fővárosban olyan fideszes sztárok bizonyultak képtelennek a nyerésre, mint Deutsch Tamás és Rockenbauer Zoltán miniszterek, Őry Csaba, Glattfelder Béla és Németh Zsolt államtitká-
rok vagy Gyürk András Fi-delitas-elnök.
A legmegingathatatlanabb térség címét Heves és Komárom-Esztergom megye kaphatná, hiszen a második fordulóban minden választókerületben az első forduló eredménye ismétlődött meg: öszszességében mindkét megyében 100 százalékban az MSZP jelöltjei győztek. A Fidesz ugyanakkor Bács-Kiskunban - (12 kerületben 12 győzelemmel) és Hajdú-Biharban (9-ből 9 győzelemmel) teljesített hibátlanul.
A „Véreskard-kampány” sztárja
Hajdú Sándor
A Fidesz az MDF-fel együtt a második fordulóban közel 200 ezer szavazattal kapott többet, mint az elsőben: 2 168 736-an szavaztak a pártszövetség jelöltjeire. Az okok között legszembetűnőbb a vidéki választók megnyerése volt, amit az elmúlt két hétben célba vett a Fidesz-MDF-szövetség. Nem sikerült azonban teljesen megnyerni a vidéket egységesen, mert több nagyváros, így Szeged, Pécs, Eger, Nyíregyháza sem a polgári jövő mellett döntött.
Jellemzően erőszakos, megosztó kampányt folytatott a Fidesz, mindent egy lapra téve fel. A megosztás politikáját történelmi, társadalmi és ideológiai alapra helyezte, amelynek, mint tudjuk, mély gyökerei vannak az országban. A választási eredmények térképe kirajzolja a vallási befolyás terjedelmét is. Csak nézzük meg Hajdú-Bihar megyét, amely a református egyház, és Bács-Kiskun megyét, amely a katolikus egyház területe. Az ezeken a helyeken elbukott MSZP-s jelöltek szinte egybehangzóan nyilatkozták, hogy a jobboldal legelkötelezettebb, legszervezettebb segítői ezekből a berkekből kerültek ki. Szakemberek véleménye szerint azonban ez még mindig kevés, mert a megosztáshoz kellettek a megosztók is, hiszen valakinek végig kellett hurcolnia az országban a véres kardot. Orbán Viktor a két választás között eltelt időszakban a következő helyekre látogatott: Szerencs, Mátészalka, Fehérgyarmat, Kisvárda, Jászberény, Győr, Mosonmagyaróvár, Szigetvár, Siklós, Szekszárd, Kalocsa, Kiskunhalas, Paks, Sárbogárd, Berettyóújfalu, Makó, Szeghalom. A fent említettek közül Jászberény és Tata kivételével mindenütt a Fidesz-MDF-szövetség jelöltje győzött úgy, hogy több helyen megfordították a már-már elkönyvelt MSZP-s győzelmet. A fenti táblázatból látszik, hogy a miniszterelnök útjai az első forduló után még kiadó 131 választókerületből durván arra a felére koncentrálódott, ahol a Fidesz-MDF nyert, vagy kis különbséggel a második helyre szorult.
Lapunk az egyik ilyen körzet szocialista képviselőjét, Veress Józsefet kereste meg, aki a Békés megye 4-es választókörzetében, Szeghalom és körzetében indult.
„Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök látogatásait szisztematikusan tervezték meg, hiszen olyan elmaradott térségben, mint például a mienk is, egy hivatalban levő miniszterelnök talán minden szökőévben fordul csak meg. Ám, ami utána következett, az volt igazán a sokkoló. A személyemet lejárató, az utolsó éjszaka terített szórólap, amelyet megcáfolni sem volt módom. Ráadásul úgy érzem, az eredményekből világosan kiderül, hogy az SZDSZ szavazói sem álltak ki mellettem teljes mértékben. Szeghalom egyébként hagyományosan kisgazda kötődésű, hiszen innen származik Tildy Zoltán is. Nyilván ők sem engem támogattak.”
A fővárosban nyomasztó fölénnyel verték meg a jobboldali koalíciót, talán. Talán az elmúlt négy év mellőzöttségét válaszolták meg így a választók. Az agresszív kampány a második fordulóra tetőzött, amikor is a vidéki szavazók sok helyen a már sztárrá felnőtt Orbán Viktorral találkoztak. Az jól látszott, hogy nem pártoknak szól ez a rajongás, ami ezeken a gyűléseken látszott, hanem Orbán Viktor személyének. A legdurvább csúsztatások éppen az ő szájából hangzottak el, már-már, mint egy közellenségnek lefestve választási ellenfeleit. Ebben az időszakban új elemként jelentkezett az SMS-riadólánc, mert sok helyen nem publikálhatta a sajtó a miniszterelnök látogatását, hanem a szimpatizánsok SMS útján verbuválták a hallgatókat. Az egyik vidéki jelölt szerint fölösleges is lett volna a sajtó, hiszen úgyis hazugságot adtak volna a miniszterelnök szájába.
