Hetek - VI. évfolyam, 17. szám, 2002. április 26

A múlt hét végi francia elnökválasztás első fordulójának eredménye megdöbbentette az ország közvéleményét, amely az 1995-ös Chirac-Jospin-párharc ismétlését várta a második fordulóra. Ehelyett a verseny Chirac és Le Pen, a gaullista jobboldal és a szélsőjobboldal jelöltje között fog zajlani május ötödikén baloldali politikus nem maradt a ringben. Az Európai Unió sem fogadta kitörő örömmel a rasszista Jean-Marie Le Pen elnöki esélyeinek ilyetén növekedését: várhatóan Franciaország befolyása gyengülni fog az uniós hierarchiában. Csak Haider és Berlusconi üdvözölte a francia politika fenegyerekének eddigi legnagyobb sikerét.

Megfigyelők szerint félő, hogy a Le Pen-jelenség már egy európai tendenciába illeszkedik: a rendpárti, jobboldali politikusok előretörésének idejét éljük. A helyzet komolyságát jelzi, hogy Éli Jisaj izraeli miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter felszólította a franciaországi zsidókat: pakoljanak össze és költözzenek Izraelbe. A minden eddiginél több - tizenhat rendkívül széles ideológiai skálán mozgó - jelöltet kínáló első fordulóból Jacques Chirac elnök került ki győztesen közel húszszázalékos eredménnyel, Le Pen tizenhét százalékos eredményt ért el, míg Lionel Jospin a szavazatok tizenhat százalékával már kiszorult a mindent eldöntő második fordulós voksolásból. A francia elnökválasztás szomorú szenzációja, hogy a szavazólapok harminc százalékán szélsőséges pártok jelöltjeire voksoltak, valamint a részvétel is jóval alacsonyabb volt a megszokottnál: a szavazásra jogosultak csaknem hetven százaléka otthon maradt.
A baloldal kudarcához hozzájárult a megosztottság is: három trockista párt „rabolta” Jospintől az esélyt a balszélen. Egyikük jelöltje, Arlette Laguiller, aki a parlamentáris demokrácia megbuktatását tűzte ki célul, több mint hat százalékot szerzett.
Mindenesetre a franciák jelentős része észhez tért az első forduló eredményei láttán, már vasárnap este tömegek özönlöttek az utcákra, hogy kifejezzék tiltakozásukat a Le Pen-i vonal ellen. „Szégyellem, hogy francia vagyok” - írta egy transzparens a Bastille téren.
Mind a szocialisták, mind a konzervatívok „kataklizmának”, „drámainak”, „szégyenteljesnek”, „a francia demokrácia szégyenének” nevezték a történteket. A Le Pentől következetesen elhatárolódó, jobbközép Chirac szerint ellenfele „veszélyt jelent a nemzeti egységre és a polgári békességre”.
Szerdán az Európai Parlamentbe benyomult tüntetők Brüsszelben meghiúsították a szélsőjobboldali politikus sajtóértekezletét. Le Pen az Európai Parlament képviselőjeként akart sajtótájékoztatót tartani, de a biztonsági őrök engedték, hogy a tüntetők beszivárogjanak az épületbe, sőt zavartalanul behatoljanak a sajtóértekezleti terembe is. Nem csoda, ha a hetvenhárom éves politikust nem szívelik az unióban, hiszen az EU-t a néhai Szovjetunióhoz szereti hasonlítani, az euró szerinte „a megszállás eszköze”, a francia elnök pedig pozícióját tekintve szerinte „Nebraska vagy Idaho kormányzójának” szintjére süllyedt az unióban. Nemrégiben követelte 200 ezer új börtöncella felépítését, a halálbüntetés visszaállítását. Egykori katonaként szenvedélyes híve az erős hadseregnek.
A választás nagy vesztese kétségkívül Lionel Jospin, aki a választás napján bejelentette: visszavonul a politikától. Jospin pályájára árnyékot vetett fiatalkori trockista kilengése, és főleg az, hogy később ezt letagadta. Valószínűleg azt sem tudja neki megbocsátani a közvélemény, hogy nyolc százalékkal növekedett az elmúlt időszakban a bűnözési ráta. A francia baloldal 1969 óta nem szenvedett el ekkora kudarcot, hiszen az ötödik köztársaságban még egyetlen elnökválasztás sem zajlott baloldali jelölt nélkül. Chirac elnök sem makulátlan: jelenleg csak mentelmi joga védi a korrupciós botrányokkal kapcsolatos vizsgálatoktól. A jobboldali vezetőt azzal vádolják, hogy 1977-95 között párizsi polgármesterként csúszópénzeket fogadott el.
Ugyanakkor a szavazás eredménye alighanem azt is tükrözi, hogy az ország lakossága nem szívesen vállalja a gazdasági reformokat, az oktatási rendszer javítását, a kormányzati bürökrácia lefaragását - jelenleg minden ötödik dolgozó közalkalmazott. Egyes vélemények szerint ezek a problémák akár az 1968-as utcai zavargásokhoz hasonló megmozdulásokhoz is vezethetnek. Ma, két évtizedes szocialista kormányzás után sokak szerint Franciaország a leginkább túladóztatott, agyonszabályozott ország az öreg kontinensen. Az állam a kritikusok szerint az élet minden területét a felügyelete alá akarja vonni, az utca kivételével, ahol mindenki szeretné, hogy nagyobb legyen a rend.

Fejtő Ferenc véleménye:

Barna hullám Nyugaton

Az idegengyűlölő, antiszemita Le Pennek - pár éve a holokausztot „a történelem egy részletének nevezte” - Jospin szocialista miniszterelnök fölött aratott győzelme nem az első jobboldali pofon, amit a baloldal volt kénytelen elszenvedni az utóbbi időben Európában. Olaszország kezdte tavaly a populista Berlusconi miniszterelnökké választásával, de Dánia, Portugália is jobboldali fordulatot élt át, Svájcban is megerősödött a szélsőjobb, a következő lépés lehet Hollandia és Németország, hogy a haideri Ausztriáról ne is beszéljünk. Franciország elköszönhet egy időre az európai baloldal zászlóvivői pozíciójától. Elemzők szerint a jobboldali előretörés főként a föderális Európa tervei által megkövetelt korlátozásoknak, a nemzeti szuverenitásról való egyre nagyobb mértékű lemondásnak köszönhető, melynek haszonélvezői Európa-szerte a jelenlegi fennálló renddel szemben megnyilvánuló jobboldali politikusok. A londoni Daily Telegraph szerint az eddig szélsőjobboldaliként kiszorított politikusok hamarosan elfoglalhatják az európai országok vezető pozícióit.