Hetek - VI. évfolyam, 16. szám, 2002. április 19

A firenzei festő, szobrász, építész, író, fizikus, anatómus, az egyetemes ember reneszánsz eszményének megtestesítője, A. del Verocchio tanítványa. Többek között Firenzében, Rómában, Mantovában, Velencében működött. A milánói herceg pártfogásával festőakadémiát alakított. Mint az érett reneszánsz képviselőjét kortársai is igen nagyra becsülték, sokak számára mintául szolgáló festményeiért: Utolsó vacsora, (freskó, Milánó) Mona Lisa, Keresztelő Szt. János (Louvre), Hermelines nő (képünkön). Ezenkívül körülbelül 5300 tükörírásos, tollrajzokkal illusztrált kéziratlapja maradt fenn. Az olasz reneszánsz természetfilozófiájának kiemelkedő képviselőjeként a festészetben is két fontos újítást vezetett be: a kompozíciók geometrikus, gúlaszerű szerkesztését, valamint a fény-árnyék lágy formákat alakító, az átmenetek körvonalait kiküszöbölő alkalmazását. A természeti jelenségek megfigyelésének, az intellektuális vizsgálódásnak szenvedélyes híve, aki elsőként boncolt emberi tetemet. Számos találmánya volt (például ejtőernyő), a madarak repülését tanulmányozva „repülőgépeket” szerkesztett. Kiemelkedő eredményeket ért el az optika, a botanika, az asztronómia területén. (Hetek)

A negyvenhárom éves amerikai Stephanie Feola éppen hazafelé tartott autójával, amikor hirtelen egy krokodil a jármű alá futott. Az állat átharapta a lökhárítót, és a levegőbe emelte a gépkocsi elejét. A megijedt hölgy először azt hitte, hogy egy oposzszumot ütött el, majd megpillantotta a kétméteres krokodil farkát. A látvány hatására azonnal tolatni kezdett autójával. A nagy krokodilt végül vadászok tették ártalmatlanná. Szakértők szerint az állat első reakciója a védekezés, amikor azt hiszi, hogy meg akarják támadni. (USA Today)