1938 decemberében a Picture Post, miután leközölte Robert Capa fényképeit a spanyol polgárháborúról, kijelentette: „Ő a világ legjobb háborús fotósa.” Minden fotós példaképét majd fél évszázad alatt sem tudta senki felülmúlni. Capa öt háború képeivel véste be magát a fényképezés almanachjába. Kalandos pályafutását fájdalmasan fiatalon törte ketté egy tragédia: 1954-ben, munka közben Indokínában aknára lépett, és alig negyvenévesen meghalt.

Robert Capa: Az önkéntes halála (1936) Fotó: Humanities Agenda
A Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, Budavári Palota B, C és D épület) május 20-ig állítja ki Capa legismertebb, spanyol polgárháborúban készült képeit, közöttük a világhírű Az önkéntes halálát, amelyen egy köztársasági katona lelövésének pillanatát örökítette meg.
Capa 1914-ben Friedmann Endre néven született Budapesten, de politikai aktivistaként már tizenhét évesen el kellett hagynia Magyarországot. Berlinbe ment tanulni, ott kezdett el fényképezéssel is foglalkozni. Első felvétele Trockij koppenhágai tartózkodásáról megadja számára a kezdő lökést. Miután nehezen sikerül képeire vevőt találni, szerzőnek kitalálja Robert Capa neves amerikai fényképész alakját - később föl is veszi a nevet. A spanyol képek meghozzák a várva várt elismerést, majd a Life magazin megbízása révén bejárja a világot: fényképez Mexikóban, Kínában, partra száll 1944. június 6-án (a D-napon) az Omaha-parton, amerikai ejtőernyősökkel kiugrik Németország fölött, tudósít Izrael állam megalakulásáról, utazgat Hemingwayjel, Steinbeckkel. A sors fintora, hogy miután több tekercsnyi képet készít a második világháborúról, a New York-i előhívás során néhány elmosódott képen kívül az egész anyag megsemmisül.
A spanyol polgárháború kiállított képei közvetlen közelbe hozzák a forrongások hétköznapjait: a félelmet, a menekülő lakosságot, a köztársasági katonákat szolgálatteljesítés közben vagy a lebombázott Barcelonát, Madridot. Capa nem igazán az eseményekről tudósít, hanem a szörnyű helyzeteket átélt emberekről - innen az intimitás, a közvetlenség, az empátia. A fotográfiák megteremtik a túlélőkkel való együttérzés és azonosulás lehetőségét, nagyon is emberközelbe hozva ezáltal a háború borzalmait. (Kárpáti György)