Hetek - VI. évfolyam, 16. szám, 2002. április 19

A katolikus egyház Fidesz mellett kifejtett intenzív kampánydömpingje olyan mértékű, hogy az csak a teljesség igénye nélkül hozható a gyanútlan publikum tudomására. Nem túlzás azt állítani: a papok mellett gyakorlatilag minden valamirevaló szervezetüket mozgósították a „bolsevik ördög” ellen, bár a visszajelzésekből ítélve ezzel belső közvéleményüket is alaposan megosztották.

Dávid Ibolya Székesfehérváron. Hisznek az összefogás erejében Fotó: V. Z.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, Kereszténydemokrata Néppárt, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Piarista Diákszövetség, Regnum Marianum, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Új Ember című lap, helyi plébániák s a többi. Mi a közös bennük? Az, hogy mindegyik aktív részese a polgári és a szocialista jövő közötti „irdatlan” különbségek propagálásának akár körlevél, akár e-mailek és SMS-ek formájában, akár szórólapozás és fideszes tömeggyűlésekhez biztosított emberanyag útján. Blanckstein Györgynek, a Regnum Marianum vezetőjének múlt heti akciói tehát (levél a szentendrei katolikus iskola diákjainak szüleihez a család- és egyházellenes MSZP-ről, plusz egy „a Sátán” elleni imahadjáratra buzdító körlevél) nem egyedi és elszigetelt esetek a római katolikus egyházon belül. A küzdelemben persze Orbán Viktor miniszterelnöknek a Napkeltében elmondott üzenete, miszerint „így állunk az Úr színe előtt, és várjuk a vasárnapi döntést”, nagy bátorítást jelenthet a hajrában megfáradni látszó egyház számára.
Az első forduló eredményét elemezve a püspöki kar úgy értékelhette, hogy legutóbbi, választásra buzdító körlevele nem volt elég hatékony, mivel újat bocsátott ki a hét végén. A minden templomban ismertetett felhívás gyakorlatilag a korábbi szempontokat adja meg a pártválasztáshoz a hívek számára, akiknek „keresztényi kötelességük” a választásokon részt venni. Az ismérvek leglényegesebbike az a kitétel, amely szerint „csak olyan jelölteket támogassunk, akiknek pártja is garancia arra, hogy a keresztény értékek nem fognak hiányozni a továbbiakban sem a kormány munkájából”. Bár a püspökök ismételten hangsúlyozzák, hogy a döntési szabadság tiszteletben tartása miatt nem neveznek meg egyetlen személyt és pártot sem, a helyi és helyközi szintű értelmezésekről ez távolról sem mondható el, sőt talán így is volt kitalálva.
Sopronban például Rédly Elemér városi plébános a következő kiegészítéseket tartotta fontosnak hozzáfűzni a körlevélhez saját kútfejéből, melyet állítólag a város minden templomában szintén felolvastak: „A választások első fordulójának eredményei azt mutatják, hogy sokan nem értették meg a körlevél mondanivalóját, és a püspöki buzdítás ellenére szavazatukkal éppen azokat támogatták, akik valójában Egyházunknak ellenségei.” Az „atya” szerint a szocialisták már megfenyegették egyházát a tévén és a rádión keresztül, így „ennek ismeretében keresztény ember a választások második fordulóján jó lelkiismerettel nem szavazhat a készülődő MSZP-SZDSZ-koalíció jelöltjeire”. Azok, akik „nem tudnak jó lelkiismerettel a jelenlegi kormány képviselőire szavazni”, inkább maradjanak otthon.
A Népszava információi szerint a Margit körúti templomban Ottmár atya vette át a stafétabotot a levél felolvasása után, aki „nagyon fél, hogy az istentelenek kezére jut ez az ország”, abba ugyanis ő „belehal”. Nem érti, hogyan kerülhettek előtérbe a „hitetlenek”, de nem szabad feladni, hiszen „Isten kiirtja az ilyen embereket”.
Wildmann János, az Egyházfórum című katolikus folyóirat főszerkesztője helyesli a körlevél kiadását, de - mint a Heteknek kifejtette - elfogadhatatlannak tartja, hogy az egyértelműen a kormányoldalt támogatja. Mint mondja, több olyan esetről is tud, amikor a pap „drasztikusan lefordította” a levél üzenetét a templomban. Wildmann szerint a papok és a katolikus szervezetek kampányolásával az egyház hitele forog kockán, és kívülről könnyen úgy tűnhet, hogy „valakinek megint a szekértolójává szegődött, holott az ő feladata politikai rendszerektől független”. A főszerkesztő tisztességtelen kampányfogásnak látja azt a sokszor elhangzó rémképet, hogy egy esetleges szocialista győzelem esetén veszély fenyegetné az egyházakat. Szerinte még akkor sem szűkülne egyháza cselekvési tere, ha az MSZP vezette kormány arra a meggyőződésre jutna, „hogy felül kellene bírálni a jelenlegi állam és egyház közötti kapcsolatot”. Püspökei és a klérus mentségére hozza fel ugyanakkor, hogy nagy részük még soha nem élt demokratikus körülmények között, tehát „képtelenek felfogni, hogy miről szól a demokrácia, miről szól a vallás mint olyan”. Wildmann ugyanabban a kísértésben látja elbukni vezetőit, mint a rendszerváltás előtti időszakban, amikor az állam és az egyház a színfalak mögött valósította meg szimbiózisát.
A püspöki kar nem kívánta kommentálni a legújabb szerzeményt, Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök viszont igen. Annak okáról annyit mondott lapunknak, hogy a második forduló előtt ugyanúgy fontos a részvételre buzdítás és a keresztény értékek figyelembe ajánlása, mint az első előtt volt. „Amelyik párt szemmel tartja és komolyan veszi azokat az értékeket, amelyeket felsoroltunk, azt a pártot ajánlottuk. De semmilyen párt felé való irányítás nem történt” - állítja a püspök, és az egyházi szervezetek agitációs tevékenységét a szabadság kategóriájába sorolja. Gyulai Endre szerint, ha egy kormány nem veszi komolyan a „keresztény értékeket”, az az egész ország számára is nagyon komoly veszélyt jelenthet. Személy szerint ő sem tart egyházüldözéstől szocialista győzelem esetén, bár megjegyzi, hogy az elmúlt negyven évre visszagondolva elég szomorú tapasztalatai vannak „azokról az urakról, akik most szerepelnek, de hát gondolom, hogy ők is változtak” - teszi hozzá.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szintén nehezen tudta feldolgozni az első fordulós Fidesz-fiaskót. Meghívott előadójukat, Baranyi Károly egyetemi előadót egyenesen „hideg zuhanyként” érte az eredmény. Az Érdi Újság lejegyzése szerint az emberekkel mindenféle hazugságot elhitető sajtó megregulázására a következő módszert javasolta: „Elegendőnek bizonyult volna például, ha öt-hat embert letartóztat és elhurcol az adórendőrség, hiszen az APEH, ha nagyon akar, úgyis talál valamit, ami miatt büntethetőséget állapít meg. Ha ezt egy szerkesztőségben hatan megszenvedik, a többiek biztosan azonnal megesküsznek rá, hogy mindig keresztények és konzervatívak voltak.”
Három vidéki szervezet - Zamárdiból, Újkígyósról és Szentendréről - harangzúgással kíván korteskedni a polgári erők mellett, sőt e nemes tett követésére kérik az egyházközségeket, gyülekezeteket. A „magyarok világáért küzdő krisztusi szellem” kozmikus háborújába részükről a kampánycsendet megelőző este szállnak be, hogy kifejezzék: „sokat szenvedett népünk nem kér az ateista szellem kovászából, amely materialista életvitelű tömegeket gyárt”.
A választási hajrában a Kereszténydemokrata Néppártról (KDNP) is kiderült, hogy van belőle igazi meg hamis. A papíron is létező KDNP Mizsei Zsuzsa országos választmányi elnök szerint már 1994-ben háttérmegállapodást kötött az MSZP-vel, így annak mostani bejelentése, hogy részükről a kormányváltó erők mellett voksolnak, semmilyen újdonsággal nem szolgál. Bartók Tivadar, a KDNP elnöke nagyon reméli, hogy a választási láz csitultával maradnak még olyan templomok, „ahol azok is imádkoznak, akik nem hisznek Orbán Viktorban, de hisznek Istenben”.
Az úgynevezett „régi” KDNP egykori frontemberei - ma Fidesz-tagok - nem bírták lenyelni a békát, így közleményben szólították fel a választókat, hogy jobbra szavazzanak, hiszen, ahogyan azt Harrach Péter szociális és családügyi miniszter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség vezetője is kiemelte: a keresztény értékek képviselete a jobboldalon van. Semjén Zsolt, a kultusztárca helyettes államtitkára annyit tett hozzá, hogy akinek a kereszténység fontos, az a Fideszre ikszeljen.
A katolikus egyház Új Ember című lapja az első forduló után Nem szabad feladni! címmel igyekszik úrrá lenni a világvége-hangulaton. A jól ismert Fidesz-retorika mellett új ismeretekkel is gazdagodhat az olvasó. Például, hogy az első forduló eredményei szerint „a szavazók negyvenkét százaléka talán nem ismerte fel” az országot vezető pártok keresztény értékek melletti kiállását, ezért „mindazok, akik hallgattak püspökeink felszólítására, vagy »csak« a lelkiismeretükre”, világosítsák fel a nem szavazókat és a kis pártokra voksolókat, hiszen ha van is veszteni valónk, a „keresztény ember számára csak az jelent igazi vereséget, ha feladja”.
És hogy ne csak a hagyományos kereszténység képviselőit említsük, bizonyíthatóan kicsiben is megmutatkozhatnak egy jól sikerült paktumért hálás egyház ténykedései. A hírek szerint már tető alá hozott megállapodás értelmében ezentúl hat „kisegyház” is hozzájuthat a kistelepüléseken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelmének állami kiegészítéséhez. Az e célra szánt 11 millió 120 ezer forintot a következőképpen osztotta el a kormány: Magyarországi Baptista Egyház 5 millió, Magyarországi Unitárius Egyház 360 ezer, Evangéliumi Pünkösdi Közösség 3 millió, és három ortodox közösség összesen 3,76 millió. Az unitárius egyház máris kiadott egy körlevelet hívei számára, melyben szintén előkerül a „nemzeti keresztény értékek megőrzése, a valláserkölcsi nevelés, a hit szabadsága, az egyházak szabad működésének lehetősége…”. Pártot ők sem neveznek meg.

Donáth László evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő

- Mi a véleménye az egyházak kampányolásáról?
- A 20. századi magyar történelem ismeretében ez egyházhoz méltatlan viselkedés. Pontosan tudjuk, hogy a világi hatalom másról szól, mint amire az egyház hivatott. Ha az egyház ilyen leplezetlenül, minden erejét bevetve a világi hatalom szolgájává zülleszti magát, az egyházba vetett bizalmat árulja el. Ez a szintű részvétel meghaladja azt a szintet, amit morálisan vagy politikai szempontból értékelni lehetne, csak teológiailag értékelhető, és úgy pedig egyszerűen skandallum. Az én törekvésem mindmáig az, hogy a legélesebben megkülönböztessem egymástól a világi és az egyházi tevékenységet, a politikait és az igehirdetőit, a teológiait és a képviselőit. Minden erőmmel azon vagyok, hogy egyetlenegy politikai erő se tudja bevonni a gyülekezetemet a kampányba. A különállás hiánya végtelenül egyszerűen lemérhető. Míg a „nagyok” eljárnak az állami és pártrendezvényekre és keresik azokat a kapcsolatokat, amelyeken keresztül minél több presztízst, pénzt és protekciót tudnak pumpálni önmaguk hivatalába, addig én kizárólag azon embereknek kívánok az evangéliummal szolgálni, akik eljönnek a közösségünkbe.
- Mekkora szerepet kell játszania egy kormány munkájában a püspöki kar körlevelében említett keresztény értékeknek?
- Ez egy blöff, semmi értelme nincsen. Nincs olyan, hogy keresztény érték. Vallási értékről lehet beszélni, ami inkább egy vallás által kisajátított emberi érték, mint például a hét erény. A módszerek és az eszközök, amelyekkel bármilyen világi hatalom dolgozik, ellentétesek mindazzal, amit keresztény eszközöknek, értékeknek, módszereknek nevezhetünk. Ez egy lehetetlen vállalkozás: soha semmilyen világi hatalom lényege és minősége szerint keresztény értéket nem tud beépíteni a hatalmi struktúrába.
- Valóban fenyegeti bármilyen veszély az egyházakat egy esetleges hatalomváltás esetén?
- Ez rémhírterjesztés és játszadozás az érzelmekkel. Ezek az emberek a maguk rossz lelkiismeretét próbálják rávetíteni a másikra. Megtudhatjuk belőle, hogy ők hogyan viselkednének, ha nyernének. Ez azonban nem az ellenzéket hozza rossz megvilágításba, hanem kizárólag azokat, akik így gondolkodnak a másik emberről, aki pont olyan magyar, pont olyan keresztény, mint amilyenek ők szeretnének lenni.

Gábor György vallástörténész

Sokszor az a benyomásom, mintha a magyarországi katolikus egyház és a püspöki kar nem ismerné a saját hagyományait, vagy úgy tesznek, mintha nem ismernék. Kezdeném a II. vatikáni zsinat fontos dokumentumával, ahol szó szerint az hangzik el, hogy az egyház küldetése nem politikai, hanem vallási, az egyház nem kötődik semmilyen politikához vagy politikai rendszerhez, egyetemes, és ezért lehet összekötő kapocs különböző csoportok között.
Tudniillik azok az értékek, amelyek a két kőtáblán, a bizonyság tábláin megfogalmazódtak, vagy amit Jézus a Hegyi beszédben mondott el, azok nem megosztott értékek, azok nem liberális vagy konzervatív értékek, hanem örök emberi értékek. Ezek minden valamirevaló civilizációhoz szóltak. Abban a pillanatban, amikor a katolikus egyház az örök értékeket a mindennapi értékek oltárán próbálja feláldozni, odavetni, a saját teológiai rendszerét kezdi ki, azokat, amelyek elvileg minden kor és politikai pártoskodás fölött állnak.
Az egyház egy dolgot megtehet, sőt azt kötelessége is megtenni, azt mondhatja a híveinek, hogy menjenek el szavazni, vagyis egy társadalmi aktivitásra joga van felszólítani a híveit, de semmilyen üzenetet arra vonatkozóan nem küldhet, hogy azok kire szavazzanak. Egy jellegzetes magyarországi politikai giccs vagy közhely, hogy itt azt hisszük: aki vallásos az jobboldali, és aki nem vallásos vagy ateista az baloldali. Ilyen a civilizált világban nincs. Azért tartom katasztrofálisnak az egyházra nézve ezt a fajta politizálást, mert a rendszerváltáskor az egyháznak éppen arra kellett volna rájönnie, tanulva a rendszerváltás előtti évtizedekből, hogy ha fejét engedelmesen a politikai hatalom igájába hajtja, akkor ismét közvetlen szócsövévé válhat az őt pórázon vezető és szinte minden értelemben kordában tartó hatalomnak. Ahelyett, hogy a rendszerváltás pillanatában a legnagyobb örömmel dobta volna le magáról a pórázt, és a különböző hatalmakhoz kötődő kötelékeit, pillanatokon belül elkövette ugyanazt a hibát.
Az örök értékek nem válhatnak vásári alku tárgyává. Ezt nem lehet másnak minősíteni, mint júdási tettnek. Ha ezt megteszi az egyház, akkor ne csodálkozzon, ha elfordulnak tőle hívei. Itt fontos hozzátenni, hogy nem Istentől, hanem az egyháztól fordulnak el. Egy kormány munkájában pedig semmilyen szerepet nem kell hogy játsszanak a keresztény értékek, hiszen egy kormány nem a keresztény embereket képviseli, hanem egy semleges végrehajtó szerepet tölt be egy ország életében.