Mr. Bean, alias Bab úr, lassan olyan, mint a család régi ismerőse. Minden csatornán ott van, és ha hosszabb ideig eltűnik, akkor szinte hiányérzete támad az embernek. Persze, már akinek.

Hét évvel ezelőtt ismerhette meg a magyar közönség a Szeszélyes évszakokban. Egy angol utcácska macskakövére fénynyaláb vetült, majd az égből aláhullott Mr. Bean. Miközben szólt az angyalok égi dala, bizonytalanul magához tért, és a jellegzetes ideggyenge Bean-vigyorral a szája szélén kitipegett a képernyőről, hogy elkezdje hétperces hétköznapi szerencsétlenkedését. Mr. Bean, az angol humor legújabb képviselője meghódította a világot. Napjainkban már nemcsak egész estés mozit, hanem magyar közreműködéssel rajzfilmsorozatot is a háta mögött tudhat, amellyel a jelenkor egyik legismertebb szórakoztatóipari jelenségévé vált. Mert Mr. Bean - jelenség: tipizált külsejével, kispolgári barna öltönyével, angol humorával és jellegzetes mimikájával az egyik leginkább figyelemfelkeltő művész - a szintén angol - Benny Hill óta. Az emberek vagy szeretik, vagy ki nem állhatják, produkciója kevés nézőt hagy érzéketlenül.
Persze senki nem hiheti, hogy egy ilyen ügyefogyott ember megformálója a valóságban is béna. Ellenkezőleg, hiszen az igazi humoristák éppen intelligenciájuk révén jutnak a humor mezsgyéjén előre. A negyvenhét esztendős Atkinson elektromérnökként diplomázott Oxfordban, de már tanulmányai során belekóstolt a humor világába: egy diáktársával, bizonyos Tony Blairrel elnyerték az „év egyetemi humoristái” címet. A névrokonság nem véletlen: az akkor is népszerű Tony Blair mára egészen a miniszterelnökségig vitte.
Atkinson a nehezen megszerzett diploma helyett kezdettől fogva a nevettetés segítségével kereste kenyerét. Hihetetlen sikerű „one man show”-val (egyszemélyes kabaréval) lép fel a neves Globe Színházban, a BBC-nek pedig gyárt egy világsikerű show-t, amely még Amerikában is tarol: elnyeri vele a legtekintélyesebb tévés elismerést, az Emmy-díjat. Ekkor az „év komikusának” is megválasztják. Jó néhány mozifilmszerep után 1989-ben teremti meg Mr. Bean figuráját, amely meghozza számára a világsikert - a karakterrel ugyan végleg beskatulyázza magát, de ötlettára kifogyhatatlan.
A siker titka a Mr. Bean által megkreált abszurd humorban keresendő. Mr. Bean olyan helyzetekbe kerül, amelyektől a normálisabb ember retteg. Egy társadalom leképezése fogalmazódik meg itt, olyan, nagyon is emberi hibák és fogyatékosságok tükrében, amelyeket inkább takargatni szeretnénk. A dolog abszurditása a részletekben rejlik: bármikor előfordulhat, hogy egy darázs megzavarja kellemes piknikezésünket, vagy hogy egy éttermi étel nem ízlik, és próbálunk rafináltan megszabadulni tőle. A jelenetek éltető ereje a végletekig felnagyított túlzás, minek következtében a főszereplő a különböző helyzetekből a legképtelenebb módon próbál szabadulni. És még egy fontos elem: Mr. Bean nem beszél, kommunikációja a mimikában és mozdulatokban merül ki. Atkinson továbblép a Benny Hill megteremtette régimódibb humoron, de még a legendás Monthy Pyton csoport intelligens bohóságain is. Ez a humor már nem csak az angoloknak és az angolokról szól, mint egykoron a Csengetett Mylord? sznobériája, bár kétségtelenül fellelhetők nála az angolos jellegzetességek.
Lehetőségei kimeríthetetlenek. Megszületik - immár beszédes főhőssel - a mozifilm változat, a „Bean - az igazi katasztrófafilm”, amelynek sikere még készítői várakozását is felülmúlja. A diadal sokszorosítása pedig folytatódik: a magyarországi Varga Stúdió nyeri meg a rajzfilmsorozat gyártására kiírt pályázatot. A megcélzott nézőközönség a Simpson családéhoz hasonló. Az újdonság garantált: háromszáz ember két évig dolgozott az új történetek rajfilmre vitelén, miután a producer Rowan Atkinson kikötötte, hogy nem önismétlést szeretne látni, hanem új poénbombákat. (Kárpáti György)