Tihanyi Péter
Kötelező után szabadon választott

Beszélgetés Lendvai Ildikó alelnökkel, a győzelemre készülő MSZP-ről s az előttük álló másfél hétről

Lendvai Ildikó: „A Fidesz politikai píárgépezete erőt próbál sugallni ott is, ahol csak erőszak van.” Fotó: Somorjai László

- Milyen tipikus személyiségjegyek jellemzik a fideszes politikusokat, és milyenek a szocialistákat? Azaz, milyen politikai ízlést képvisel az egyik, és milyet a másik?
- Óvom magam attól, hogy kétféle embertípusba soroljam a politikusokat, noha van hajlam bennünk, hogy azt higgyük, ha valakivel vitánk van, akkor az emberi karakterrel is vitánk van. Ily módon könnyen a fidesznyikek utcájába kerülnénk, akik mindenkit jóra és rosszra, hazafira és hazaárulóra, erkölcsösre és erkölcstelenre osztanak. Nyilván van különbség az emberi karakterben is, de leginkább abban, hogy melyik tábor milyen hatalomgyakorlási módszert és stílust tart célravezetőnek. Ezt persze a píár felerősíti. A nagy különbséget a hatalomról való elképzelésben látom. A Fidesz számára az elmúlt négy évben a hatalom nem eszköz volt az ország vezetéséhez, hanem a legfőbb cél. Ilyenkor egy politikus küldetéstudatot tulajdonít magának, azt gondolja, semmi sem drága azért, hogy ő gyakorolja továbbra is a hatalmat, és minden eszköz, a leggyalázatosabb is szentesíti ezt a célt. Egy idő után ezt el is hiszi, azt is, hogy az egész ország számára a legfőbb jó, hogy ő hatalmon maradhasson. Ahol a gátlástalan hazugság, és a még gátlástalanabb lopás elfogadható és megengedhető, ott az eredetileg nem ilyen hajlamú politikusok is elkezdik ezt természetesnek venni, és egyre többet engednek meg maguknak. Számos politikust látok a Fideszben, aki nem olyannak indult, mint amilyen mostanra lett. Gondoljon Pokorni Zoltánra, akit szelíd arcú, az oktatásügyet szívén viselő, fiatal, kompromisszumkész, rokonszenves politikusként ismertünk meg. És nézze meg most! Nem vagyok benne biztos, hogy ez az utolsó arcuk. Hiszem, hogy sokfajta életutat és politikai karaktert választhatnak még maguknak. Legalábbis a jobbak. Pláne, ha az ellenzéki évek prése alatt érzékenyebbé válnak az általuk másoknak okozott sebekre is.
- Nem gondolja, hogy önöknek is jót tettek az ellenzéki politizálás évei?
- De igen, kifejezetten így gondolom. Nem örülök, hogy ellenzékbe kellett vonulnunk, de tény, hogy mi ma egy rokonszenvesebb, szerényebb, dialógusképesebb, nyitottabb párt vagyunk, mint amikor 98-ban leköszöntünk. Persze, még ma is hibákkal tele. 
- A hatalom és a kormányzás működtetését illetően mit nem fognak semmiképpen sem átvenni illetve folytatni a Fidesz gyakorolta kormányzásból?
- A Fidesz egyik píártanácsadója azt írta egy helyen, hogy egy politikusnak csak olyat szabad mondania, és úgy, hogy azt egy 12 éves gyerek is megértse. Igaz ugyan, hogy közérthetőnek kell lenni, de amitől ez a mondat életveszélyes, az az, hogy a választót kiskorúnak, sőt hülyének nézik. Ettől az érzettől előbb-utóbb valóban kiskorú is lesz. 
Nem szabad elhinni, és főleg nem elhitetni a választókkal, hogy a politikai rivális egyben ellenség is. Innentől már csak stiláris kérdés, hogy múltról és jövőről, jóról és rosszról, illetve akasztásról vagy golyó általi halálról beszélünk. Heller Ágnes mondta - lehet, hogy éppen magának -, hogy Amerikában is rettenetesen éles, kemény a kampány, egy dolgot azonban sose mondanak az ellenjelöltről, azt, hogy ő nem amerikai, tehát, hogy nem hazafi. Azt ott is gondolják, hogy korrupt, esetleg, hogy hülye, vagy rosszat akar, és el is mondják; de hogy nemzetellenes, Amerika-ellenes, hogy ő rosszat akar az országnak, az fel sem merül. Az első kérdéséhez visszatérve, itt érzek igazi különbséget a két tábor politikai stílusa között. Ahol valaki megpróbál az egyik székben ülve a többi széken ülő ítélőbírája lenni, ott már csak egy lépés, hogy ítéletvégrehajtó is legyen. 
Az a szemlélet is tarthatatlan, hogy akinek kicsi az érdekérvényesítő képessége - mert nyugdíjas, mert cigány, mert kisegyházhoz tartozik, mert testi fogyatékos, mert szegény -, nem igazán fontos. E logika szerint bocsánatos bűn az ország felét szegénységben hagyni, mert úgysem jönnek el szavazni. Tehát az a szemlélet, hogy csak azokra a rétegekre költsünk, akiknek a szavazata nagy arányban hasznosítható. Ez volt az elmúlt négy év leggyilkosabb politikai eszköze. 
Orbán Viktor azt mondta: „az erő velünk van”. Tudja, én még az a korosztály vagyok, amelynek az egyetemen munkásmozgalom-történetet is kellett tanulni. Ezt a mondatot először életemben Sztálintól olvastam, a mondat tőle ered. Én nem azt mondom, hogy Orbán Viktor úgy, ahogy van sztálinista - lehet, hogy mit sem tud a mondat eredetéről -, de a szemléletükben van valami közös. A diktatórikus, egyszemélyi hatalom őrült akarása, az erő, mint a legfőbb jó emlegetése mégiscsak rokon a sztálinizmussal. Ráadásul a Fidesz politikai píárgépezete erőt próbál sugallni ott is, ahol csak erőszak van. 
- Milyen üzeneteket szeretnének még mindenképpen eljuttatni a második fordulóig a választókhoz, hogy az MSZP-re szavazzanak?
- Ha most valaki azt hiszi, hogy a választást megnyertük, akkor téved. Jó előjelek vannak, de a következő másfél hétben - ez lesz a munka neheze - meg kell erősítenünk az emberek szavazási szándékát. Veszélyes napok következnek. A hatalmukban megingott kormánypártok visszaülnek a régi lóra, és ismét gonosznak, nemzetvesztőnek nevezik a más véleményen levőket; rémhíreket terjesztenek, gyűlöletet szítanak. Már hétfőn elkezdték terjeszteni, hogy az új szocialista kormány hatalomra lépése másnapján felemeli húsz százalékkal a gázárat, megvonja a családi adókedvezményt és a hiteleket. Mi erre nem fegyverrel fogunk válaszolni, hanem minden lehetséges eszközzel megnyugtatjuk a szavazótáborunkat, hogy ezek hazugságok, ezeket nem tervezzük, és semmi bajuk nem lesz a szocialista kormány alatt. De ami a legfontosabb, hogy nemcsak a minket választók kormánya akarunk lenni, hanem mind a tízmillió emberé; így kötelességünknek tartjuk annak az önkormányzatnak is támogatást adni, amelyik nem kormánypárti vezetésű lesz. Felvállaljuk azoknak a választóknak az érdekeit is, akiknek pártja nem jutott be a parlamentbe, hogy annak, aki nem ránk szavazott, ne legyen oka úgy érezni, hogy ő másodrendű állampolgár. A következő másfél hétben folytatni fogjuk annak a kommunikálását, amit - szinte hetekre lebontva - az első száz napban tenni fogunk. 
Saját választókerületem Budafok-Nagytétény. Boldog vagyok, hogy 11 százalékkal végeztem Németh Zsolt előtt az első fordulóban. Pár nappal a választás előtt egy lakossági fórumon olyan gyönyörűen ismertettem az MSZP programját, hogy én is meghatódtam magamon. Aztán jöttek a kérdések. Az elsőt egy bácsi tette föl, azt mondta, ez mind nagyon szép, de mit ígér az MSZP a portásoknak. Először azt hittem, hülyéskedik, aztán rájöttem, hogy igaza van. Kifejtette, hogy ő nyugdíj mellett éjszakai portás. Tudni akarja, hogy mi lesz a közbiztonsággal, mert most fél; tudni akarja, hogy megfizetik-e az éjszakai túlmunkát, mert most nem; tudni akarja, hogy a Munka törvénykönyvben lesz-e garancia arra, hogy vasárnapi munkájáért dupla bért kap. Csupa értelmes és fontos kérdés. Most azok a napok jönnek, amikor az MSZP elmondja, hogy mit ígér a „portásoknak”. Tehát, hogy nagyon hamar, nagyon konkrétan kivel milyen változások történnek. És ezek a vállalások számon kérhetők lesznek. 
- A választások előtt pár héttel több helyről hallottam - és nem a 7-es buszon -, hogy ha az első forduló után a Fidesz számára kedvezőtlen eredmény születik, akkor, mint akinek nincs már mit vesztenie, semmitől sem fog visszariadni a győzelemért. Vagy meghamisítja a második forduló eredményét, vagy a két forduló között valamilyen ürüggyel lecsukatja Medgyessyt, vagy rémhírek terjesztésével utcára viszi az embereket, és polgárháborús hangulatot teremt. 
- Nem a poén kedvéért mondom, tőlem viszont a 7-es buszon kérdezte ma reggel ugyanezeket egy hölgy. Tudja, én ennél azért jobb hiszemű vagyok. Nagy disznóságot - például nem kiírni a választások második fordulóját - nem mernek már megtenni. Működtetünk egy alternatív számlálási rendszert, és minden szavazókörben ott van az emberünk. A nemzetközi megfigyelők is adnak talán egyfajta védettséget. Ha most Medgyessyt holnap elviszi a rendőr, akkor megnyertük a választást. De kétharmados többséggel. Sok kegyetlen és durva szúrásra számítok e két hét alatt, de erre a butaságra nem. Tudniillik, az emberek szimpátiáját ez még jobban felénk fordítaná. 
- Mik voltak azok a konkrét események, történések a kormányoldalon, amik megkönnyítették, netán lehetővé tették az önök győzelmét az első fordulóban? Azaz, hol rontott végzetesen a kormány?
- Kövér László megtette ezt a szívességet nekünk, hogy a maga különösen trágár, barbár megfogalmazásaival világossá tette pártja politikájának lényegét, amit idáig titkoltak és mindig megmagyaráztak. És ez nem csak az akasztásos mondat volt. Ha csak ez a mondat lett volna, oda se figyelnek; kimászott volna belőle. Orbán Viktor is sokat segített nekünk a hazaárulózással, de legfőképp azzal, hogy Kövér Lászlót ezután is barátjának, párttársának tartotta. Orbán ezzel mutatta meg, hogy nem egy szabadszájú politikus véletlen elszólásairól van szó, hanem ez a Fidesz politikai gondolkodásmódjának, ideológiájának lényege. Ez olyan sebeket okozott az ország közmorálján, amelyeket nehéz lesz begyógyítani. Az iskolában tananyag a Jónás könyve. Az emberek tudatába bevésődött az a mondata, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”, és az, hogy „atyjafiáért számot ad a testvér”. Mikor Orbán Viktor nem határolódott el Kövér kijelentéseitől, abban a pillanatban ő is magára vette ezt a politikai vétket, ami a mai napig rajta van. Ugyanezt sikerült prezentálnia Schmidt Máriának is. Csurka Istvánnak is elévülhetetlen érdemei vannak a győzelmünkben. Ő tette egyértelművé és világossá mindenki számára, amit a politizáló értelmiség már rég tudott, hogy „összenő, ami összetartozik”.
- Az Ön édesapja, Lendvai Ferenc színházrendező egy korszak színházcsinálásának emblematikus figurája volt, híres színészek és rendezők útnak indítója. Hogyhogy Ön a parlamentben kötött ki, és nem a színpadon?
- Anyám meséli, hogy kiskoromban nem is tudtam máshol aludni, csak a színházi páholyban, miközben üvöltöttek a színpadról. Apám meghalt négy éve, de azt megérhette, hogy országgyűlési képviselő lettem. Nem nagyon értette, mit keres egy normális ember a parlamentben. Egyszer aztán megnézte a közvetítést, és azt mondta: jól van lányom, látom, benned is kiütött a színészvér. Elképzelhető, hogy ez néha politikusként is hasznosítható.
- Az is elképzelhető, hogy én most a leendő kormány kulturális miniszterével beszélgettem?
- Reményeim szerint nem. Azt tartanám ideálisnak, ha a következő kormányban nem politikust, hanem a kultúrából jött, alkotó értelmiségit találnánk miniszternek. Én már politikus vagyok, és tudja, elég éles nyelvű. Így aztán a parlament jobban illik hozzám, mint a kormány.