Hetek - VI. évfolyam, 15. szám, 2002. április 12

Rút vétség lenne az igazság ellenében azt állítani, hogy a Fidesz beletörődött volna elsőfordulós választási kudarcába. A hírek szerint már vasárnap éjféltől beindult a vereség esetére legyártott forgatókönyvek megvalósítása: suttogó propaganda formájában a választók ijesztgetése a „komcsi rémmel” és a „sittesekkel”, kör-SMS-ek, kör-e-mailek, csapatösszevonások a közszolgálati médiában, tömegdemonstrációk szervezése, a passzív választók elérésének kidolgozása, és még hosszan sorolhatnánk.

A választás másnapján Pokorni Zoltán pártelnök és Deutsch Tamás sportminiszter magyarázta a bizonyítványt a sajtónak. „A várakozásokhoz képest szorosabb volt a küzdelem, amit a szocialisták győzelemnek neveznek, de jó esély van rá, hogy az emberek a második fordulóban megfordítsák ezt a halvány előnyt” - mondta Pokorni, és hogy az „embereknek” mekkora szerepük lehet a második fordulóban, azt is kifejtette, hogy a Fidesz nem pártokkal fog tárgyalni, hanem „az embereket próbálják meggyőzni”. A pártelnök szerint országosan a Fidesz nyert, hiszen tizenkét megyében ők vitték a prímet, a szocialisták pedig csak nyolcban, plusz a főváros. Konklúziója: „A szocialisták az ország többségének akaratát fordították meg ezzel.” Ki felelős tehát a polgári oldal kudarcáért? A budapesti MSZP-szavazók - véli az elnök. A MIÉP-re utalva elhangzott: „A magyar demokrácia erejét mutatja, hogy nem jutott be az országgyűlésbe egyetlen radikális párt sem.” Azok ugye, akikkel az ellenzék „alaptalanul, álságosan, félelmet keltve, hazug módon” riogatta a polgárokat. „Büszkék lehetünk, hogy a magyar társadalom nem fogékony a szélsőséges nézetekre” - hagyta cserben Csurkáékat legfőbb szövetségesük elnöke.
Szili Katalin, az MSZP elnökhelyettese kedden este rendkívüli sajtótájékoztatón irányította rá a figyelmet egy speciális kampányfogásra, mely az első forduló másnapja óta folyamatosan SMS-ek és e-mailek formájában ölt testet az éter erre rendelt hullámain, és az oktatási intézményektől elkezdve a kis- és nagyvállalatokon át a számítógépes cégekig szinte mindenhová eljut, ahol monitor előtt ülnek a felhasználók. Az üzenetek közös jellemzője, hogy az „add tovább”, vagy a „terjeszd” felszólító módú igelakokkal zárulnak. Egyik gyöngyszeme ezeknek történetesen a Miniszterelnöki Hivatalból indult hódító útjára, és a suttogó propaganda „régi, jól bevált módszerét” javasolja alkalmazni. A következő híreket kell terjeszteni - áll az elektronikus levélben, mely módszertani útmutatást is tartalmaz - az MSZP felemeli a gázárakat, gyógyszerárakat, az MSZP eladja a földet külföldieknek, megszünteti a lakáshitelt, diákhitelt, bevezeti a tandíjat. A híreket bizalmaskodva kell terjeszteni és főleg kokárda nélkül, mert úgy hatásosabb - írják. A levél szerzője minden kedves aktivistának lefekvés előtti önvizsgálatot javasol, „ne múljon el úgy nap, hogy nem alkalmaztuk a suttogó propaganda eszközét”.
Szerkesztőségünkben több ehhez hasonló levél is landolt. A Sziklatemplom plébánosának, Blanckstein Györgynek különösen hálás lehet a Fidesz. Imaláncra felhívó körlevele szerint a „választás tapasztalata nagypénteki állapot. Van-e hitünk, hogy lesz ebből még Húsvét?” A katolikus egyház képviselője úgy érzi, túlságosan könnyedén vették, hogy megnyerhetik a választást, ezért van szükség a „Sátán elleni imahadjárat elindítására”. Neki köszönhető a szentendrei katolikus iskola tanulóinak szüleihez intézett levél is, melyben arról igyekszik meggyőzni őket, hogy egy esetleges szocialista győzelem esetén megvonják az iskolától a kiegészítő támogatást, ezért annak működése ellehetetlenül. A szocialisták amúgy is család- és egyházellenesek - állítja az „atya”, nem így a Fidesz-kormány, amelyik hitet tett a család, az egyház és a nemzet mellett. Lényeg a lényeg: mindenki fogjon egy embert, aki az első fordulóban inkább otthon maradt, és menjenek el a Fideszre szavazni.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség ifjúsági szervezete szintén kör e-mailt dobott piacra. Elnökségi tagjuk óva int a kesergéstől, és helyette a következőket ajánlja: hordani a nemzeti színű szalagot, vállalni véleményünket mások előtt, szabadidőben kampányolni, elő az érvrendszerrel, hallatni a hangunkat, ragasztani a plakátokat, osztani a cédulákat és az Igét! Zárszava egyszerű: „Magyarország egy Medgyessynél többet érdemel!”
A Miniszterelnöki Hivatal e-mail címéről szerdán további négy az „ő megy szavazni, és te?” kampányhoz hasonló plakátot küldött körbe a jól bevált úton, mely pár óra múlva sok ezer számítógépes dolgozót elért. A lényeg ugyanaz, csak itt éppen képileg: a Rákosi- és Kádár-éra folytatásaként láttatni a mai szocialistákat.
A leplezett kapkodás jegyében újabb öngól repült a polgári jövőt hirdetők hálójába. Áder János, a parlament teljesen politikamentes és minden ideológiai tömörüléstől egyenlő távolságra elhelyezkedő elnöke bejelentette: a Kozma utcai börtön lakói a szocialistákra szavaztak, mivel az MSZP amnesztiát ígért nekik. Bár szocialista politikusok korábban már minden létező fórumon cáfolták az állítást, Áder vélhetően a vegytiszta demokratikus választásokért való aggódás jegyében érezte szükségét rámutatni: a bűnözők is az MSZP-t támogatják. Amellett, hogy törvényes úton elvileg nem juthatott hozzá a mozgóurnákba dobott borítékok tartalmához, még az is az öngólörömöt gazdagítja, hogy sem a szabadságvesztésüket töltők, sem a közügyek gyakorlásától eltiltottak nem szavazhatnak.
Orbán Budán nyitott újabb frontot a Testnevelési Egyetemen megrendezett választási gyűlésen kedden, ahol azt is bejelentette, hogy a hét végére nemzetgyűlésre várja el a választópolgárokat. Országunk miniszterelnöke végre szívéből beszélt, így a kivezényelt MIÉP-es szavazók és egyházi iskolák növendékei is megismerhették igazi arcát. A jobboldali médiában kétszázezerre dagadt tömeg inkább több tízezer lehetett. Viktor egy „nyugodt, komoly, visszafogott, következésképpen őszinte beszélgetésre” jött el szeretteihez, akik elhitték neki, hogy kormányváltás esetén veszélybe kerülne az elmúlt négy év munkája, az ingyenes oktatás, a diákhitel, a lakástámogatás, a közbiztonság, a drogkorlátozás, s a többi. Orbán szerint Magyarország minden polgárának tudnia kell, hogy egy MSZP-s kormány egyenlő a nagytőke és pénztőke kormányával. Utóbbi állítása a választások másnapján négy százalékot ugró értéktőzsdének szólt, és azoknak, akik ennek örülni merészeltek.
Kovács László, az MSZP elnöke másnap sajtótájékoztatón utasította vissza Orbán vádjait, és olyan „hatalma elvesztésétől rettegő diktátorként” jellemezte a miniszterelnököt, aki „felelőtlenül, végérvényesen elszabadította az országot eddig is súlyosan megosztó gyűlöletet”, valamint akiből Csurka szavait halljuk visszaköszönni. A pártelnök szerint bár a választók kiszavazták, mégis bent maradt a Parlamentben a MIÉP, ám mostantól Fidesznek hívják. Kovács úgy látja: az emberek többsége nemet mondott a haverok, rokonok, kollégiumi szobatársak szabad rablásának, és felszólította választóikat, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni, hanem bátran menjenek el szavazni 21-én is. Orbánt ugyanakkor arra figyelmeztette, hogy őrizze meg nyugalmát, és ne fenyegesse a demokráciát rémképeivel. Kovács bejelentette: sem a gáz, sem a gyógyszer árát nem növelik, bővítik a diákhitel adta lehetőségeket és 13. havi nyugdíjat kapnak a Fidesz által 52 milliárddal megrövidített nyugdíjasok. A szocialisták az ellen is tiltakoznak, hogy a Fidesz kampánycélokra használja fel a közszolgálati tévét és a Duna tv-t is, ahol vágatlanul sugározták, majd másnap megismételték a kormányfő TF-es kampánybeszédét, első forduló utáni értékelő beszédnek titulálva azt.

A hangnem vagy csak a hangerő változott?

Múlt heti számunkban a pártok kommunikációjáról nyilatkozó szakértők most a választások első fordulója után bekövetkezett változásokról beszélnek.

Geszti Péter kommunikációs tanácsadó

A keddi hangnemváltás drámai fordulat a Fidesz kommunikációjában. Egy ekkora párt esetében radikalizálni a hangvételt nagy rizikóval jár. A lényeg azonban az, hogy nemcsak hangnem-, hanem tartalmi váltásról is szó van, ami a hitelesség kérdését veti fel. Ez a legfontosabb. Az emberek azt szeretik, ha a politika unalmas és érdektelen, nem pedig azt, ha veszélyesen izgató. Ezt az állításomat arra alapozom, hogy sajnos heten haltak meg infarktusban az első választási napon. Ezt nyilvánvalóan a helyzet kiéleződése okozta. Kérdés: Meddig lehet a továbbiakban elmenni, és lehet-e ilyen drasztikus hangnemmel új szavazatokat szerezni? Egyesek szerint ez a váltás a Fidesz saját szavazótáborának szétesését előzi meg. Mások szerint azt sem, hiszen a szélsőséges miniszterelnöki hang megjelenésének a mérsékelt jobboldali szavazók sem örültek. Várható tehát, hogy a csendes többség egyre növekszik, és a tapasztalt agresszióval együtt nő az elszántságuk, hogy az április hetedikén leadott kormányváltó szavazatukat április 21-én érvényesítsék. Nyugodtan, békében.

Kretz Tibor, az Axelero médiaigazgatója

Súlyos hiba volna Orbán keddi beszédét a hangneme alapján bírálni. A hangneme pont normális volt, pont olyan volt, amilyet egy bizonyos politikai álláspontot képviselő ember nyugodtan használhat, és használják is szerte a világon. Keressük meg azt a szót, amelyik nem állja ki a társasági közlés kritériumait. Mutassuk meg azt a szót az egész beszédben, amelyiket felnőtt, egymást becsülő emberek társaságában nem szabadna kiejteni. Nekem az a megfigyelésem, hogy ilyen szó nem volt a beszédben. A hangnem az én értelmezésemben hangokat, szavakat, kifejezéseket jelent, a hangnemváltás pedig azt, hogy valaki egy ideig szalonképes, majd szalonképtelenné válik.
Ha azt kérdezné bárki, hogy minek tulajdonítjuk azt az atmoszféraváltozást és azt az előadásmódbeli változást, amit bemutatott, akkor az már egy érdekes kérdés. Szerintem nyilván abból indult ki, hogy az ő mozgósító ereje a saját táborán belül sokkal erősebb, mint a kihívók mozgósító ereje, és megpróbálja az egyetlen rendelkezésére álló esélyt megjátszani. Én abszolút nem kárhoztatom Orbán Viktort, hogy nem felemelt kézzel, megadóan megy neki a második fordulónak. Ha Orbánnak ezzel a beszéddel az volt a célja, hogy a már meglévő szavazótáborát bővítse, akkor arra ez a beszéd alkalmatlan volt. Ez egy felhívás volt, hogy ugyanannyian menjenek el, mint hetedikén. Ezt fogjuk fel annak, ami: egy politikai versengés, amelyben az egyik versenytárs azt mondja, hogy részeredmény ide, részeredmény oda, ő nem adja fel.

Sükösd Miklós politológus

Kedden egy barátommal a Moszkva térre igyekeztünk a piros metróval. Tőlünk nem messze egy az ötvenes éveikben járó hölgytársaság - éppen a TF-re igyekeztek - fennhangon politizált: dicsérték a Fideszt, szidták az ellenzéket. Mi szelíden megmosolyogtuk, hogy emberek a közügyeket ilyen szokatlanul hangosan vitatják meg. Egyszer csak az egyik hölgy belénk kötött: „Magukon látszik, hogy milyen értelmiségiek, biztos a kommunistákat támogatják, hogy ők kerüljenek hatalomra. De tudják meg, hogy mi ezt nem engedjük, minden héten az utcán leszünk.” Nagyon rosszul esett. Ilyen élményem - hogy utcai atrocitás érjen - az elmúlt tizenkét évben nem volt. Orbán hiszterizálja a közbeszédet, elmélyíti az árkokat, és két csapatra osztja az országot, ahogy a fociban szokás. Keddi beszéde a hisztériát csak fokozta. Háborús nyelvet használt, mintha hadiállapot lenne: a családok, a gyerekek és a szabadság fenyegetettségéről, nyílvesszőkről és dárdahegyekről beszélt. Ez egy beteges, szélsőjobboldali, náci beszéd volt, amely felelőtlen és méltatlan a magyar miniszterelnökhöz. Megfenyegette azokat, akik nem a Fideszre szavaznak, és ellenséggé nyilvánította őket. Úgy búcsúzott, hogy „Hajrá, magyarok!”, mintha csak azok lennének magyarok, akik a Fideszt támogatják, holott ez a szavazópolgárok kisebbsége. Beszédével Orbán több szavazatot veszített, mint amennyit nyert. Elvesztette azoknak a középre húzóknak a szavazatát, akik komolyan veszik, hogy az ellenzék a politikai sokszínűségben társuk és nem ellenségük. Ez a dimenzió teljes egészében hiányzott a keddi kampánygyűlés gondolatvilágából. Orbán szavai az emberi kapcsolatokat aláaknázó, mérgező beszédek voltak. Orbánnak tudomásul kellene vennie, hogy a választók többségének akaratából - továbbá minden racionális számítás szerint - ezen túl ellenzéki szerepben kell szolgálnia a nemzetet. (Szobota István)

Politológusok az Orbán-beszédről

Török Gábor politológus szerint a választások első fordulója után a Fidesz alapvetően két lehetőség közül választhatott. Az egyik, hogy egy mérsékeltebb hangnemmel olyan szavazókat is át próbál csábítani, akik az első fordulóban - legalábbis az ő szempontjukból - „hibáztak”, a másik pedig, hogy erőteljesebb stílussal próbálja még inkább mozgósítani saját szavazótáborát. Török úgy értékeli, a Fidesz részéről hiba volt, hogy a második lehetőséget választotta. „Ezzel a hangnemmel ugyanis nemcsak saját, hanem a másik fél táborát is aktivizálta. Ráadásul a félelemkeltő taktikával akár saját mérsékelt szavazói közül is veszíthet: így, amit megnyer a vámon, elveszíti a réven” - mondja a szakember.
„A Fidesz mindent egy lapra tett fel” - mondja Csizmadia Ervin politológus. Szerinte a párt azt a következtetést vonta le az elsőfordulós vereségből, hogy a mérsékelt hangnemet megütő Orbán Viktorra épített választási kampányuk nem érte el a kellő hatást, ezért váltani kell. „Az ijesztgetős stratégia legfőbb célja a saját szavazótábor megerősítése, illetve a bizonytalan szavazók mozgósítása” - mondja Csizmadia, aki szerint a MIÉP-szavazók enélkül a beszéd nélkül is a Fideszre szavaztak volna. Ugyanakkor - véli a politológus - az erőteljesebb, keményebb hangnem eléggé kockázatos: ezzel könnyen szavazókat is veszíthet a Fidesz.
Ágh Attila politológus szerint érdekes - és egyértelmű stratégiai baklövés -, hogy Orbán Viktor a vidék nevében éppen Budapesten uszított a fővárosiak ellen, ráadásul egy olyan rendezvényen, amely több ezer szintén fővárosi autósnak okozott bosszúságot. A szakértő szerint egyébként a decemberi Nastase-paktum óta a Fidesz hibát hibára halmoz kommunikációs téren. „Ez a sorozat folytatódott ezzel a huhogós, riogatós, ijesztgetős beszéddel, amivel a Fidesznek sikerült még egy öngólt rúgnia.” A szakértő ugyanakkor veszélyesnek tartja ezt a stílust: „A tervezett utcai tüntetések során a jobboldal csalódottsága és dühe akár a tettlegességig, a fizikai erőszakig is fajulhat.” (S. I.)