Néhány száz magyar és palesztin tüntető a választások másnapján a Kossuth téren tiltakozott az izraeli kormány politikája ellen. Zászlóégetés - ellentétben a néhány nappal korábban a budapesti izraeli nagykövetség előtt tartott demonstrációtól - ezúttal nem volt, a résztvevőknek meg kellett elégedniük Chrudinák Alajosnak, a hetvenes és nyolcvanas évek veterán közel-keleti tudósítójának, ma a MIÉP vesztes kampánya egyik fő támogatójának szavaival.

Ellentüntetés a Kossuth téren, szolidaritási nagygyűlés a Dohány utcai zsinagóga előtt Fotók: Somorjai L.
Két nappal később ezrek gyűltek össze szolidaritási nagygyűlésre a Dohány utcai zsinagóga elé, hogy kifejezzék együttérzésüket Izrael népével. Tordai Péter, a rendezvényt szervező Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke hangsúlyozta, hogy mindenkinek személyes felelőssége is a közel-keleti béke mielőbbi megteremtése. Schőner Alfréd főrabbi beszédében kijelentette, hogy „támogatjuk Izrael heroikus küzdelmét, amelyet az egész művelt világ civilizációs és kulturális értékeinek megőrzéséért folytat”. A rendezvény harmadik szónoka, Ruff Tibor, a Hit Gyülekezete Szent Pál Akadémiájának tanára felszólalásában arról beszélt: „Izrael Állam túlélése és virágzása a pusztítás sötét erői feletti győzelem reménysége is minden ember számára, bárhol éljen a világon. Egyetlen civilizált ország sem tűri, és nem is tűrheti el a polgárai ellen indított népirtást” - hangoztatta a teológus, aki szerint az izraeli katonai akciók egyik célja tehát nem a szent helyek elleni támadás, hanem épp ellenkezőleg, olyan szent helyek védelme és megközelíthetőségük biztosítása is, mint a ma megközelíthetetlen, palesztin fennhatóság alatt álló jeruzsálemi Templom-hegy, a Pátriárkák sírja Hebronban, vagy a betlehemi Születés temploma.