Zseni, akit nem láttak nevetni

Kétszázhetvenöt éve, 1727. március 31-én halt meg Kensingtonban Isaac Newton, a klasszikus fizika megalapozója. 1643. január 4-én született Woolsthope-ban, földműves családból. Granthambe járt középiskolába, ahol hamarosan kiváló tanuló lett. 1661-ben a cambridge-i Trinity College-ban tanult tovább, az ellátásért fizikai munkájával fizetett.

 Az egyetemen a tananyag mellett megismerkedett a heliocentrikus világrendszerrel, Galilei kísérleteivel, Descartes mechanikus materialista világmagyarázatával. Newton felfedezte a binomiális tételt, kidolgozta a differenciál- és integrálszámítást. Két év múlva beválasztották a Trinity College tanárai közé. Közreadta a végtelen sorokról írt dolgozatát, amely ismertté tette a nevét. Előadásait 1670-ben kezdte meg, a fénytan kérdéseiről - ebből született az Optika első kötete. Fontos felismeréseket tett a színekkel kapcsolatban, ő mondta ki először, hogy a fehér fény színes fénysugarakból tevődik össze. 1671-ben készített tükrös távcsöve nagy sikert aratott; a Royal Society tagjává választották. Nyolc év alatt készült el modern fizika alapműve, amely a látható testek mozgásának egzakt leírását adta, s amely a mechanika általa alkotott, és az ő nevét viselő három alaptörvényén alapult (a tehetetlenség törvénye, gyorsulás törvénye, a hatás-ellenhatás törvénye). Felismerte a világegyetemben a testek egymásra gyakorolt gravitációját. A bolygórendszer kialakulását is a gravitáció jelenlétével indokolta, amely a szétszórt anyagot testekké tömörítette össze. 
1705-ben Anna királynő lovaggá ütötte, ő volt az első tudós, aki nemességet kapott. Emberi gyarlóságai miatt az utóbbi időben árnyaltabb képet festenek róla. Két angol kutató feltárta, hogy kollégáival önkényesen bánt, bosszúálló volt, és a legenda szerint senki sem látta őt szórakozni, nevetni, és még az étkezésre szánt időt is pazarlásnak tekintette. Mindez igaz lehet, de nem ezért tiszteljük. (Origo-MTI)