Rovatunkban ezen a héten is a Magyar ATV-n vasárnap délelőttönként jelentkező Vidám vasárnap című műsorhoz érkezett nézői kérdések közül válogattunk néhányat, amelyek megválaszolására a műsorban már nem maradt idő.
A Szentírás szerint Jézus Krisztus visszajövetelét kürtszó fogja jelezni. Azt szeretném megkérdezni, hogy ez az esemény azonos-e a Jelenések könyvében szereplő „hetedik kürtöléssel”?
A „Jézus Krisztus visszajövetele” kifejezés a Szentírásban több, időben egymástól jól elkülönülő eseményt foglal magában egyszerre. Mindenekelőtt világosan meg kell különböztetnünk egymástól Jézus titkos, illetve az egész világ számára nyilvános visszajövetelét, melyeket ugyan egyaránt visszajövetelnek vagy második eljövetelnek nevez a Biblia, mégis nyilvánvalóan egymástól jól elkülöníthető, különböző eseményekről van szó. Ráadásul Jézus nemcsak egyszer, hanem többször is el fog jönni titokban, mielőtt megtörténne nyilvános visszajövetele. Ezek sorában az első az igazak feltámadásával és a még élő szentek Földről történő elvitelével lesz kapcsolatban, amit a Biblia elragadtatásnak nevez. A Szentírás szerint Jézus ekkor olyan váratlanul jön majd el, mint a tolvaj éjjel. Ezzel szemben azonban a Szentírás egy olyan eseményt is Jézus Krisztus visszajövetelének nevez, amely semmiképpen sem nevezhető titkosnak. Ekkor ugyanis csapások sorozata zúdul az egész emberiségre, a Föld sötétségbe borul, a vizek vérré változnak, végül mindenki számára nyilvánvaló módon, jól láthatóan eljön a Földre Jézus Krisztus.
Jézus Krisztus visszajövetelének e két fő szakasza közül a kürtölés az első, azaz a titkos visszajövetellel hozható összefüggésbe: „jóllehet nem fogunk elhunyni mindannyian, de mindannyian el fogunk változni, hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó kürtszóra; mert meg fog szólalni a kürt, és a halottak feltámadnak majd mint romolhatatlanok, mi pedig el fogunk változni” (Pál első levele a korinthosziakhoz 15:52). A kérdés tehát az, hogy ez a bizonyos „utolsó” kürtzengés, amely az igazak feltámadásához és elragadtatásához adja meg a végső jelet, azonos-e a Jelenések könyvében szereplő „utolsó”, hetedik kürtöléssel.
A bibliamagyarázók általában megegyeznek abban, hogy a Jelenések könyvében János apostol elragadtatása az Egyház elragadtatásának profetikus előképe. Ezt az eseményt János így foglalja össze: „Ezek után, íme, láttam egy nyitott ajtót az égben, és az első hang - amely kürtzengéshez hasonlított - így szólt hozzám…” (4:1) Ez a kürtzengéshez hasonlító hang ugyanaz volt, amely Jánost a látomás elején megszólította, és amelyről tudjuk, hogy magának az Úrnak a hangja volt. Ezért egyes bibliamagyarázók azt feltételezik, hogy az a kürtzengés, amely Pál apostol levelei alapján lezárja majd az egyháztörténelem egészét, és megadja a jelet az igazak feltámadásához és az elragadtatáshoz, nem is tényleges kürt hangja lesz, hanem magának az Úrnak a kürtzengéshez hasonló erős hangja, amit János apostol hallott.
Ezzel szemben a hét kürtöt, amely apokaliptikus csapások sorozatát indítja el a Földön, angyalok fogják megfújni. Ráadásul a hét kürt megfújására minden valószínűség szerint az egyháztörténelem lezárulása utáni időszakban, az Antikrisztus fellépése után fog sor kerülni. Ennek a hétéves időszaknak a kataklizmáit a Jelenések könyve hét pecsét feltörésével, hét kürt megfújásával, majd a harag hét poharának kitöltésével írja le. A hetedik kürt megfújására valószínűleg a hét év felén kerül majd sor, azaz közvetlenül azelőtt, hogy az Antikrisztus beszélő képmását behelyezik a jeruzsálemi Templomba. Az ezután következő három és fél éves időszakot a Biblia „nagy nyomorúságnak” nevezi a soha addig nem tapasztalt csapások, és az azok nyomában járó nyomor miatt. Az eseményeknek ez a menete jól mutatja, hogy az Egyház korszakát lezáró és az elragadtatást jelző kürtölés nem esik egybe az Antikrisztus idejében történő hetedik kürtöléssel, hanem megelőzi azt.
A bibliamagyarázók többsége az általunk ismertetett álláspontot fogadja el, azaz hogy az elragadtatás megelőzi a „nagy nyomorúságot” (tribuláció). Ezt a felfogást pretribulációs elméletnek nevezik. Mivel azonban szigorú értelemben véve „nagy nyomorúságnak” csak az antikrisztusi korszak második felét nevezhetjük, ezért teljes mértékben nem lehet kizárni még a pretribulációs felfogás alapján sem, hogy az elragadtatás belecsússzon az antikrisztusi kor első felébe, így legvégső esetben akár a közepén is megtörténhetne. Ebben az esetben az elragadtatást jelző kürtölés akár egybe is eshetne a hetedik kürtzengéssel, mint ahogyan azt a kérdező sugallta is. Ezt tehát teljes mértékben valóban nem tudjuk kizárni. A legtöbb bibliamagyarázó azonban az igehelyek túlnyomó többsége alapján ennek ellenére úgy véli: nem lehet Isten akarata, hogy ennek az antikrisztusi kornak akár csak az első felébe is bekerüljön az Egyház. Vagyis az elragadtatást jelző kürtszó minden valószínűség szerint meg fogja előzni az antikrisztusi korszak kataklizmáit beindító hét kürtölést.
Az Északkeleti-Kárpátokban - Európa földrajzi középpontján - élő ruszinok közel egymilliós nemzetként még mind a mai napig nem rendelkeznek független hazával. Amikor pedig a Podkarpatszka Ruszt kikiáltották önálló államnak Volosin idején 1938-ban, a magyarok már 1939-ben - éppen március 15-én - két nap alatt önkényesen bevonultak, és megszállták azt! Pedig éppen a ruszinok voltak azok, akik - a Kárpát-medencei zsidósággal együtt - évszázadokon keresztül végig a leghűségesebben támogatták a magyar nemzetet minden szabadságküzdelmében. Hogyan vélekedik Isten Igéje az Európa kellős közepén még továbbra sem független nemzetek önállóságának kérdéséről? Joga van a ruszinoknak is egy új független államban szabad nemzeti önrendelkezésre? Ráférne még egy közel tizenötezer négyzetkilométeres, demokratikus berendezkedésű fiatal ruszin köztársaság is Európának a már így is országok és nemzetek sokaságával tarkázott térképére Magyarország északkeleti szomszédjaként?
Isten Igéje közvetlenül nem utal, és nem tartalmaz konkrét állásfoglalást az európai nemzetek állami önállóságának kérdésére, így a ruszinok ügyére nézve sem. Az kétségtelen, hogy az egyes nemzetek léte és lakóterülete nem független Isten akaratától: „Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait.” (Apostolok cselekedetei 17:26) Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy ezekben a kérdésekben az embereknek egymással kell megegyezésre jutniuk, nem Istennel.
Ádám bűne miatt az emberiség az eredendő (más néven áteredő) bűnösség állapotába került, ami miatt minden ember bűnös természetet örökölt, és nem képes bűnök nélkül élni. Ez a nemzetek sorsában és egymás közti viszonyaiban is megmutatkozik, mégpedig az egyéni vétkeknél jóval nagyobb léptékben. Így a ruszinok hazája nem teológiai, hanem nemzetközi politikai probléma, és merőben politikai akarat kérdése, amelyet a megfelelő mozgalmakkal, szervezéssel stb. kell békés úton megvalósítani - ha van erre igény és lehetőség. A fegyveres felkelést, háborút a Biblia ilyen helyzetben sem támogatja, legfeljebb az olyan önvédelmi esetben, ha az uralkodó nemzetállam a benne élő nemzetiséget fegyveresen ki akarja irtani, mivel ilyenkor az élet védelme kap elsőbbséget. Ha ez nem áll fenn, ha az önálló államra vágyó nemzetiség életfeltételei biztosítva vannak, bár államalkotó törekvéseit nem támogatja a fennálló hatalom, akkor kizárólag a békés eszközök engedhetők meg. „Ne mozdítsd el a régi határt, amelyet csináltak a te eleid” - mondja a Szentírás az ilyen esetre.
„Ha a szegényeknek nyomoríttatását és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban, ne csodálkozzál e dolgon: mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett pedig még felsőbbrendűek vannak.” (Prédikátor könyve 5:8) Tudván tehát ezt, a sajtó nyilvánossága, a különböző mozgalmak, az egyeztető tárgyalások és más, kizárólag békés politikai eszközök józan alkalmazása vezethet valami eredményre. Mindenképpen a kérdés árnyalt és sokoldalú megközelítését javasoljuk tehát a kérdést feltevő kedves tévénézőnek.