Mindenki sminket néz

Kretz Tibor, az Axelero médiaigazgatója

Kretz Tibor. Fontos az atmoszféra-tényező Fotó: Somorjai L.

- Hogyan értékeli a kampányt kommunikációs szempontból? 
- A televíziós reklámokban a kormányzó párt úgy propagálja magát, hogy nem jelenít meg közvetlenül politikusarcot, hanem mintegy „reklámfigurákként” hétköznapi embereket használ. Ezzel azt igyekezhetnek sugallni, hogy rendkívül közel állnak a hétköznapi választókhoz, másrészt maguk helyett - ők ugye azt mondanák - az emberekkel „beszéltetik el” a tényeket és az eredményeket. Az öndicséret helyett azt mondják, beszéljen más! Nagy hangsúlyt tesznek mind verbálisan, mind vizuálisan a pozitív üzenetekre, a siker propagálására. 
A mai uralkodó párttal szemben a leginkább versenyképesnek minősíthető szocialista párt szerintem viszont besétált egy csapdába. Tudniillik nem saját magához és üzeneteihez képest kommunikál, hanem állandóan reflektál valamilyen, a kormányzó oldalról érkező megszólalásra. Ezzel azt a képet erősíti - amit az ellenfél is igyekszik hangsúlyozni -, hogy nem saját magáról, hanem a vetélytársáról van a legtöbb mondanivalója. Úgy tűnik számomra, hogy Orbán Viktorról alig van mondanivalójuk. Ráadásul mintha saját miniszterelnök-jelöltjükről sem lenne! 
Új fejleménynek látom azt, hogy nagyobb szerepe van az atmoszférának, ami egy-egy megjelenést körülvesz. Például: a miniszterelnök országjáró körútján olyan képek születnek, hogy nagy, támogató hangulatú tömeg kellős közepén áll, emberekkel beszélget kedélyesen, vagy éppen mosolyogva kezet fog velük. Folyamatosan centrális helyzetben látható. Ezzel szemben ellentmondásos a szocialisták kommunikációja. Rögzítsük dátumszerűen: április másodikán tartott az MSZP egy sajtókonferenciát, melyen a két legfontosabb szocialista személyiség, a pártelnök és a miniszterelnök-jelölt jelent meg. A tudósításokban ez úgy volt látható, hogy egy különálló pulpitus mögött állt egyikük, tőle több méter távolságra - szintén külön - a másikuk. Ez annak a metakommunikációja, nevezzük úgy, hogy atmoszférája, mintha nem lenne egymáshoz közvetlen közük. Az elmúlt napok szocialista kampányeseményei is ezt sugallják: mintha a párt nem lenne teljes egészben a jelölt mögött. 
Egyes elemzők szerint új jelenség a mostani kampányban, hogy az ellenzéki pártok számára korlátozottabb a médiához való hozzáférés, a kormánypártok kisajátították a közszolgálati médiumokat. 
Ne becsüljük le a közönséget! Mondhatna a kormánypárt a hirdetéseiben, „esti előadásaiban” azt, amit akar, ha az emberek butaságnak tartanák, nem lenne hatása. Viszont egyértelműen - a beszámolókból az derül ki - támogató atmoszféra veszi körül a Fidesz kampányeseményeit. 
Az egyik oka ennek az lehet, hogy a Fidesz ráérzett arra: az emberek pozitív dolgokról akarnak hallani. Magyarország társadalma a hetvenes évek olajválságától kezdődően folyamatosan válsághullámokban él. A depresszív, frusztrált életérzés helyett csak pozitív dolgokat akar közvetíteni a Fidesz. Orbán - figyeltem ezt - a beszédeiben ügyesen úgy fogalmaz, hogy ne negatív legyen az üzenete. Például az eddig nem támogatott ellenzéki városoknak azt üzente, hogy vannak az országban nagyon fejlődő városok és nagy fejlődés előtt állók. Ebből bármely településen élő kiolvashatja magának a kedvező üzenetet. Az MSZP viszont a programjában jónak tűnő elemek propagálására alig fordít figyelmet, mintha elveszett volna a (miniszterelnök és miniszterelnök-jelölt közti) vitáról való vita kérdéseinek részleteiben. (Hazafi Zsolt)