Hetek - VI. évfolyam, 14. szám, 2002. április 05

Kenedi János: A választás tétje az, hogy visszasüllyedünk-e a Horthy- és a Kádár-rendszerbe, vagy modern, civilizált európai ország leszünk. Fotó: S. L.

Raj Tamás főrabbi:

Raj Tamás: A legfontosabb, hogy a szélsőséges erők kiszoruljanak a parlamentből. Fotó: S. L.

Kastyák János ügyvéd, Kiskunhalas korábbi rendőrkapitánya:

Az én egyéni sorsomban nincs túl nagy jelentősége annak, hogy ki kerül kormányra, hiszen ügyvéd vagyok, és ebben a szakmában nincs fideszes vagy szocialista ügyfél: a válóper az válóper, a lopás az lopás. Az ország szempontjából viszont az a tét, hogy bejutunk-e az EU-ba, vagy sem. Ha egy diktatórikus jellegű hatalom felé megyünk el, akkor baj lesz, ha a demokrácia felé mozdulunk el, akkor nem lesz baj az EU-csatlakozással. A Fideszkormányzásban olyan veszélyes tendenciákat látok, amelyek egy nagyon rossz időszakra emlékeztetnek.

Pallag László kisgazda képviselő, az olajbotrány kirobbantója:

Nem az én számomra különleges a tét, hanem az ország számára rendkívül fontos a mostani választás. A lényeg, hogy benn marad-e a gengszterizmus a politikában, vagy nem marad bent. Mert egy bizonyos személyen keresztül fedezik azokat a politikusokat, akik benne vannak a fekete gazdaságban. Ezt ki kell szorítani a politikából, meg kell tisztítani a politikát a fekete gazdaságtól, az összefonódástól. És ez a választás most erről szól! Amennyiben maradnak, akkor ne panaszkodjon az ország, ne panaszkodjanak az állampolgárok, hisz visszaválasztották őket!

Szénási Jonathan Sándor református lelkész:

A választásokkal kapcsolatban az a reménységem, hogy az ország nem fog eltolódni szélsőségek irányába, hanem egy egészségesebb, demokratikus állapotokat tükröző konszenzus tud kialakulni, és az időnként hallható kirekesztő hangok helyett együtt tudunk dolgozni a jövőnkért.
Azt nem tartom helyesnek, ha egy gyülekezeti lelkipásztor bármilyen politikai pártnak a színeiben szerepel, nemcsak képviselőként, hanem egyszerűen aktivistaként is, ugyanis a gyülekezeti tagok nagyjából az országos keresztmetszetet tükrözik, ezért szükséges, hogy az a lelkipásztor, aki valamely párt mellett megnyilatkozik, automatikusan elhatárolja magát a gyülekezete és egyháza jelentős részétől. Nekünk pedig nem „országmegváltó” pártprogramokat kell képviselnünk, hanem a mi Megváltónkat, a Názáreti Jézust.

Tar Sándor író:

Azért maradok itthon, mert számomra a mostani választás azt jelenti, hogy milliárdosok egymás közt osztogatják a vagyont és a hatalmat. Történik mindez akkor, amikor az ország egyharmada szó szerint nyomorog, velem együtt. Nem érzem a tétjét annak, hogy szavazzak vagy ne szavazzak. Mára úgy érzem, ehhez nekem semmi közöm. „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden, s nézik, nézik a csillagok.” József Attila.

Litván György történész:

1989 óta nem volt ilyen fontos pillanata és fordulópontja a magyar történelemnek: a demokrácia fennmaradásáról, illetve egy beláthatatlan autokratikus, netán diktatórikus irányú eltorzulásról van szó. Egy hétköznapi ember számára ez azt jelenti, hogy beleszólnak-e az életébe, a gondolkodásába, egyre inkább rászorítják-e, hogy a kormány és a hivatalosság által elfogadott eszméket vallja, esetleg kénytelen legyen más irányú gondolatait, tevékenységeit titkolni, hogy „egyenruhába” bújtatják-e a társadalmat, vagy sem. Hogy az állam ismét beavatkozik-e a gazdaságba, a kulturális életbe, a művészetbe. A Fidesz megpróbál viszszaállítani egy olyan központosított, erőszakos kormányzást, amelyet a rendszerváltás idején, 1989-ben sikerült megszüntetni, és amelyről akkor úgy gondoltuk, hogy ennek örökre vége van. Most azonban, miközben azt mondják, hogy „A jövő elkezdődött”, tulajdonképpen a múlt kezdődött el újra, és az a legvisszataszítóbb, hogy ezt mindenféle hazugsággal leplezik. Hülyének nézik az embereket, a szemünkbe hazudnak, nyilvánvaló tényeket tagadnak le, álomvilágot festenek a valódi világ helyett, és azt magyarázzák, hogy higgyük el, mennyivel jobban élünk, mint ahogyan élünk.

Kadét Ernő szerkesztő, Roma Sajtóközpont:

A romák számára az egyik tét, hogy lesz-e végre egy olyan kormány - eddig még nem volt -, amely a hangos retorikán kívül tesz is valamit a romák integrálása érdekében. Hogy megváltozik-e például az iskolákban a roma gyerekek szegregálása. Lesz-e egy olyan kormány, amely a senkinek nem kellő átképző programokon és a három-négy hónapos közmunka lehetőségeken kívül a foglalkoztatás terén tesz valami olyan dolgot, ami tartósan esélyt jelentene a több százezer munkanélkülinek. Valójában ezek a kérdések nemcsak a romákat érintik, mert nyilván minden állampolgárnak az a fontos, hogy Magyarországon minél kevesebb feszültség legyen a nem romák és romák, illetve mindenki között.
A másik tét, hogy lesz-e egy olyan kormány, amely tesz a megkülönböztetés ellen.
Ha a jelenlegi kormány tevékenységét kéne értékelnem, akkor azt mondanám, hogy gyakorlatilag semmit sem tett ezen a téren, sőt nagyon sok intézkedésével épp ezt a hátrányos helyzetű, szegényebb réteget sújtotta, melybe a romák nagyobbik része tartozik, a munkanélküli segély, a jövedelempótló támogatás eltörlésével, a családi pótlék átminősítésével. 1998 és 2000 között a jövedelmi sáv alsó ötödébe a romák 70 százaléka tartozott, 2000-ben már a 85 százaléka. Tehát két év alatt 15 százaléknyi roma csúszott le az alsó ötödbe.
A Fidesz retorikája elég erősen nacionalistává kezd válni, egyes politikusainak pedig kifejezetten előítéletes kijelentései vannak, és ez alól Orbán Viktor miniszterelnök sem kivétel. Ez azt mutatja, hogy a jelenlegi felállásban semmiképpen sem az a párt, amely a cigányság számára valami középtávú jövőképet jelenthet. Nem lehet tudni, maguk a Fidesz-vezetők sem tudják szerintem, hogy szükség lesz-e a MIÉP támogatására egy esetleges új kormányalakításnál. Illúzióim az MSZP-vel és az SZDSZ-szel kapcsolatban sincsenek, az MSZP-győzelemnek a romák szempontjából az az előnye, hogy ők nem kacsingatnak a cigányellenesek és nacionalisták felé.

Farkasházy Tivadar humorista:

A tét a nyugalmam. Készítettem nemrég egy számvetést, és rájöttem, hogy nem volt még négy nyugodt év az életemben. Hogy ezt illusztráljam magának, engedje meg, hogy felsoroljam az eddigi miniszterelnökeimet: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Hegedűs András, Münnich Ferenc, Kádár János, Fock Jenő, Lázár György, Grósz Károly, Németh Miklós, Antall József, Boross Péter, Horn Gyula és Orbán Viktor. Ez az első lehetőségem arra, hogy győzzön egy olyan generációs társam, aki közgazdász, aki szakember, aki nincs tele megalomán, elmebeteg gondolatokkal, aki nem bolsevik, aki nem akarja megváltani a világot, csak egy kis nyugalmat akar hozni az életünkbe. Én hiszek neki.