Hetek - VI. évfolyam, 14. szám, 2002. április 05

Szellemi homeless, prostituált, tetű, aljas, striga, honkupec, kígyó, moslék, féreg, nyű, gonosz, mocsadék, terrorista, hazaáruló, bolsevik kutya satöbbi. Néhány szemelvény Kövér Lászlónak, a Fidesz ügyvezető alelnökének féléves terméséből a teljesség igénye nélkül. Ugyanez a száj nemrég azt is mondta, hogy a közbeszéd eldurvulásáért az ellenzéket terheli a felelősség. A tiltakozók akár fel is köthetik magukat…

Karinthy múzsája, a határidő még a választási kampány célegyenesében is tudott bizonyítani. Kormányoldalon sarokba szorított vadra emlékeztető megnyilvánulásokat csalt elő Kövér László és Schmidt Mária lelkéből, akik hol tömeges öngyilkosságot, hol egyszerű főbelövést javasoltak politikai ellenfeleiknek, míg tőlük balra egyfajta ajzószerként generált „polgári ellenállást” több felvonásban a továbbra is életigenlő polgárok részéről.
A kormányzópárt belső berkeit érő első támadás húsvét-hétfőn az egymilliárdból felújított Uránia mozi ünnepélyes megnyitóján érkezett az égből. Szó szerint, ugyanis a Happy End és Ezüsthajó alapítójának, Káel Csabának nevetséges 766 millió adóforintot felemésztő első (!) alkotása, a Bánk bán című operafilm díszelőadásán ötszáz szórólap szállingózott alá a nagyérdemű nyakába. Az őrző-védőkön átcsempészett papírokon a fiatal filmrendezők csupán arra a nem köztudomású tényre szerették volna ráirányítani a figyelmet, hogy míg Orbán Viktor barátainak filmjeire (Bánk bán, Hídember) nem egészen hárommilliárdot tud áldozni a kormány a közpénzekből, addig alapítványuknál 84 film várakozik ennek hetedére.
A tiszta véletlenségből épp a választási fináléra eső Fidesz-szülinapon pedig két figyelemre méltó esemény is történt. Az első akkora égés volt a Fidesz-vezérkarnak, hogy még tévén keresztül is érezni lehetett a szagát. Az történt ugyanis, hogy Csaba Iván egykori alapító tag akasztófakötéllel a nyakában jelent meg a Ménesi úti rendezvényen, mely viseletet Orbán Viktor és Kövér László is csak megkésve konstatált. Így eshetett meg, hogy a baráti jobbot nyújtó miniszterelnök arcáról premier plánban fagyott le a mosoly régi jó barátja láttán, majd a mögötte érkezőknek egész személyiségét beleadva kényszerült elmagyarázni, merre található a teasütemény. Csaba Iván nyílt levelében Orbánék szemére veti, hogy a Fidesz konzervatív fordulata nemcsak a „demokratikus alapértékekkel való szakítást” jelentette, hanem a létrejött utódpárt „a politikai és ideológiai hegemónia megteremtésére való törekvés és az ezzel együtt járó politikai kirekesztés útjára tévedt”. Az egykori alapító szerint az ellenzéki pozíció sokat segíthet a Fidesznek a megtisztulásban.
A szülinap másik említést érdemlő motívuma akkor történt, mikor Kövér László jelezte: szólni kíván az ünneplő sokadalomhoz. Főnöke, Orbán Viktor atyai mosollyal nyugtázta: „Ajaj, szeretjük, amikor te beszélsz, Laci.” A csatlakozó nevetésből egyértelmű volt, hogy barátai és párttársai Kövér ugyanazon kijelentésére gondolnak, melynek véletlenszerűségét nemcsak az cáfolja, hogy több helyen is elhangzott, hanem az is, hogy egy szép hosszú lista legfrissebb darabja (lásd keretes írásunkat). A Fidesz-kommunikáció szerint a „szövegkörnyezetükből kiragadott szavak” az olimpiával kapcsolatban ellenvetéseket felvetni merészelő szkeptikusoknak szóltak, de különben sincs másról szó, mint hogy a „közös ünnep” alkalmával ismét „golyózápor alá vették” a polgári párt valamelyik vezetőjét, jelen esetben Kövér László alelnök urat. Pokorni Zoltán még azt is hozzátette, hogy a maguk részéről „kampányriogatásként” élik meg az ügyet, hiszen alelnöke csupán a „lelkeket megölő pesszimizmus” ellen emelt szót a „maga keresetlen módján”. Hogy is? Szombathelyen így: „Szóval egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak enynyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát, hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk.”
Mint később kiderült, a tobzódáshoz a miniszterelnök főtanácsadója, a Terror Háza „édesanyja”, Schmidt Mária is csatlakozott egy tévéműsorban, ő viszont - úgy tűnik - nem híve az öngyilkosságnak, mert A Viktor című könyv szerzőjének méltatását ekképpen zárta rövidre: „Egy tisztességes helyen az ember ilyenkor lecsatolja a fegyverét, és lelövi, mint egy kutyát.” Az elhangzottak utóélete azonos a Kövér-féle gondolatokéval. Az igazgató asszony készségesen magyarázta meg a félreérthető szavakat azok számára, akik rögtön valami rosszra gondoltak, tudniillik ő a klasszikus párbaj szabályaira utalt.
Az ellenzék azonban nem állt kötélnek, és a Fiatal Baloldalnak (FIB), illetve az SZDSZ Új Generációjának köszönhetően tiltakozó tüntetést szervezett Kövér gyűlöletbeszéde ellen a Fidesz székháza elé. Pontosabban vele szemben a Szépművészeti Múzeum gyepére, mivel a rendőrség szűknek ítélte a Lendvay utcát a tömeg számára, sőt a szónoklatok alatt mindkét irányból le is zárta azt. A demonstráció annak ellenére durrant nagyot, hogy a szervezés nagy része tíz példányban továbbküldendő SMS-eken keresztül zajlott. A tízezres „szellemi homeless” tábor nagyfokú virtuozitása a nyakba akasztott kötelekben és a transzparensek erdejében tudott leginkább megmutatkozni, mivel a szónoklatok nem hevítették a várt hőfokra a hangulatot. És bár a rendezők kínosan ügyeltek arra, hogy a tömegen ne lehessen úrrá egy Táncsics-kiszabadító hangulat, az esemény végeztével pár százan azért átvonultak a Fidesz-székház bejáratához, hogy néhány baráti mondatot váltsanak a kivezényelt közegekkel, illetve a kordonnal kapcsolatban tornyosuló nemtetszésüket legalább szavakba öntsék. Wisinger István nárciszt kapott, aki akart, húsvéti tojást az épületből előmerészkedő diáklányforma hivatalnokoktól. Utóbbiak azonban alighanem megsértődtek, mert a „Ki vette a tojásokat, a Happy End vagy az Ezüsthajó?” című kérdésre visszahúzódtak kenyéradójuk házába. Az utca felszabadítására várakozó tömeg vérszemet kapott, mert ezután már csak ilyeneket lehetett hallani: „Nem kell kijönnötök, csak a pénzt küldjétek ki!”, „Kokárdával be lehet menni?”, „Miért nem mehetünk be, bent van a Kaya Ibrahim?” Az eseményt testközelből szemlélők cáfolták azt az állítást, hogy bárki is bántalmazta volna a tojásosztókat, így nagy valószínűséggel a Magyar Demokrata vörösterroros fantomtámadásaihoz hasonló kacsára ugrott a média nagy része.
Kövér László öngyilkosdija az MSZP kampánystábját is megihlette, ezért rövid, de annál hatásosabb reklámfilmet készítettek a választóknak. A filmen az alelnök szavait olvassa fel egy pamlagon üldögélő kislány a háttérben pakolászó anyukájának, aki a mondandó végére kiejti kezéből a dolgokat, és magához öleli értetlenkedő gyermekét. Ekkor jön a kérdés: „És Ön? Érti? Ön dönt arról, hogy kinek ad hatalmat”. A Fidesz kapásból beperelte a szocialistákat mondván, hogy az MSZP meghamisította Kövér szavait, és Áder Jánoson keresztül a médiát is villámgyorsan befenyítette. „Bíróság előtt kell felelnie annak, aki a hazug mondatokat megismétli” - mondta az Országgyűlés elnöke.

2002. március 15., Székesfehérvár: „Kérdőre vonhatnak minket a tegnap piti kis cenzorai, börtönőrei, rendőrminiszterei, a harmadosztályú Metternichek, muszkavezetők, a mások hátán karrierjük csúcsára kapaszkodottak, a mások munkájának hasznából meggazdagodottak, a tegnapi hűbérurak is.”
2002. március 8., Sárbogárd: „A Hit Gyülekezete azon körbe tartozik, amiről sok jót nem tudok önöknek elmondani, annál is inkább, mert abba a körbe tartozik, ami kifejezetten - megítélésem szerint - társadalomellenes, közösségellenes és családellenes. Abba a szektakategóriába tartozik, ahol a családi kötelék nem szent. (…) Ezek ellen egységesen föl kéne lépni.”
2002. március 6., KÉSZ-rendezvény: „Nem mi próbálunk meg irigységre támaszkodni, nem mi küldünk Lenin-fiúkat a templomokba, nem mi próbáljuk baseballütőkkel toleranciára nevelni az általunk szélsőségesnek tartott elemeket, nem mi tapossuk sárba politikai ellenfeleink családi életét, és nem mi bérelünk fel ehhez szellemi terrorlegényeket.”
2002. február 25., Budafok: „A mostani választáson örökre a múlt részévé kell tenni a Horn Gyulákat, Kovács Lászlókat, Medgyessy Pétereket és Lendvai Ildikókat, akiknek a mai gazdasági, fizikai, anyagi, szellemi, erkölcsi nyomorúságunkat köszönhetjük. (…) Ezekkel nincs miről tárgyalni, ha felállunk az asztaltól, habozás nélkül hátunkba állítják a kést.”
2002. február 16., Fidesz-MPP XIV. Kongresszus: „Ezen a kongresszuson a továbbiakban strigákról s egyéb ártó lényekről, honkupecekről és szellemi hajléktalanokról szó ne essék. Nem azért, mert ilyenek nincsenek, hanem azért, mert napjaik meg vannak számlálva. A strigák, vagyis az állattá változó és az emberek bensőjét emésztő boszorkányok…”
2002. február 13., Veszprém: „Konszolidáció akkor lesz az országban, ha valamennyien elfogynak, akiknek nincs helyük a demokratikus közéletben. Kezdve Keleti Györggyel, folytatva Horn Gyulával és befejezve Kovács Lászlóval és Lendvai Ildikóval és Medgyessy Péterrel. (…) Ha a múltat nem is lehet végképp eltörölni, akkor legalább a jövőből töröljük ki őket. (…) Unalmas és ízléstelen, hogy a volt állampárt fenntartói és haszonélvezői oktatnak ki bennünket tizenkét éve politikai kultúrából és demokráciából. Leszokhatnának már erről, ha megtettük nekik azt a szívességet 1990-ben, hogy nem takarítottuk ki őket jogi eszközökkel a közéletből, amint azt például megtették Csehországban.”
2002. február 9., Nagykanizsa: „Megkövetem az MSZP politikusait, akiknek a parlamentben azt mondtam, hogy hazaárulók, ugyanis akkor pontatlanul fogalmaztam: valójában hazaáruló csak az lehet, akinek van hazája.”
2001. október 23., Kapuvár: „Nagyon is konkrét, hús-vér emberek adták ki az elfogatóparancsokat, írták a halálos ítéleteket, ácsolták a bitófákat. Nevük van, ismerjük őket… Nem mulasztottuk-e el a gonoszokat nevén nevezni? De. (…) Ma a hóhérok ártatlan arccal szónokolnak a nemzeti öszszefogásról. Még egyszer nem hagyhatjuk ezt… Itt az ideje, hogy eltűnjenek a demokratikus közéletből… Nem tarthatnak igényt arra, hogy meghatározzák gyermekeink jövőjét. (…) Ne engedjük, hogy hol reformkommunista, hol demokratikus-szocialista, hol pedig szociáldemokrata bőrben, undok kígyókként újra és újra visszakússzanak a múlt mocsarából.”
2001. augusztus (MTI): „Internacionalista bolsevik kutyából nem lesz nemzeti szalonna. A sárga sál a középkorban a prostituáltak megjelölésére szolgált.” Debrecenben az SZDSZ-nek: „Óvatosan bánjanak a borotvával, mert a teflon megsérül az arcukon, és ez maradandó következményekkel jár.”
2001. február 24. (Index fórum): „Amenynyiben 2002-ben is megkapjuk a kormányalakítás lehetőségét, akkor - már csak a biológia törvényeinek megfelelően is - nagyon sokan el fognak tűnni a közéletből azok közül, akik nemcsak hazugságokkal tömték a fejünket évtizedeken át, hanem a jelenünk és jövőnk tetemes részét is »elkártyázták«. Másfajta »kitakarításra« 1990-ben talán még lett volna lehetőség.”
2000. március, a Fidesz 12. születésnapján: „Nem gondoltuk volna azt sem, hogy a rendszerváltás után még egyszer visszaültetjük a nyakunkba azokat, akiknek még a pereputtyát is a pokolba kívántuk akkor.”
2000. január, Fidesz-kongresszus: „A Fidesz nem az a liberális párt, ahol azért nem választanak meg valakit elnöknek, mert a szülei kommunista zsidók.”
1999. október 18., Parlament: Az SZDSZ politikusai „alattomosak és gyávák”, Demszky „önépítő kampányában évente többször megkoszorúzza önmagát”, sőt pártját azért gyötri permanens lelkiismeret-furdalás, mert a „hazaáruló” szocialistákkal lépett koalícióra 1994-ben. Nem úgy Csurka István, aki „egyenesen cselekedett”, midőn „kitette lapjait”.
1999. szeptember (Budapesti Lap): (Van-csik Zoltán szerint Kövér tanúk előtt jelentette ki) „Megkezdődött a vadászati idény, s mi egyenként lövünk ki benneteket.”
1999. január (Magyar Demokrata): „Az egymással szemben álló politikai erők között nincsen meg a közös nevező, nincsen közös kommunikációs nyelv. Ezért aztán mind a két fél, attól függően, hogy melyik van ellenzékben és melyik van kormányon, attól retteg, hogy a politikai élet nem a váltógazdaságra jellemző módon zajlik, hanem egyfajta likvidálásra irányuló játszmaként, hogy olyan meccset játszunk, amiben a cél az ellenfél végleges eltakarítása a politikai küzdőtérről.”

Hulló csillagok

Csepeli György, az ELTE Szociálpszichológiai Tanszékének vezetője a Kövér-jelenségről:

A pszichológia ismeri a regressziónak a tünetét, amikor valaki visszaesik egy korábbi tudati állapotba, itt is valami hasonlóról lehet szó. Egy ilyen kijelentésnek akkor van utóélete, ha van mögötte egy katonai vagy rendőri akarat, de ebben az esetben nincsen ilyen. Ha ugyanis nincsen mögötte apparátus, akkor nincsen különösebb hozadéka sem, illetve hogyha van, akkor az visz-sza is leginkább arra hat, akinek a szájából kijött. Ugye, Krisztus is azt mondta, hogy nem az mérgez meg, ami bemegy a szájon, hanem az, ami kimegy rajta.
Orbánéknak ez azért kellemetlen, mert olyan a helyzet, mint amikor a családban van egy elmebeteg: az ember azzal nem szokott dicsekedni. Orbán Viktor részéről megértem ezt a panírozást, nekik ilyenkor úgy kell csinálni, mintha nem történt volna semmi. Az ő részükről ez hibátlanul működött is. Mindenesetre nincs megfeleltetés egy politikai párt és egy lelkiállapot között. Ezek egyetlen ember indulati kitörései, amelyek el fognak múlni nyomtalanul, igaz, kell hozzá pár évtized, hogy elmúljon, és az, hogy ne legyen mögötte erő. Ha nyer a Fidesz, akkor Kövér csillaga még emelkedni fog egy ideig. De nincs olyan csillag, ami le ne zuhanna egyszer.