Hechs László
Reményvesztett közvetítés
Miközben Bejrútban az Arab Liga külügyminiszterei és államfői tanácskozása kaotikus jelenetek között folyik, Anthony Zinni, Bush személyes kiküldötte folytatta erőfeszítéseit az izraeliek és a palesztinok közötti kompromisszumos tűzszünet elérésére. A pészach esti netanjai terrortámadás is bizonyítja: minden eredmény nélkül.
A szaúdi delegáció Bejrútban. Békeajánlat vagy alibi? Fotó: ReutersZinni küldetését eleve beárnyékolta Cheney közel-keleti körútjának kudarca. A végigjárt arab államok hallani sem akarnak egy Irak elleni háborúról, legalábbis addig nem, ameddig a palesztinkérdés megnyugtatóan nincs rendezve. Az amerikai alelnök az Európai Uniótól sem kapott megfelelő támogatást. Franciaország, Oroszország és Kína pedig kifejezetten ellenzik a Szaddám Huszein rendszerének megdöntését célzó katonai hadműveleteket. Pedig e nélkül semmi esélye annak, hogy megakadályozzák Szaddámot tömegpusztító fegyverei előállításában. Kofi Annan kísérlete, hogy az ENSZ fegyverzetellenőrei visszatérhessenek Irakba, kudarcot vallottak. Az amerikai terv népszerűtlensége mögött az áll, hogy az iraki atomfegyver elsősorban az Egyesült Államokat és Izraelt fenyegeti, és nem Európát vagy az arab államokat. A helyzet alapvetően különböző, mint tíz éve az Öböl-háború idején. Irak akkor elfoglalta Kuvaitot és közvetlenül fenyegette a szaúdi királyságot.
Az Egyesült Államok egyedül nem meri vállalni a felelősséget az Irak elleni hadműveletekért, és széles körű támogatásra törekszik. Emellett van olyan vélemény, elsősorban a külügyminisztériumban, hogy a palesztin kérdés megoldása véget vetne az arab-muszlim terrorizmusnak is, és így Irak problémája magától megoldódna. Ezt látszik alátámasztani a szaúdi béketerv is, amely az arab világ nevében normális államközi kapcsolatokat ígér cserébe, ha Izrael teljesen kivonul az 1967-ben elfoglalt arab területekről.
Így az amerikai politika súlypontja az izraeli-palesztin konfliktus lecsendesítésére helyeződött át, nem utolsó sorban azért, hogy a bejrúti csúcson a béke számára megfelelő határozat születhessen. Cheney a stafétabotot Zinni kezébe adta át. Bush célja, hogy a palesztin-izraeli konfliktus rendezésével megnyíljon az út egy Szaddám-ellenes arab-amerikai szövetség felé. A palesztin terror folytatódása ellenére Zinni fáradhatatlanul keresi a megoldást. Legújabb javaslata szerint Arafatnak le kell tartóztatnia az „időzített bombáknak” minősülő, terrorcselekmények elkövetésére készülő palesztin fegyvereseket. Össze kell gyűjtenie a jogellenesen kinnlévő fegyvereket, valamint a terrorelhárítás céljából, szoros és állandó biztonsági együttműködést kell folytatnia Izraellel. Zinni azt kéri Izraeltől, hogy fokozatosan enyhítse a Palesztin Hatóságra nehezedő biztonsági nyomást, oldja fel a nyugati parti arab lakosságú városok blokádját, és vonja vissza csapatait a Palesztin Hatóság kizárólagos fennhatósága alá tartozó területekről.
Saron - ahogy eddig is - elfogadta Zinni áthidaló javaslatát azzal, hogy Izrael azoknak a letartóztatását is követeli, akik korábban terrorcselekményeket követtek el, és nem csak azokét, akik arra készülnek. Saronnal szemben Arafat elutasította Zinni kezdeményezését, mert - Jibril Rajoub szerint - nem hajlandó a terrorcselekmények elkövetőit letartóztatni. Ugyanakkor a tűzszünetre vonatkozó tárgyalásokat a politikai megbeszélésekkel akarják összekötni. Egyben szeretnének egyértelmű garanciát kapni, hogy Izrael beszünteti a „koncentrált megsemmisítés” politikáját. Arafat célja, hogy Izraeltől újabb és újabb politikai engedményeket csikarjon ki a terror beszüntetése fejében, anélkül persze, hogy az általa gyakorolt terroron bármit is enyhítene.
