Hetek - VI. évfolyam, 13. szám, 2002. március 29

Kormányunk fejében, pontosabban kormányunk fejének a fejében egyre csak a jövo jár. Mivel a jövo köztudottan elkezdodött, elobb-utóbb elérkezik az a szakasza is, melyet a legpontosabban a 2002. április 7. dátummal jellemezhetünk. Hogy e nevezetes napot nyugtával is dicsérhessék jelenlegi kormányunk vezetoi, Orbán Viktor kampányturné keretében járja az országot. Kedden Székesfehérvárott szerepelt.

Orbán Viktor a székesfehérvári kampánygyulésen. Egyedül képviseli a kormányt Fotó: MTI

„Anyád” - mondja mobiltelefonjába egy rendezo, majd megenyhülve a sajtó részére fenntartott székekhez vezet. A sportcsarnok egyre telik, a késon jövoknek már csak állóhely jut. Többek között itt van a fidelitasos Gyürk András, Nagy Andor kabinetfonök, Várhegyi Attila és helyi pártvezetok. Sokan érkeztek a környezo településekrol is, a küzdotéren foglal helyet Orbán Gyozo, Orbán Gyozoné és ifjabb Orbán Gyozo. Zarándok Jánost nem látni.
A háttérzene egyre vidámabb: amikor belépünk, még egy komor bécsi klaszszikus szól, azután Vivaldi, majd egy pattogós kánkán.
A jövo a múlttal veszi kezdetét: az ismerosök még javában puszilkodnak a széksorok között, amikor a projektoron elindul az Ezüsthajó Kft. filmösszeállítása, a foszerepben Orbán Viktorral. Orbán Viktor Kokóval, Orbán Viktor a West Endben, Orbán Viktor Szegeden. Orbán Viktor a koronával, Orbán Viktor korona nélkül, Orbán Viktor Suzukiban, Orbán Viktor Washingtonban. Orbán Viktor a családjával, Orbán Viktor millenniumi zászlóval, Orbán Viktor Gyorben, Hannoverben, világos öltönyben. Orbán Viktor kétméteres kolbászszal, Orbán Viktor stampedlivel. Majd néhány sporttörténeti pillanat: Orbán Viktor labdával, Orbán Viktor cselez, Orbán Viktor elhúz a jobbszélen. Orbán Viktor papokkal, Orbán Viktor apácákkal, irgalmas novérekkel és kórházi novérekkel. A projektor nem bírja, egyszer csak rakoncátlankodni kezd, vibrál a kép, Orbán Viktor feje zöldre vált, aztán hirtelen lila lesz, végül narancssárga.

Szlazsánszky Ferenc
(folytatás az 1. oldalról)
Ekkor épp azt mondja, hogy „az ero akkor is velünk van, ha ilyen halkan mondom”. A közönség tapsolni kezd. A film pereg tovább, a képsorokon kétszer is feltunik az ezüsthajós Káel Csaba. És hogy a hagyományosan hármas tagolású magyar igazság se szenvedjen csorbát, a neves filmrendezo újfent megjelenik: ezúttal azonban három dimenzióban, a maga hús-vér valóságában. A helyszínen adja az insrukciókat.
„Akin esetleg nincsen magyar zászló kituzve, annak adok ingyen” - buzgólkodik egy helyi aktivista, majd véletlenül rám borítja a kokárdás tálcát. „Vangelisra fog bevonulni - mondja az egyik hosztesz -, a végén meg lesz Roxette is.” A csarnok immár tele, a közönség türelmes, meg nem erosített információk szerint a Viktor tizenöt percet késik, mert megbeszéléseket folytat a Bozsik-programmal kapcsolatban.
„Most jön” - kiáltja valaki, és valóban: néhány biztonsági ember bejövetelével elkezdodik a jelen. Orbán Viktor Vangelis-zenére vonul be, az ováció hatalmas, a taps vas, közönsége szereti Orbán Viktort. O pedig viszonozza az érzelmeket: mosolyogva, kézszorítások közepette vonul a színpadig stábjával. A csapatból persze a happy endes Wermer András sem hiányozhat, és nem is hiányzik, egyszeru pulóverében lépked az elegáns Orbán mögött.
„Hangulatunk kituno, mint az országé” - kezdi a helyi Fidesz-vezeto, azután valaki szaval, kicsit izgul, kicsit téveszt, de azért megtapsolják. A vers kiválasztása talán nem a legszerencsésebb, hiszen Babits záró sora az, hogy „Adjon Isten bort a feledésre”, az elmúlt négy évben viszont a Fidesz kormányozta hazánkat. Sebaj, the show must go, Orbán Viktor virágcsokrot vesz át, majd a helyi jelöltek közül szenátor Balsay és dr. Gógl kap szót. Balsay nem a szavak embere. Gógl viszont megtanulta, hogy „fontos az élet, de vannak még ennél is fontosabb dolgok”. Jutalma taps.
Végül jön Orbán. Azt mondja, meghatott, és jó oka van rá, hogy remegjen a nadrágszára, mert itt járt gimnáziumba. Közönsége szereti. „98-ban tévedtünk - vallja be Orbán -, mert azt mondtuk, lezárult a lelki rendszerváltás is.” Most kiderült, mégsem zárult le, akkor fog, ha megint a Fidesz nyer. És ha nem téved újra - teszem hozzá én.
Orbán ugyanazt a beszédet mondja mindenhol. Kulcskifejezései a terv, jövo, fejlesztés, beruházás, eros állam, ima, történelmi egyházak, Terror Háza, Nemzeti Színház, polgár, akarat, siker, sport, Matolcsy miniszter úr, Járai immár Nemzeti Bank-elnök úr, olimpia. Persze a teljesség igénye nélkül. Borókai kormányszóvivo fegyelmezetten mosolyog, a közönség nem közönséges, kitartóan hallgatja az elnyújtott miniszterelnöki beszédet. Orbán már a „jól megfejtett jövo megszelídítésérol” értekezik, amikor is a kivetíton feltunik ifjabb Orbán Gyozo, aki konstatálva a helyzetet, lelkesen mutogat magára. „Tágítható-e a jövo?” - kérdezi a bátyja, majd az igenlo válasz után azt is elmondja, hogyan. Szinte korszakos a bejelentés, miszerint helytelen, hogy Magyarország megy az EU-ba, „hiszen egy ország nem tud menni, az ott van, ahol alapították”.
Félre nem értheto párhuzam a MIÉP „se jobb, se bal, keresztény és magyar” jelmondatával a „sem liberális, sem konzervatív: magyar” orbáni kitétel. „A magyar jövobe magyar út vezet” - fuzi tovább a szót miniszterelnökünk a hatalmas transzparens elott, melyen a német Black and Decker-tol kölcsönzött „A jövo elkezdodött” szlogent a spanyol telefonkatalógusban lelt francia kisfiú klottgatyás fotója erosíti.
Orbán azt mondja, nem kíván az ellenzékkel foglalkozni, ehhez képest húsz percen át ostorozza vetélytársait. Arról gyozködi hallgatóit, hogy aki a kormányt bírálja, az voltaképpen az értékteremto embereket, az egész társadalmat támadja. A súlyos állítás bizonyításával nem sokat bíbelodik, közönsége úgyis elhiszi neki. Mint mindent.
Orbán idonként viccel is, Wermer azonban a legjobb tréfánál sem mosolyodik el, ahogy a dakoták mondják, arcizma sem rándul. A választásokhoz érve Orbán egy utolsó lendületet vesz: „Mindenhol ilyen sokan vagyunk, ha jól látom, a csillagok állása kedvezo a számunkra - buzdítja támogatóit. - Harcosan, de békésen, keményen, de szeretettel folytassák, amit elkezdtek, mindenkit gyozzenek meg a szavazás fontosságáról. És ha már elmentek… - szakítja félbe itt saját magát, és cinkosan elmosolyodik. - Egy vasárnap délelott megér négy vagy nyolc nyugodt évet” - de ekkor már a közönség tapsa szakítja félbe.
A mindvégig pókerarcú Wermer most mosolygós tekintettel pásztázza a közönséget. Kifejezetten elégedettnek tunik. Mint aki tudja, a vége happy end lesz.

Orbán-örökzöldek

A politikai hakni csúcsa

Hazafi Zsolt
Az elmúlt napokban Orbán Viktor miniszterelnök több városban is lakossági fórumot, pontosabban politikai show-t tartott. A Hetek tudósítóinak beszámolóiból egyértelmuen kiderült, hogy a politikus gyakorlatilag ugyanazt mondja el mindenütt, sokszor szó szerint. Így Pécstol Egerig, Balassagyarmattól Szegedig minden konzervatív ismeri azt az adomát, hogy „csak az édes szolot szurkálják a darazsak”, illetve hogy „a múlt különösen szívós és küzdoképes fajta”. A miniszterelnök honlapján korábban teljes terjedelmében közölték eloadásai szövegét, mostanában azonban - talán látva a sorozatos ismétlést - már csak kivonatosan számolnak be az eseményekrol.

A miniszterelnök eloadásának elso része a miniszterelnök kemény munkáját ecseteli. Ahogy például Szegeden elhangzott: „Nem panaszkodni akarok, hiszen aki fél, az ne menjen az erdobe, vagy ha mégis odament, akkor fütyörésszen, és semmiképpen se panaszkodjon.” Pár nap múlva Székesfehérvárott szó szerint ugyanez hangzott el. A helyzet ábrázolása aztán a helyszíntol és a hallgatoságtól függetlenül tovább komolyodott: „Az ellenszél bizony idonként orkánszeru, és van olyan érzése is gyakran az embernek, hogy mintha golyózáporban kellene építo munkát végeznie.”
A nehéz, már-már emberfeletti kormányzati munka leírása után Orbán mindenütt megköszönte, hogy „Önök nem hagytak el bennünket”, hiszen a miniszterelnök számtalan bátorítást kapott, kézfogást, hátbaveregetéseket, hogy „jól van fiam, csak csináljátok, tartsatok ki, keményebben”. Majd mindenki megtudhatta: a miniszterelnöki szoba magányában az üldözött politikusnak ez ad erot a folytatásra.
Ezt követoen a miniszterelnök ügyes szófordulatokkal szinte mindenütt a 2004-es, 2007-es és a 2012-es évszámokra tért rá. Szegeden - ahol a haza és haladás témaköre szerepelt a meghívóban - úgy, hogy „ha a haza és haladás ügyét magunk elé hozzuk, akkor három fontos dátummal kell számolni”. Székesfehérvárott úgy, hogy a helyi fideszes vezeto arról tájékoztatta ot, a hallgatóságot a jövo érdekli, a „jövo szempontjából pedig három dátumra érdemes figyelni”. Így: 2004 az uniós tagság, 2007 - „Járai, immáron Nemzeti Bank-elnök úr és Matolcsy miniszter urak állítják” - az euró esetleges bevezetésének éve, 2012 pedig az a dátum, „amikor Magyarország olimpiát akar rendezni”. Az olimpia a miniszterelnök szerint nemcsak sportesemény, hanem az elottünk álló évtized nemzeti fejlesztési terve. „A legfontosabb az, hogy Magyarország olyan ország legyen, amely megrendezheti, bátran vendégül láthatja az olimpiát.” Ez a rész valószínuleg annyira jól sikerülhetett, hogy az angol nyelvu magyar újság, a Budapest Bussines Journal olimpiáról szóló szerdai, budapesti konferenciáján Orbán Viktor az alábbiakat mondta: „Nem az a fontos, hogy Magyarország rendezi-e 2012-ben az olimpiát, hanem az, hogy erre az idopontra képesek legyünk arra, hogy akár olimpiát is rendezhessünk.”
A választásokról a balassagyarmatiak ezt hallhatták: „Van azonban itt egy másik dátum is, egészen közeli, szinte itt van. A ciponk orra elott, amirol, ha a jövorol beszélünk, szót kell ejteni.” Szegeden mindez így hangzott: „Van még másik dátum. Ez egészen itt van, mondhatnám a lábunk elott, ezt úgy hívják, hogy 2002. április 7-e, egy parlamenti választás.” Székesfehérváron viszont újra a „ciponk orra elotti” volt a távolság.
Orbán üzenete egyértelmu: akkor fejezodik be a rendszerváltás, „ha Magyarország polgárai úgy döntenek, hogy egy második mandátumra is bizalmat szavaznak egy kormánynak”.
A személyéhez kapcsolódó korrupciós vádakat pedig az alábbi rigmussal söpri le: „az édes szolot csipkedik csak a darazsak”.