A veszprémi Petőfi Színház igazgatónője egy évvel ezelőtt már szerepelt lapunkban. Akkor politikai felhangoktól sem mentes - központi fideszes akaratnak tartott - kinevezése irányította rá a figyelmet, ma pedig az, hogy az önmagát elsősorban színésznőnek tartó direktornő Szophoklész Oidipuszában fedetlen keblekkel lép színpadra.
- Gratulálok! Az Oidipusz szép sikerrel fut.
- Köszönöm. Öröm látni, hogy az embereket ma is megérinti az antik dráma.
- Gondolja, hogy a magasztos művészet tölteti meg a sorokat?
- Mi más?
- Azt hittem, ugyanarra gondolunk. Nos, mondjuk ki: Ön fedetlen keblekkel szerepel a Gálffi László főszereplésével futó előadásban, ami színésznőtől bizonyára nem szokatlan, de Ön egyben egy megyei fenntartású intézmény vezetője is.
- Nézze, nekem eszembe nem jutott, hogy lesz, aki nem tud mit kezdeni egy fedetlen női kebellel! Hogy ezzel valaki is előáll! Ne keverjük össze a posztokat! Én elsősorban színésznő vagyok, a színpad éltető elemem, ott érzem otthon magam. A színházigazgatás más, egy szolgálat, melynek sajátosságaival csak most ismerkedem. Mondhatnám, nemes kényszer, melyet itt belül érzek, hogy munkatársaimmal olyan színházat teremtsek, amilyennek szerintem egy színháznak lennie kell.
- Ez igazán szép, és a sikerek igazolják is Önt. De talán éppen ezért nem érzi úgy, hogy a színházát kockáztatta egy esetleges újabb botránynyal? Hiszen tavaly az országos sajtó sem kímélte Önt, amikor fideszes attaknak gyanította kinevezését.
- Az emberek számára ma már nem botrányos, ha egy művész megmutatja a testét. Hozzáteszem, ez nem öncélú magamutogatás, hanem a mondanivalóhoz társuló szimbólum. A női test, ott és akkor az anyaságot, a termékenységet szimbolizálja. Nem többet és nem kevesebbet.
- Át sem villant a gondolat, hogy ez talán nem mindenki számára ilyen egyértelmű?
- Egy pillanatig sem. Figyeljen ide. Ha én most önnek félmeztelenül adok interjút, az botrány. Ha félmeztelenül bonyolítom a szerződtetéseket, vagy fedetlen keblekkel veszek részt egy protokolleseményen, az botrány. A színpadra lépve azonban egyszerre megszűnök igazgatónak lenni, ott én színésznő vagyok. Nem is lehetnék más, mert akkor nem működne a produkció. Ne mondja, hogy nem érti.
- Értem. Azt hallottam a városban, hogy az iskolák visszamondták a bérleteiket…
- Ugyan. Így indul a pletyka. Tegnap este volt az első diákelőadás, és higgye el, a gyerekekkel teli nézőtéren is ugyanolyan tapintható lett a pillanat csendje, és ugyanúgy harsogott a taps is.
- Nem izgult jobban, mint máskor?
- De, bevallom, igen.
- Miért?
- A görög dráma nem a könynyed szórakozás műfaja. Érettséget és intelligenciát követel, ami - tegnap megint bebizonyosodott - megvan a mai gyerekekben.
- És Ön szerint mennyire érettek és mennyire intelligensek a mai gyerekek? Vagy kérdezhetném úgy is - ha nem tartja szemtelen tolakodásnak -, hogy meddig lenne hajlandó elmenni, mondjuk az anyaság és a termékenység kifejezésében…?
- Soha nem kértek tőlem a rendezők hiábavalót, és remélem, eztán sem fognak. A színész teste munkájának eszköze. Ráadásul ez a test öregszik is, és így változik az is, amit szimbolizálni képes. Nem gondolom, hogy a ráncok szégyellni valók, mert azokat ki kellett az időtől érdemelni. Ám az biztos, egy idősebb test egészen más mondanivalók hordozója, mint egy fiatal. És egyre kevésbé alkalmas botrányok keltésére…
- Turnéra mennek?
- Budapestre. Áprilisban a Tháliában egy álló hétvégén át Veszprém megye lesz a vendég.
A nagy repertoár
Kolti Helga színművésznő nagy repertoárral rendelkezik. Tavaly októberben például Mohácson az evangélikus templomban Reményik Sándor-esten adott elő. A sajtóhíradás szerint Németh Pál, a gyülekezet irodalmat is kedvelő lelkésze bevezetőjében említette, hogy Reményik Sándor hosszú ideig a kolozsvári evangélikus gyülekezet másodfelügyelője volt. Atyai barátja, lelkipásztora volt Járosi Andor evangélikus lelkész, akit a háború végén fogságba hurcoltak. Az ő szenvedése, elvesztése mély sebeket ejtett a költő lelkén. Az irodalmi est létrejöttében nagy szerepet játszott, hogy a lelkész korábban már találkozott az előadókkal, dr. Barlay Ö. Szabolcs római katolikus paptanárral (irodalomtörténésszel) és Kolti Helga színművésznővel, aki a veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Siklóson hallgatta őket, és előadásuk olyan mély benyomást tett rá, hogy elhatározta meghívásukat. Barlay tanár úr irodalomtörténeti előadása Reményik Sándor életét, istenes verseit, szerelmi költészetét és hazafiságát mutatta be. Melankolikus költeményeit Kolti Helga tolmácsolta.