Álmomban két telefonáló voltam, és magammal beszélgettem.
Az egyik énem vehemensen védte igazát, a másik körömszakadtáig ragaszkodott álláspontjához. Itt a rémálom véget is ért. Felébredtem, és örömmel tapasztaltam, hogy újra az a jól ismert, békés világ fogad, amelynek egyik fix pontja a szokásos szerda reggeli interjú a közszolgálati rádióban.
Érdekes műsor, hiszen abban valaki mindig kifejti a véleményét egy-egy aktuális eseményről. Ugyan szebb lenne, ha még több valaki fejtené ki véleményét egy-egy aktuális eseményről, dehát Örkény egypercese óta tudjuk, hogy ebben a világban semmi sem lehet tökéletes.
Léteznek persze másféle műsorok is.
Olyan rádió- és tévéadásokra gondolok, amelyeknek a báját, hogy ne mondjam, bukéját a betelefonálók adják. Mert a két főszereplő a hír és az Utca Embere. Így, nagybetűvel. Az Utca Embere onnan ismerszik meg, hogy nem hivatásszerűen foglalkozik politikával. Nem végzett politológus szakot, és nem téveszti el a gombokat a szavazógépen. De sokat olvas. Kedvenc politikusai szavait issza, és amikor eljön az ő ideje - a véleményére kíváncsi műsor formájában -, akkor elmondja az őszintét. Pontosan azt, amelyet szeretett lapjában, és/vagy első számú politikusától hallott.
Az ilyen műsorokban éppen ezért annyi az élet, mint a tamagocsi csirkében. Hiába demokratikus a rendszer (természetesen a műsorra értve), ha az emberek, a polgárok csak kétféle gondolatkörben mozoghatnak; vagy ide állnak, vagy oda. A politikusok másolatokat gyártanak magukból, és a klónok
- mint a Star Wars második részében - bizony támadnak, még ha a Naboo bolygó helyett a lakossági fórum is a terepük. Barlangi emberekké lesznek: odakocog egy politikai erő a barlangjuk nyílásához, bekiabálja üzenetét, és a szerencsétlen ottlakó ezt fogja visszakiabálni - a telefonba. Odáig persze nem terjed a bátorsága, hogy a teljes nevét vállalja, jobb esetben is csak Jóska, Feri, Kata, Klára, és valahány név van a naptárba’. Újra terjed a kifejezés: ez nem telefontéma.
Nagy kár volt odáig élezni a dolgokat, hogy míg az egyik szerint sajtból van a Hold, a másiknak bűzlik. Az egyiknek sohanemvoltmégennyire, a másiknak rosszabbminta. Az egyiknek Terror Háza, a másiknak terrorpláza.
Már fél szavakból sem értik meg egymást.