Mostanáig az általános cseh vélemény Orbán Viktorról az volt, hogy modern, liberális, fiatal, törekvő miniszterelnök. A nők ehhez a véleményhez még hajlandóak voltak azt a véleményt is hozzátenni, hogy valószínűleg a kontinens legjóképűbb vezetője.
A csehek azonban nem sokat foglalkoznak a régi szövetségesekkel. Egy közelmúltbeli, a Kelet-Európai Média- és Politikatudományi Intézet által kiadott tanulmány szerint a cseh média alig tudósít Lengyelországról, és még kevesebbet Magyarországról. Így nézve, Visegrád egy olyan hatástalan klubnak tűnik, ahol a miniszterelnökök találkoznak, anélkül, hogy a régióban ez bármilyen visszhangot váltana ki. A cseh média a tanulmány szerint elsősorban az Egyesült Államokról, másodsorban Németországról, harmadsorban Ausztriáról közöl híreket, ezeket követi Nagy-Britannia, Franciaország a negyedik, Oroszország az ötödik helyen, az ázsiai országok a hatodik helyet foglalják el, és csak ezután következik a néhai testvérországok közül Szlovákia hetedikként. Lengyelország a tizedik, Magyarország pedig csak a tizenhetedik. A magyar vonatkozású legfőbb hírek a Szlovákiával kapcsolatos vitákról szóltak. Így Orbán Viktor eddig nem volt több, mint egy jóvágású fiatal politikus az egyik közeli országból.
Most azonban Orbán feltépett egy történelmi sebet. Azt nyilatkozta, hogy Csehszlovákia II. világháború utáni döntése, miszerint az országban lakó német és magyar nemzetiségeket megfosztja vagyonától és kiutasítja az országból, nincs összhangban az Európai Unió jogi normáival. Ezzel a megjegyzésével a csehek számára rendkívül kényes témát érintett.
Február 20-án Brüsszelben, az Európai Parlament ülésén Orbán azt mondta, hogy a néhai csehszlovák elnök, Eduard Benes által aláírt dekrétum „nincs összhangban az EU törvényhozásával, ezért Magyarország elvárja, hogy ezek automatikusan érvényüket veszítsék akkor, amikor a Cseh Köztársaság és Szlovákia csatlakozik az unióhoz.”
Ez a kijelentés úgy hangzott, mintha Orbán azt tanácsolná az EU-nak, hogy ne vegye fel a Cseh Köztársaságot. Szinte minden lap kiemelten foglalkozott Orbán megjegyzéseivel. Némelyikük egyetértett azzal, hogy véget kell vetni a Benes-dekrétumnak, ugyanakkor bírálták a magyar miniszterelnököt amiatt, hogy az ügyet összekapcsolja az EU-tagsággal.
A csehek az utóbbi időben már kezdték úgy érezni, mintha az osztrákok újra úgy kezelnék őket, mint annak idején, a Habsburg időkben. Jörg Haider népszavazást kezdeményezett arról, hogy az osztrákok akarják-e a Cseh Köztársaság csatlakozását az EU-hoz. Miután minden tagállam vétójoggal rendelkezik, egy osztrák ellenvélemény meghiúsítaná a Cseh Köztársaság csatlakozási esélyeit. A referendumban feltett kérdés az ellentmondásos temelini atomerőműre vonatkozott, amiről az osztrákok úgy gondolják, hogy nem eléggé biztonságos. Csehországban az egész ügyet úgy értelmezték, hogy külföldiek belekeverednek helyi ügyekbe. Temelin egy nukleáris erőmű, amely több pénzébe került az országnak, mint bármi valaha. A kommunista érában kezdődött az építés, szovjet technológiával, de amerikai technológiával fejeződött be. Pontosan ugyanez történt egy finnországi erőművel, amivel a csehek gyakran érvelnek, azt bizonygatva, hogy nincs semmi probléma az erőművel. Az osztrák tiltakozók azonban folyamatosan lezárják a határokat.
A megjegyzések hatására a Cseh Köztársaság és Szlovákia lemondta részvételét a közép-európai vezetők tervezett találkozóján, ahol az EU-tagsági tárgyalásokra vonatkozó egységes stratégia kialakítása lett volna a téma. Nem sokkal ezután Lengyelország is bejelentette, hogy nem vesz részt, mivel a csehek és a szlovákok nélkül nincs értelme a találkozónak.
A magyar miniszterelnök február 23-án megismételte a Benes-dekrétumról mondott kritikáját: „Minden morális ember fellép azzal a nemzetközi tradícióval szemben, amely etnikai csoportokat, beleértve a magyarokat is, kollektíven bűnösnek tekint” - mondta.
Orbán szavai azt a benyomást keltették a csehekben, mintha nemcsak a Habsburgok térnének vissza, hanem az egész Osztrák-Magyar Monarchia! A Benes-dekrétum erős érzelmeket kiváltó kérdés, mivel a II. világháborúval foglalkozik. Egy olyan háborúval, amelyben a csehek teljességgel áldozatnak tekintik magukat. A nácik áldozatának, mivel 1938-ban a Müncheni Egyezményben át kellett adniuk a Szudétákat; majd a tengelyhatalmak áldozatának egészen 1945-ig, amikor azok „az elnyomás és horror hét hosszú éve” után elhagyták az országot. Csehország Szlovákia áldozatának is érzi magát, amely, miután megtudta Hitler szándékait, felajánlotta hűségét a Birodalomnak, és ezért cserébe vezetője, a katolikus Tiso atya egy független államot kapott állampolgárai számára. A csehek ezen kívül az amerikaiak áldozatának is tekintik magukat, akik megengedték Sztálinnak, hogy csapatai szabadítsák fel a cseh földet, és ennek következtében 41 évig ott maradjanak. Magyarországot itt a szlovákok problémájának tekintik, akik nem tudják elfelejteni, hogy évszázadokon keresztül állam nélküli nemzet voltak magyar uralom alatt. A szlovákok kultúrájuknak ezt a történelmi elnyomását hozzák fel mentségül arra, hogy ma elnyomják a magyar nemzetiségi kultúrát és nyelvet. A csehek inkább arra hajlanak, hogy a magyarok jogait biztosítani kellene Szlovákiában. A szlovákokat azonban patriotikus, csaknem nacionalista országnak látják, érzelmi beállítottságú, lobbanékony vidéki emberekkel. Ez persze előítélet, de gyakorta hallani kocsmai beszélgetésekben.
A cseh politikusok a Benes-dekrétumot „lejártnak” tekintik, és mind a Cseh Köztársaság, mind Szlovákia visszautasította a dekrétum hatálytalanítását, mivel szerintük ez a kérdés a II. világháború történelmi rendezésének része. Egy kormányszóvivő elmondta: reméli, hogy Orbán nem a háború utáni európai rendezést próbálta megkérdőjelezni.
Az úgynevezett Benes-dekrétum értelmében 3 millió szudéta-németet telepítettek ki az országból a háború utáni rendezés részeként. Tervezték az 500 ezer fős magyar etnikum kitelepítését is, amely a federáció szlovák felén élt. Végül azonban csak mintegy 70 ezren települtek át Magyarországra annak a programnak a keretében, amely Magyarországon élő szlovákokra „cserélte” őket. A maradókat arra kényszerítették, hogy szlovák nemzetiségűnek vallják magukat otthonaik megmentésének érdekében. A dekrétum régóta vita tárgyát képezi a Cseh Köztársaság és német, illetve osztrák szomszédai között, Magyarországgal kapcsolatban azonban még sosem merült fel problémaként.
A cseh hatóságok legfőképpen azért nem akarják megnyitni a Benes-dekrétum kérdését, mert attól tartanak, hogy ez kárpótlási igények áradata előtt nyitna utat. Gyakorlatilag azonban lehetetlen visszaadni az áttelepítettek elvesztett vagyonát.
Az Európai Bizottság többször kijelentette, hogy a kérdést nem kezelik a bővítési folyamat részeként, és nem fog akadályt jelenteni a cseh és szlovák EU-tagság útjában. Megfigyelők úgy vélik, hogy Orbán kijelentései minden valószínűség szerint a közeledő magyarországi választásokkal hozhatók összefüggésbe. Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban szintén választások lesznek ebben az évben - nehéz lesz belátható időn belül enyhíteni a feszültségen.