Jön mindjárt a tavasz, újra lehet kirándulni családostul - eddig is lehetett, de csak kalandvágyók tették, a többség jóval kényelmesebb. Magyarul, ha végre kimerészkedünk, akkor bátran vegyük az irányt a Dunakanyar felé. Kirándulás végén - előtt vagy éppen helyette - feltétlenül álljunk meg Verőcén. A hely neve Barna-parti, új és teljesen fából van - a sarokban kandalló, amiben igazi tűz vonja magára a városi tekintetet.
Közvetlen a Duna partján - jobb időben a terasz is üzemel. Ha valakinek éppen főzelékehetnékje lenne egy feltéttel, még az sem fog csalódni. Nekünk nem volt, ezért jött a tárkonyos ragu és hagymaleves. Jó kezdés. A görög saláta is fedi a nevét - puha sós sajt és sok olíva. Ha már a folyó mellé keveredik az ember, akkor a hal sem maradhat ki - van ponty, keszeg, süllő és harcsa. Utóbbit rántva elemezve, könnyen jut az ember arra a véleményre, hogy a friss hal igazán jó - főleg szálka nélkül. Deszszertnek palacsinta (ha már lúd), szóval egy Gundel és egy francia, ez lenne a túrókrémes vaníliaöntettel. Az ember kényelmesen hátradől - van miben, mert a kovácsoltvas székek ezt lehetővé is teszik -, és nézi a szomszédos Visegrádot vagy a Szentendrei szigetet. És ha még a kiránduló lelkiismerete ezek után megszólalna, akkor csak lemegy a lépcsőn, és egy hosszú sétával a parton kellemesen megnyugtathatja azt is. Végül is kirándulni jó, akár többször is - az étlapról lesz még mit választani. (Verőce, a főút mellett baloldalon, Vác felől érkezve. Minden nap nyitva.) (mlg)