Kampányfilm
„…ma pedig, kedves Naplóm, moziba mentünk. Valahogy éreztem, hogy fura lesz, de mondták: úgyis tanuljuk a magyarok vándorlásait majd ötödikbe. Páran az osztályból máris örültek, hogy isi helyett csodaszarvasnézni megyünk. Gondolták, Z-hangya vagy Lionking-szerű lesz, merthogy rajzfilm. Aztán persze néztek. Pedig előre mondták nekünk, hogy a rajzfilmes Marcell bácsi meg az a nagy zenész (a Levente bácsi) három évig készítette nekünk meg a magyar népnek ezt a filmet, és ez igenis komoly és mély dolog.
Tipikus állókép az Ének a csodaszarvasról című filmből. Készült a Nemzeti Kulturális Alap 270 millió forintjával Fotó: Budapest FilmNem tudom, tán azért nehéz érteni. Azt például, hogy nagyon elütnek egymástól az alakzatok, egyszer mintha gyerek firkált volna a filmbe, máskor vicces matricákat raktak azokra a térképekre. De a legfurcsább az a sok varázslat meg a bűbáj benne. Komolyan, még a Pokemonnál is sűrűbb a levegője, folyton mormoló sámánpofák, az emberből turulmadárba meg szarvasba változások, közben végig az a sötét dünnyögés, meg dobolás… mialatt vibrál és villog az egész kép: szóval tiszta fejfájós lett az osztály már az első tíz percben. Kezdtek is szökni a vécébe, ami mozinál amúgy ritka. A rajzolt magyarok meg közeledtek egyre a honfoglaláshoz, ki az őshazából, be Levédiába, Etelközbe, én meg csak várom, hogy legyen valami jó kis csata, de semmi szinte. Leginkább ezt a táltos dolgot erőltetik a filmben, hogy mi a szarvas népe vagyunk, ő segített minket folyton a megmaradásban, legalábbis ezt veszem ki az egészből. Amikor őseink beértek a Pannóniába, itt is megjelent nekik sugározva az agancsos, sőt a »Magyar Birodalom« alapítását is ő segítette. És kiemelték a végén, hogy nem is múlt el ez a szarvas-izé, a regölésekben máig ugyanez van. Éneklik is a mai falusiak a végén.
Nem értem tényleg. Most mik vagyunk mi? Talán a Viktor bácsi meg a többi öltönyös tudja, mer láttam a tévében, hogy ők is megnézték a gyerekeikkel, a Marcell bácsi meg mosolyogva írt alá nekik. Igaz, apukám morgott, hogy a mi adónkból kampányolnak megint, költenek sok milliókat ilyen filmekre, s nézetik aztán az iskolásokkal.
Nem tudom, mit akartak ezek a bácsik pontosan, de ha lehet, én inkább kipihenném a filmet. Hátha mégse kell felelni belőle… jövő ilyenkorra.” (Kelemen Jancsi 4. c.)
Mítoszmentők
Soron kívüli vetítésen mutatták be a februári magyar filmszemlén Jankovics Marcell legújabb alkotását, az Ének a csodaszarvasról című animációs filmet, amely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának millenniumi filmpályázatán elnyert, közel 300 millió forintnyi támogatásból készült. Így versenyen kívüli kategóriája méltányosnak volt nevezhető a többi versenyfilmre nézve, melyeknek olykor 10-15 milliós nagyságrendű költségét is mondhatni fillérről fillérre, hosszú éveken keresztül kalapozták össze az alkotók. Jankovics Marcell (egyebek között a János Vitéz, a Fehérlófia című rajzfilmek alkotója) elmondása szerint közel harminc éve foglalkozik a magyar mitológia értelmezésével, munkája során a magyarok eredetéről, illetve a csodaszarvasról egész elméleti rendszert épített föl. Az ősmagyar mítoszok terén szintén avatottnak számító Szörényi Levente zeneszerzővel közösen létrehozott filmalkotás a Krisztus előtti évezredektől - a jégkorszak végétől - a szkíta sámánkultúrán, majd a honfoglalás korán keresztül a Géza fejedelemig tartó időszakot foglalja magába. Az alkotók a csodaszarvasról szóló filmet elsősorban a hazai közönség aprajának és nagyjának szánják, törekvésükben a globalizációs kultúrával, az amerikai kommerszfilmekkel (Harry Potter, Gyűrűk Ura) szemben a nemzeti kultúra és identitás erősítését kívánják szolgálni, ennek megfelelően rajzfilmkészítési módszereik is számos vonatkozásban eltérnek a „Disney-kultúrában” megszokott mozgalmas látványvilágtól.
