Papp Gabriella
Eurócsapda
Ünnepélyes keretek között intett végleges búcsút Hollandia, Franciaország nemzeti valutájának, tíz másik, szintén az euróövezethez tartozó állam pedig február 28-án teszi meg ezt a lépést. Az új év első heteiben az átállás izgalmai után lassan megszokottá vált az új pénz kezelése, bár Európa-szerte még mindig sok üzletben két árfolyamot tüntetnek fel az egyes termékeken, mert nehézséget okoz a pontos fejszámolás. A lakosság azonban csak később érzi majd a pénztárcáján azt, amit az európai vezető politikusok már sejtenek: az euró világa sokkal szigorúbb, mint a márka, a frank vagy a líra korszaka volt.
„Egy kis kenyérre valót!” - kéri egy berlini koldus. Eurógondok minden szinten Fotó: ReutersAz euróövezethez meglehetősen szigorú feltételek teljesítése árán lehet csatlakozni, például az infláció nem lehet több 2,5 százaléknál, a költségvetési deficit pedig nem lépheti át a három százalékos küszöböt. Ám ezek betartatása még a legnagyobbaknak is gondot okoz. A renitens államokat pedig Brüszszel szankciója sújtja. Németország már érzi a szorítást. Szeptemberben választások lesznek, és Gerhard Schröder számára kétségtelenül jól jönne egy kis életszínvonal-emelés, azonban ennek komoly ára lenne. A „preeuró”-korszakban minden állam magánügye volt, hogy a kormányok mire mennyit költenek, az új időszámítást követően ez gyakorlatilag nem kivitelezhető. Mivel Németország vészesen közel áll a bűvös három százalék túllépéséhez, Brüsszel már elkészítette a figyelmeztetést, és Schröder kancellár közbenjárására volt szükség, hogy ne postázzák ki.
Akkor hát mégsem olyan szigorúak az Euróland szabályai? Európa legnagyobb gazdasági hatalmának mindenesetre van annyi befolyása, hogy késleltesse a brüsszeli szankciókat. De ha a precíz németeket is szankcionálni kell, akkor mit hoz a jövő az olaszoknak, a spanyoloknak, nem is szólva a portugálokról? Az euró kedvező árfolyamának tartása végett szükséges betartani a szabályokat, ezért Brüsszel várhatóan igencsak sok büntetést fog bekaszszírozni a tagállamoktól, amit aztán majd segélyek formájában újra szétosztogathat.
A németeknek nem csak a költségvetés miatt gyűlt meg a bajuk Brüsszellel. Mario Monti, az unió versenyfelelős komisszárja meg akarja szüntetni azt a lehetőséget, hogy az autógyártók különböző árakon értékesítsék termékeiket az Euróland különböző piacain. Schröder a nagy német gyárak, a VW, a Daimler Benz, az Opel stb. profitját féltve nem ért egyet Brüsszellel.
A protekcionizmus sokkal jobban jellemzi most Németországot, mint eddig bármikor, ez a tendencia viszont pontosan ellentétes a közös európai pénz által megteremteni kívánt közös európai gazdasággal. A helyzetet így nagyon jól jellemzi a legfrissebb német botrány, a titokzatos médiamágnás, Leo Kirch vezette Kirch Gruppe pénzügyi válsága. Kirch számtalan tv-csatornát, mozit, és közvetítési jogot birtokol, köztük a következő futball-világbajnokság közvetítési jogait is. A médiamogul 5,2 milliárd dolláros kötelezettségeket halmozott fel német bankok felé. Mikor Rupert Murdoch, az ausztrál-amerikai médiabirodalom tulajdonosa pénzügyi segítséget ajánlott Kirchnek, Schröder személyesen avatkozott be az ügybe: „Nem kérünk külföldi segítséget, hazai megoldást preferálunk” - mondta. Hasonló történt a Deutsche Telecom esetében is, amit nem engedtek át amerikai befektetőknek, inkább elszenvedve azt, hogy a szolgáltatások minősége messze elmaradjon az amerikai színvonaltól.
Németország egyesítése óta megoldatlan probléma a nagyarányú munkanélküliség, a mai napon is több mint négymillió munkanélkülit tartanak számon, ezért valószínű, hogy Schröder kancellár nem Brüsszel szája íze szerint fog dönteni gazdasági kérdésekben - legalábbis a választásokig.
Németország évtizedekig az integráció motorja volt Európában (Magyarország legfontosabb gazdasági partnere, hiszen exportunk meghatározó része ide irányul), s ha ez a motor most „köhécselni” kezd és lefullad, kétséges, hogy az eddig is protekcionista politikát folytató britek vagy a franciák képesek lennének-e a helyükre állni.
Valutaváltás last minute
Február 15-e után már nem kötelesek a kereskedelmi bankok átváltani megszűnt európai valutákat. Előfordulhat, hogy némely bank mégis vállalkozik erre, de tekintélyes, akár 30-40 százalékos felárat is rászámolhatnak. Akik lemaradtak az utolsó határidőkről is, azok az Erste, a K&H, az OTP és a Volksbank fiókjaiban még átválthatják a letűnt valutákat.
