- A hétvégi kongresszusukon úgy éreztem, bár nagyon fegyelmezett volt a párt, mégsem uralkodott olyan biztos győzelmi hangulat, mint 1998-ban. Úgy tűnt, érzi a Fidesz, hogy nagyon szoros és kétesélyes lesz a választás.
- Én ennek az ellenkezőjét éreztem. Az, hogy egy ilyen pártkongresszus teljesen nyugodt, higgadt, jó hangulatú rendezvény, éppen inkább a „nyugodt erőt” jelenti, mintsem bárminemű bizonytalanságot. Az esélyeseknek a választásra való készülődése mindig más, mint azoké, akik mindent megtesznek csak azért, hogy valahogy felhívják magukra a figyelmet. Mi ezen már túl vagyunk, nekünk ilyen eszközökre nincs szükségünk. Számomra a Fidesz legutóbbi kongresszusa egy jó időben, jól elhelyezett eseménye volt választási startnak, ami - a választási program elfogadásával - lökést és lendületet adott a hivatalos kampányunknak.
- Tehát az esélyesek nyugalmát tapasztalhattuk?
- Mondjuk így. Számomra az érződött a kongresszuson, hogy a Fidesz tudatában van annak a felelősségnek, hogy a rendszerváltás óta elsőként a kormányzás folytatására kaphat felhatalmazást.
- A régi, mondhatni „ősfideszesek” hátrább kerültek az országos listán - gondolok itt Frajna Imrére, Mikes Évára vagy Illés Zoltánra -, míg a „külső szervezetek” jelöltjei előrébb, a biztosabb helyekre kerültek. Kívülről szemlélve imponáló, ahogy az „ősfideszesek” saját érdekeikről lemondva előre engednek másokat. Önfegyelemről van szó?
- Arról van szó, hogy a Fidesz választási szövetségesei, az összefogásban résztvevő szervezetek mindegyike jogosan tart igényt arra, hogy ne csak szimbolikusan, hanem ténylegesen is részt vehessen a közös munkában. Ez természetes. Mindannyian tudomásul vesszük: nem lehet úgy egy politikai szervezettel megállapodást kötni, hogy annak csak a programjára és gondolataira akarunk támaszkodni. Olyan emberekre van szükségünk, akik például a kereszténydemokrata eszméket vagy a cigány felemelkedés, polgárosodás eszméit hitelesen jelenítik meg.
És van még egy fontos szempont: a Fidesz „régi” politikusai megérték már azt is, amikor a Fidesz hétszázalékos párt volt. Ők, ha választhatnak, hogy egy kis párt országos listáján legyenek az első húszban vagy egy, a választások megnyerésére esélyes pártnak a listáján legyenek az első hatvanban, akkor ez utóbbit választják.
- Ez azt jelenti, hogy a jövőben ezeknek a szervezeteknek a politikusai akár kormányzati szerephez is jutnak? Tehát kíván-e a Fidesz komolyabb feladatokat bízni az MKDSZ-re vagy a Lungo Dromra?
- De hát ez most is így van. Az MDF is, az MKDSZ és a Kisgazda Polgári Egyesület tagjai jelenleg is betöltenek bizonyos kormányzati pozíciókat.
- Ezen felül kapnak-e lehetőséget?
- Erről nem tudok nyilatkozni, a kormány összeállítása a miniszterelnök feladata.
- A miniszterelnök úr beszédében azt mondta, hogy nem kell felvenni a kesztyűt, amelyet az ellenzék dobott le, nem kell a gyalázkodó stílust átvenni, és bár mindenki úgy érzi, hogy jó lenne viszszaszólni, inkább maradjanak meg a konszenzusnál.
- Ennek a mondatnak és a kongresszus hangulatának az volt az értelme, hogy az elmúlt napokban, hetekben meglehetősen komoly késztetést éreztek a Fidesz politikusai - és nemcsak ők, hanem a mögöttük álló választópolgárok is -, hogy valamilyen módon a Fidesz reagáljon, visszavágjon a nemtelen támadásokra. A miniszterelnök arra kérte, sőt intette a kongreszszust, hogy inkább a saját utunkat járjuk, és ne hagyjuk magunkat provokálni.
- Ön szerint csak és kizárólag az MSZP hibás a kialakult helyzetért?
- Szerintünk nem igaz az, hogy mindkét fél egyforma súllyal okozza a kampány eldurvulását. Az ellenzék negatív kampányt folytat a kormány, illetve a Fidesz ellen. A negatív kampány nem szükségszerűen durva, hiszen épülhet egyfajta kritikára. A gond az, hogy amit most az ellenzék tesz, az nemcsak kritikát, hanem egyértelmű lejáratási szándékot is tartalmaz. Hiszen kritikáik már nem a politika lényegéről, nem a közélet kérdéseiről szólnak, hanem céljuk az ellenfél személyében, emberi méltóságában való megroppantása, a választók előtt rossz színben való feltüntetése.
- A köztársasági elnök úr a kampány hangneme kapcsán egyeztetni kíván a pártok képviselőivel. Az eredmény azonban máris kétséges.
- Itt másról is szó van. Arról, hogy a választási kampány során is tiszteletben kell tartani a napi politikán túli értékeket. A köztársasági elnök úr meg is jelölte, hogy mi az, ami az aggodalmát kiváltotta. Azt érezte, hogy két olyan téma, amelyben korábban nemzeti konszenzus vagy legalábbis egy széleskörű egyetértés mutatkozott, az a kampány áldozatává vált. Az egyik ilyen téma az európai uniós csatlakozás, a másik pedig a határon túli magyarokért érzett felelősség kérdése.
- Ön szerint a Fidesz győzelme esetén konszolidálódik a jelenleg kialakult politikai légkör, vagy - a mostani „hevületet” figyelve megeshet, hogy - tovább fog tartani a kampány?
- Az biztos, hogy a kampányban zajosabb a politikai élet, és ez természetes jelenség. Az is természetes, hogy a kampány elmúltával a pártok visszatérnek a hétköznapi kerékvágásba. Ezt én szükségesnek is tartom, különösen az európai uniós csatlakozás témájában, mert ennek a választásnak nagy ugyan a belpolitikai tétje, de ami Brüsszelben dől el, annak történelmi tétje van. Ez arra inti a feleket, hogy akármi is történik a választásokon, a választások után vissza kell állítani ezt a konszenzust. Persze a szónak egy másik értelmében a kampány tovább folytatódik, hiszen vannak olyanok, akik szerint a kampány akkor kezdődik, amikor az előző véget ér. De mi mindenképpen szeretnénk visszatérni a nemzeti konszenzushoz azokban a kérdésekben, amelyek túlmutatnak egy választáson. És ez nemcsak az európai uniós csatlakozás ügye, hanem a határon túli magyarok kérdésköre is. Ma ott tartunk, hogy ha én szocialista politikus lennék, nem szívesen találkoznék határon túli magyarokkal. Egyébként azt feltételezem - és ezzel nem vagyok egyedül - hogy az MSZP-ben egy választási vereség belső erjedési folyamatot indítana el.