Hetek - VI. évfolyam, 8. szám, 2002. február 22

Lapzártánk után juttatja el XIV. kongresszusán elfogadott választási programját a sajtónak a Fidesz-MPP, melynek szimbolikus, óriásplakát méretű mását a miniszterelnök után a rendezvényen megjelent minden küldött ellátott kézjegyével. A legnagyobb kormánypárt nem spórolt sem a jelzőkkel, sem a dakota mondásokkal; választói előtt pedig világossá tette: aki nem rájuk szavaz, a gonoszság erőit támogatja.

Kövér László ügyvezető alelnök Könyves Kálmán királyunkat idézve adta meg a tanácskozás alaphangját, azzal a hajszálnyi eltéréssel, hogy ő „a strigák, vagyis az állattá változó, és az emberek bensőjét emésztő boszorkányok” létezését cseppet sem vonta kétségbe, mint ahogyan azt sem, hogy azok a mai „honkupecek és szellemi hajléktalanok”, értsd: a szocialisták. Kövér szerint eme „ártó lények” napjai meg vannak számlálva, hisz erejük is fogytán szegényeknek. Az elmúlt négy év összegezése után - mely természetesen minden tekintetben igen kiválóan alakult a polgári kormány ténykedésének köszönhetően - bejelentette, hogy minden egyéni jelöltjük kopogtató cédulája összegyűlt, sőt sokaknak ötezer felett sikerült teljesíteni. És ha már itt tartunk, egyikük éppen a prostibotrány miatt - ha nevetségesen rövid időre is, de - címoldalakra került debreceni polgármester Kósa Lajos, aki természetesen a „bolsi bunkócska projekt”, vagyis a szocialisták „furkósbot kampányának” áldozata. E feddhetetlen államférfi tisztaságát a 671 küldött előtt egyébként azzal juttatta kifejezésre a stáb, hogy a kezdés előtti susmus közepette miniszterelnöke oldalán vonulhatott be az ülésterembe, így a felharsanó vastapsból számára is hullott némi forgács.
Talán megszokásból, ő is a szocialisták jellemrajzával kezdte, ám a stigma után hagyott némi bizonytalanságot hallgatóságában, hogy miért is tartja „kiábrándultnak” két és fél, uszkve hárommillió honfitársát. Mindenesetre a Fidesznek azokkal a polgárokkal kell összefogni, akik a „hátukon viszik az országot” - állította az elnök -, és nem azokkal, akiknek a „kampányvaksága” miatt a választások után olyan tizenkét évig érintetlen társadalmi konszenzusokat kell helyreállítani, mint a határon túli magyarok és az uniós csatlakozás kérdése. A Horn-kormány idejéről, mint a négy szűk esztendőről beszélt, és csupán 100 ezer gyerek meg nem születéséért tette felelőssé a „hatékonyan pusztító” előző kabinetet. Pokorni azon kívánságának adott hangot, hogy „legyen vége az egymást váltó kormányoknak, Kőműves Kelemen művének”, és végre kapjon lehetőséget egy kormány (alighanem az övék) több választási cikluson keresztül zajló munkálkodásra. A munkanélküliség leküzdésében elért eredményeiket egyszerűen „lenyűgözőnek” nevezte, majd az ígéretek következtek: dupla családtámogatás és átlagbérek, félszeres özvegyi nyugdíjemelés, minden második fiatal diplomát kap, ahány gyerek annyi millió szocpol, s a többi. Zárszavában Pokorni óva intette az egybegyűlteket attól, hogy visszasegítsék a hatalomba a „múlt század hatalomgyakorlóit”.
Egyébként Pokorni beszéde alatt a hátsó sorokban nagy jövés-menés volt. Megérkezett Körmendy Ékes Judit, az ORTT elnöke, aki később szívélyesen kvaterkázott azzal a Bayer Zsolt - baloldalt is megjárt - újságíróval, aki a szocialisták kapcsán legutóbb lámpavasat emlegetett. Idővel Medreczky Károly MTV-elnök is feltűnt. Összességében a hátsó fertályon - a terem végében - egy teljes médiakonferencia képe bontakozott ki, hiszen a Magyar Nemzet vezérkara is felbukkant, de a Bánk bán filmet rendező Káel Csaba és az Orbán Viktor miniszterelnök első számú média tanácsadója hírében álló, joviális Wermer András is hozzájárult a jókedvhez.
A rendezvény díszvendége Ed-mund Stoiber bajor miniszterelnök volt, aki a korábbi felszólalókhoz képest némileg más kontextusban szólt az előző kormányok tevékenységéről. Mint mondta: a Nyugat és Kelet egyesítésében úttörő szerepet játszó Magyarország nélkül Európa ma másként nézne ki. A politikus elismerőleg szólt a jelenlegi vezetés munkájáról, és ígéretet tett arra, hogy amennyiben ő lesz Németország következő kancellárja, a két ország kapcsolatai még szorosabbak lesznek, továbbá szorgalmazni fogja, hogy megszüntessék az uniós csatlakozásnál bevezetett első- és másodrangú tagállamok kategóriáit.
Stoiber után a Kövér által említett „polgári erők” felszólalói következtek egymás után, véletlenszerű sorrendbe vegyítve a határon túli magyarok érdekképviseleti szervezeteinek előadóival, ám a küldöttek nagy, és a meghívottak még nagyobb része ekkorra már elérkezett a tűréshatárhoz, és hosszú, tömött sorokban indult ellenőrizni, hogy nem romlott-e meg a szendvics és a kávé. Szocialista kongresszust is megjárt újságírók megnyugtatóan konstatálták: a büfékultúra ugyanaz, mint a baloldalon. A nagy tülekedésben persze „aranymondatokat” is elkaphatott az ember. Például, ahogy Bánki Erik baranyai elnök („Lockhead szenátor”) leszólította Varga Mihály pénzügyminisztert:
- Te, Misi, nagyon sokan kérdezik tőlem, hogy a szocpol már 2003-ban egymillió lesz-e gyerekenként. Mit mondjak?
- Hát… - a miniszter nem válaszolt, hanem csak barátságosan hümmögött maga elé.
- De mégis mit mondjak? - folytatta Bánki, de se szó, se felelet.
A választ két órával később tudjuk meg, amikor a miniszterelnök leleplezte a választási ígéreteiket tartalmazó tacepaót, melyen az állt: „2006-ig elérjük, hogy a szociálpolitikai kedvezmény összege egy gyermek után egymillió, két gyermek után kétmillió, három után hárommillió forint legyen.”
Visszatérve a büféhez. A biológiai szükségletek által diktált inváziónak a levezető elnök állta útját sok-sok előadóval később (Dávid Ibolya, Harrach Péter, Túri Kovács Béla, Farkas Flórián, Gyürk András, Rockenbauer Zoltán, Tőkés László, Markó Béla és még sokan mások), mivel sejteni lehetett, hogy nemsokára következik Orbán Viktor expozéja, mely értelemszerűen teltházat kíván.
A miniszterelnök, hogy közönsége nehogy elfeledje, az előtte felszólalók előadásainak esszenciáját osztotta meg a jóllakott nagyérdeművel, és sokak örömére legalább tucatnyi dakota mondásra fűzte fel kormánya elmúlt négy évének méltatását. Kijelentette: „Vagy találunk egy utat, vagy csinálunk egyet”, majd hozzátette: „Másként illatozik a széna a szerelmeseknek és másként a lónak”, ugyanakkor leszögezte: „Minél öregebb a nagyapa, annál jobb tanuló volt az iskolában.” Nem felejtkezett meg azonban arról sem, hogy: „Nem elég a fuldoklót kimenteni a folyóból, azt is meg kell akadályozni, hogy az embereket a vízbe lökdössék”, állítása szerint ugyanis: „Ha a jó Isten liberális volna, akkor ma nem tízparancsolatunk, hanem tíz javaslatunk volna”, hangsúlyozta viszont, hogy: „Csak a döglött hal úszik az árral.” Végezetül megemlítette: „Aki sárral dobál, területet veszít.” Orbán szerint a polgári oldalnak utoljára kell megküzdenie a múlt és a gonosz erőivel, mely küzdelem a jó és a rossz konfliktusa is egyben. Megnyugtatásul elmondta: a jót ők fogják tudni győzelemre segíteni, mivel: „Az erő velünk van, akkor is, ha ilyen halkan mondjuk.”