Több értékelő írást olvastam - többek között az Önök lapjában is
()
- a budapesti gettó felszabadításának évfordulóján a Parlament előtt tartott rendezvényről. Én is ott voltam. Nem érintettként mentem, hanem - sokakkal együtt - azért, hogy jelenlétemmel letegyem a voksot a vallásszabadság és vallási tolerancia mellett, valamint jelezzem, hogy a jelenlegi hatalom ezirányú, valamint az antiszemitizmus elleni fellépését kevésnek tartom.
Nem egy képmutató, európai nyomásnak kényszerből engedő gyűlésre mentem el. Komolyan gondolom, hogy a zsidóság hasznára van / válhat Magyarországnak tehetségével, talentumával, építő munkásságával. Komolyan gondolom, hogy kialakulhat olyan demokrácia hazánkban, melyben egy politikai cél magvalósítása nem erőhatalommal történik, hanem közmegegyezéssel, ahol a betonba döngölés helyett érveikkel próbálják meggyőzni egymást a másként gondolkodók, ahol nem píártrükkökkel akarnak minél szélesebb néptömegeket maguk mellé állítani a pártok, hanem politikai aktivitásra ösztönzik a polgárokat, ahol nem a hatalomban való feltétlen megmaradás a célja egyetlen politikai erőnek sem, hanem hogy „győzzön a jobbik!”, (szigorúan kis „jé”-vel, a sportszlogennel élve). Olyan demokrácia, ahol a győztes politikai párt az ellenzéket is megbecsüli, javaslatait figyelembe veszi, megfontolja, megtisztelve ezzel az ellenzékre szavazó polgárokat is, ahol a politikusok meggyőződésből politizálnak, az esetleges valós, jó szándékú ellenzéki kritikákat elismerve és korrigálva. Ahol legalább a fontosabb kérdésekben az ellenzéki javaslatokat érdemben megvitatva, nem egy-két párt kormánya, hanem az Országgyűlés egésze kormányoz. Ahol nem születnek antidemokratikus, diktatúra felé hajló törvények, ahol az antiszemitizmus nem szalonképes, sem a szalonképessé tételére irányuló törekvések.
Összegezve azért örülök, hogy volt egy ilyen rendezvény. Üdvözlöm azok törekvését, akik lehet, hogy csak színlelve, talán csak nemzetközi nyomásnak engedve vettek részt a megemlékezésen, bár ezt nem tartom helyesnek.
Akinek nem inge, ne vegye magára.
De egy Európa felé képmutató módon antiszemitizmus-mentességet sugalló Magyarország-képhez, amíg az a valóságban nem létezik, nem szívesen asszisztálok, mivel sajnos nem ez a teljes kép a társadalomról.
A zsidóság nem egy talált orosz katona, akit Molnár tizedes meg a többiek tetszése szerint állíthat be barátként vagy ellenségként, aszerint, hogy érdekei hogy kívánják. A velük való megbékélés nem csak egy megoldásra és kipipálásra váró, az európai csatlakozáshoz szükséges feltétel. Baj, ha ez ügyben valakik csak ezt látják. A magyarországi zsidók tisztelni való, tehetséges, többnyire tanult emberekből álló, a jég hátán is megélni képes, származásukat és / vagy hitéletüket tekintve kisebbségben lévő honfitársaink (a pontos önmeghatározás joga az érintetteket illeti), akik munkájukkal, úgy vélem, hazánk felemelkedéséhez kívánnak hozzájárulni.
Ehhez pedig sok sikert kívánok!
K. Péter, Pest megye