Finta Szilvia
Magyarok, akiket kiállítottak

Új csoda a Millenáris Parkban! Mindenki magyar, és nagyon sikeres, mindenki a csúcson! Magyar munkák, magyar elmék, „magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok életművei, a kiemelkedő magyar szabadalmak… a legtágabban értett magyar alkotómunka… a magyar gondolkodás sokféle újszerű sajátossága…” Büszkék lehetünk! 

A Ganz-gyár felújított homlokzata. Kisajátított nevek Fotó: Somorjai László

Álmok álmodói - Világraszóló magyarok címmel nyílt kiállítás nekünk, magyar polgároknak, a volt Ganz-gyár területén felépült Millenáris Parkban. No persze, ha az ember magyar, ezt szinte kötelessége is meglátogatni. Magyar kormányunk jóvoltából különféle kedvezményekkel (diákoknak, családoknak szombaton ingyenjegy, iskolásoknak ingyenvonat stb.), a belépőhöz kapott magyar ajándék karórával, melylyel később féláron ismét bejuthat a kedves-lelkes magyar látogató. A kiállítást külföldiek jelenleg nem nagyon élvezhetik, hacsak nem tudnak magyarul. Ugyanis sehol egy idegen szó. Pedig világraszólunk! Barangolásunk is rögtön a Nyelv-Tan szekcióban kezdődik, ahol a patinás fekete barlangban száz eredeti magyar szó (keletkezésének idejével együtt), mintegy csillagként ragyog fejünk felett, nehogy elfeledjük, minden, amit látunk, a magyarul való gondolkodás gyümölcse, ahogy ezt már Kosztolányi is megmondta: „…egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén”. Akinek persze némi nehézséget okozna ez a dolog, annak a csodálatos magyar találmányok, a fordítógépek segítenek, melyekkel akár azonnal elkezdhetünk villámmagyarul. Aztán irodalmáraink, színházi nagyságaink, táncművészeink, építészeink, matematikusaink, zenészeink, drága magyar honfitársaink! 
B épület: jókedvükből világot látott képző- és fotóművészeink, a magyar film, a magyar bánya, a magyar vasakarat. Hungarophone, sportélmezőny, műhelytitkok… Széchenyi lengi be a teret. Az emeleten a magyar kalandok, elemi erők, atommágia, a magyar földi jók, majd a magyar lélek igazán magyar lélekbúvárai. Valahogy mégis az a furcsa benne: ahogy egyre több szépet, jót és okosat látunk, egyre több csillogó magyar elmét, kuriózumot, tehetséget, egyre borongósabb lesz a hangulatunk. A happy end ellenére mégsem kapunk ihletet, pedig nagyon kéne! Hisz’ egy vérből valók vagyunk, színtiszta magyarok. Aztán felsejlik bennem, miért a sok rövid élet, mely 44 körül megszakad, miért a megannyi emigráció! Hisz’ a tehetségek jó része elmenekült, mert üldözték őket, mert megjelölték őket, mert leköpték őket, mert zsidók voltak. A látványában egyébként kiváló kiállítás egyedi és roppant sorsokat takar el. Akikre büszkék vagyunk, bizony sokan az ország büntetteinek (numerus clausus, soá) áldozatai. Most hirtelen fel kell mutatnunk valamit, nagyok vagyunk, most mindnyájan kizárólag magyarok! Szilárd Leó, Neumann János, Teller Ede, André Kertész, a Capa testvérek, Moholy-Nagy László, Molnár Ferenc, Kabos Gyula, a Korda-klán, Herz Ármin, Pick Márk, Gábor Dénes, Ferenczi Sándor, Szondi Lipót, Richter Gedeon, Hajós Alfréd, Komjádi Béla, Bródy Imre, Gróf András, Goldmark Péter Károly, Turán Pál…
Utoljára 1896-ban volt ilyen nagyszabású kiállítás, akkor Venetianer Lajos újpesti rabbi ez alkalomra írt egyik beszédében, a nyugaton lappangó antiszemitizmusra így reagált: „a magyar nemzet lovagiassága fölháborodással utasított vissza minden idegen befolyást”.