Bunkóczy Júlia
Használati utasítás gyerekekhez

Bár saját csemetéinkhez - elvileg - mi értünk a legjobban, mégis sok lelkiismeretes szülő áll tehetetlenül gyermeke tanulási vagy magatartási problémái előtt. Leginkább azokat a recepteket vetjük be, amelyeket velünk szemben (!) alkalmaztak saját szüleink. Pedig a környezeti feltételek, az egyéni információ-feldolgozás és a koncentrálás mikéntje, illetve az intelligencia tekintetében mindenki más és más. 

Mindegyiknek más a technikája

„Ülj az íróasztalhoz, gyújtsd fel a lámpát, kapcsold ki a magnót!” - utasítjuk a padlón hason fekve, félhomályban leckéző kamaszunkat, akinek a fülébe bömböl a walkman. Ő pedig váltig állítja, hogy így tud tanulni. Nos, adjuk meg neki a lehetőséget, hogy bebizonyítsa: módszere valós eredményeket hoz! Ha három hét alatt javítani tud oly módon tanulva, ahogy ő akar, nyugodtan elfogadhatjuk a dolgot. Ezt javasolja Cynthia Ulrich Tobias Így tanulnak ők című könyvében (2000, ACSI Alapítvány). Ugyanis az egyes emberek fényigénye, hőérzete, vagy az, hogy milyen testtartásban tudnak a legjobban koncentrálni, nagymértékben eltérő lehet. A szülőt az őrületbe kergető rockzene pedig a gyerek számára talán jótékony hangfüggönyként kiszűri az egyéb zavaró zajokat. Segítsünk inkább gyermekünknek felfedezni saját, természetes igényeit, és próbáljunk meg minél megfelelőbb környezetet biztosítani neki.
Az agyunkba érkező információk észlelése és elrendezése alapján négy alapvető típust különböztethetünk meg. Az első típusba (konkrét szekvenciális) tartozó gyermek szorgalmas, megbízható és következetes, de az átfogó képet nehezebben látja át. Megnyugtató számára, ha tudja, mire számíthat, mik az elvárások. Többször kér újra magyarázatot, mert biztos akar lenni benne, hogy azt teszi, amit elvárnak tőle. Mutassunk neki egy mintát, amit követhet, a bonyolultabb feladatokat pedig osszuk fel kisebb lépésekre.
A második típusba tartozó (absztrakt szekvenciális) elemző, tárgyilagos és rendszerezett. Szeret minél többet megtudni, könnyen megérti az elvont fogalmakat és az összefüggéseket. Lassúnak tűnik, de inkább alapos. Adjunk neki elegendő időt a feladatok elvégzéséhez! Egyébként csendes, visszahúzódó, és zavarba jön, ha érzelmeit ki kell fejeznie, ezért ezt inkább ne erőltessük.
A harmadik típus (absztrakt random) jellemzően érzékeny, szenvedélyes és fantáziadús. Szeret másokkal együtt dolgozni. Alkotó személyiség, de zavarja, ha a környezetében konfliktus van, vagy ha úgy érzi, nem fogadják el. Nehezen tanul meg olyasmit, aminek látszólag semmi köze az ő saját életéhez. Magyarázzuk el, mi miért hasznos a számára, és fejezzük ki gyakran a szeretetünket!
A negyedik csoport (konkrét random) tagja gyors, beleérző és realista. Vállalkozó szellemű, és újszerűen oldja meg a problémákat. Tele van kíváncsisággal, de csak annyit tanul meg, amennyi feltétlenül szükséges. Gyakran börtönnek érzi az iskolát. Elvárja, hogy legalább némi beleszólása legyen a dolgokba. Próbáljunk az értelmére hatni, a célt tűzzük ki elé, és engedjük, hogy a módszert maga válassza meg!
Megint más szemszögből nézve a tanulási folyamatot, az egyik ember a részletekre összpontosít, míg a másik inkább az átfogó képre koncentrál. Bár mindkét befogadási módra szükségünk van, elmondható, hogy a mai iskolarendszer inkább az analitikusoknak kedvez. A tesztek kitöltése, a nagyszámú tény- és adathalmaz visszaadása nekik könnyen megy, míg egy globális típusúnak komoly nehézséget okozhat. Ezért tanácsos gyakorolni velük a dolgozatokban szokásos feladatok megoldási módszereit.
Fontos látnunk azt is, hogy az emberi intelligencia rendkívül összetett! Nem csak a gyakran emlegetett és magasra értékelt nyelvi, illetve logikai-matematikai területe létezik. Nagyon értékes például a térbeli intelligencia, amelynek a fejlettsége szükséges az építészetben is. A zenei területet inkább értékelik, de nem mindig gondolunk arra, hogy a testi-kinesztetikus intelligencia nem csak a sporthoz, de több művészeti ághoz (színészet, festészet), vagy a sebészet számára is nélkülözhetetlen. Méltatlanul elhanyagolt területei a társas és a belső intelligencia - pedig a kapcsolatteremtési képesség, mások és önmagunk megértése mindenki számára hasznos tulajdonságok.
Ismerjük hát meg jobban gyermekeinket, figyeljük meg, mi jellemző rájuk, hogyan gondolkoznak, hogyan tanulnak! Fedezzük fel összetett személyiségüket! Örüljünk, hogy nem ugyanolyanok, mint mi, és vegyük ezt figyelembe, amikor elvárásokat állítunk eléjük. Végső soron a hozzájuk való „használati utasítást” csak így, mi magunk alkothatjuk meg, s egyúttal hozzásegíthetjük őket megfelelő önismeretük kialakulásához is.