Dermesztő a hideg, recseg-ropog a tél fagya, még dermesztőbb most a lélek hidege, karácsony közeledtével beindul a reklám mindent elsöprő zuhataga, rádióból, tévéből, utcai hangszórók harsogják, az óriásplakátokról, megállító táblákról köszönnek rád, kikerülhetetlenek, vásárolj, vásárolj, közeleg a karácsony, a szeretet és az ajándékozás ünnepe, mintacsaládok műfogú, elégedett és boldog mosolya delejez a képernyőről, még nincs itt az ünnep, ők már ajándékoznak és ünnepelnek, nehogy elfelejtsd. És megy az istenadta nép, mintha a világvége közeledne, vagy földrengés, esetleg háború, a Nagyáruház árleszállításokat hazudik, akciókat, a valódi árakat úgysem tudja senki, az igazi értéket még kevésbé. A Nagyáruházban negyven pénztárnál ötvenméteres sorok, itt nem bevásárlókosarak vannak, hanem nagyöblű vásárlókocsik, százforintos váltságdíjért egy vásárlás idejére a tied, beleülhet a gyerek, élvezi, és így nem kell vigyázni, figyelni rá, de belefér egy hetvenkét centiméteres képátlójú sztereó színes tévé, kilencvenkilencezer forintért, nulla forint befizetéssel, részletre, kezes és jövedelemigazolás nélkül kapsz rá azonnali hitelt, hiszen a bankok rég tudják, mit ér ma a kezes, és mit ér a jövedelemigazolás. De belerakhatsz sört, karton- vagy ládaszámra, húsfélék, pékáruk garmadáját, és minden egyebet, amiket a futballpálya méretű eladótér útvesztőiben találsz, majd mindezt az autód mellé tolhatod az óriási reklámkarácsonyfákkal koszorúzott roppant, mégis zsúfolt parkolóban, és a végén még az érmét is visszakapod, csupa komfort, öröm, boldogság. Elégedett lehetsz, de vajon megvettél-e mindent? Majd otthon kiderül, de ha valamit esetleg elfelejtettél volna, nyitva lesz holnap is, még szentestén is este hatig, van időd. De ki se kell mozdulnod, ha nem akarsz, vagy már ittál, ügynökök hada sürgölődik, meglepheted a családot négyszázhatvanezer forintos Lux porszívóval, mely mindent „tud”, ráadásul a svéd királyi család is ilyet használ, mi több, idegen valutával is fizethetsz.
A vásárlás mint ünnep családi program, eltelik vele a nap, majd a másik is, és a harmadik is talán, elvégre a másik Áruházban is érdemes körülnézni, marékszám dobálják szórólapjaikat a postaládádba, minden „csak” ennyi és ennyi, tartósan alacsony ár, hitel, részlet, bankkártyát is elfogadnak, amaz házhoz szállít, ha iksz összegen felül vásárolsz, emez ajándékot ad, amannál sorsoláson vehetsz részt, egy dologban valamenynyi hasonlít: öltönyös, füldugós, mobiltelefonos biztonsági embereik a bejárattól látótávolságon kívülre űzik a kéregetőket, a balsorsú, hajléktalan népséget, kik a bentről kiáramló melegben olvasztanák egy kicsit átfagyott testüket, de néhány forintért segítenének bepakolni az autóba, visszatolnák a vásárlókocsit a helyére az érméért, vagy egyszerűen csak elmerülnének kissé mások örömében, boldogságában, hogy el ne felejtsék, olyan is van. Csakhogy ez nem az ő ünnepük, ez a vásárlás, a pénz, az álság díszmenete, színjáték, ahol gazdagot alakít az is, aki nem engedhetné meg magának, és évente egyszer öntudatlanul hagyja, hogy boldogságot hazudjanak neki, hogy elméjébe plántálják: ez az ő ünnepe, hogy őt szeretik, és ő is szeret, ami azáltal terebélyesedik, minél többet vásárol, de legalább többet, nagyobbat, drágábbat, mint a pénztárnál mellette álló vagy a szomszéd. Ettől talmi elégedettséget érez, melyet majd otthon a családdal, rokonokkal, barátokkal - ha még vannak - együttesen vagy lopva elfogyasztott alkohollal sikeresen sokszoroz, pár napig szép az élet.
Szeretet? Mondhatjuk annak is azt az eufóriát, azt az enyhén delíriumos, kábult állapotot, amely már az áruház polcai között elkezdődik, és a bőség nyomasztó világában senki nem érzi a hamisság émelyítő rothadásszagát. Hamis karácsonyokat ünneplünk, mert ez a nap nem a vásárlás, a szerzés túlhabzó rituáléja, nem a mértéktelen zabálás, habzsolás, a zsír és a szesz lenyomata a felhevült arcokon, hanem Jézus születése napja, az Istenemberé, akit Megváltónak is hívunk, akinek egyáltalán eszébe jut. Aki annak idején a templomból kiűzte a kufárokat, aki megtanította imádkozni az emberiséget, és akinek kereszthalála megváltoztatta a világ folyását, átírta a történelmet. És aki egyben a testet öltött örök vigasz és remény egy vigasztalannak tűnő világban. A hetekig tomboló reklámözönben Krisztusra nem jutott egy órányi műsoridő, egy kolumnányi újságoldal, miközben a már egy éve elhalálozott popsztárt dicsőítette napokig zengő emlékműsorral, újság-különszámmal a média, Jézust nem ünnepeltük emlékműsorral, tűzijátékkal, zászlókkal, egyperces néma felállással, díszmenettel, katonazenekarral, zászlókkal, és senki sem kérdezte: Jézus, hol vagy? Nem emlékeztetett rá senki, hogy Ő megmondta: „Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni; ahová én megyek, ti nem jöhettek oda. Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.” És tegyük hozzá: szégyenünkben.
(a szerző író)