Hetek-összeállítás
Csodafegyverben bízik Szaddám
Mialatt folynak a találgatások arról, mi lesz az Egyesült Államok következő célpontja a terrorizmus ellen folytatott háborúban, Irak egyre inkább a külpolitikai és katonai szakértők figyelmének középpontjába kerül. Amerika módszeresen és kitartóan készül egy Irak elleni offenzívára, egyes források szerint azonban nem valószínű, hogy február közepe vagy vége előtt sor kerülhetne Szaddám Huszein rezsimjének megtámadására.
Szaddám Huszein iraki elnök. Áll elébe Fotó: ReutersKatonai források állítása szerint a hétvégén vadászgépek és bombázóegységek érkeznek három katonai támaszpontra Kuwaitban, Egyiptomban és Izraelben. December elején tízezer amerikai katona kapta kézhez behívóját, az Egyesült Államok Harmadik Katonai Parancsnokságát pedig Fort McPhersonból Kuwaitba irányították. Amennyiben a támadásra sor kerül, Amerika egyik legfőbb célpontja a nemrég felfedezett iraki szuperágyú lesz, amelyből hírszerző források szerint jelenleg három vagy négy áll rendelkezésre.
Az amerikai hadsereg, haditengerészet és légierő Izraelben áll össze. December eleje óta folyamatosan érkeznek az Egyesült Államok Hatodik Flottájának hajói az izraeli Haifa kikötőjébe nagy mennyiségű, gáz-, vegyi és biológiai támadás esetén alkalmazható gyógyszerrel, valamint radioaktív sugárzástól védő felszereléssel.
A katonai egységek koncentrációja azt jelzi, hogy Washington egészen másképpen készül az Irak elleni támadásra, mint az afgán háborúra, ahol a légierőn kívül kevés katonát vetettek be. Az iraki támadás a jelek szerint széles körű és nemzetközi lesz, amely legalább hét országot: Szaúd-Arábiát, Kuwaitot, Bahraint, Jordániát, Izraelt, Libanont és Törökországot fogja érinteni. A nem végleges tervek szerint a támadás három párhuzamos vonalon fog folyni: a lerohanás lényegi célja a parancsnoki központok, a rakétaelhárító rendszerek, a tüzérség és a tankok megsemmisítése anélkül, hogy hosszas csatákba bocsátkoznának.
Szaddám Huszein a jelek szerint a Köztársasági Hadsereg kisebb, mobilis egységekre osztását rendelte el, amelyek képesek lesznek önálló tevékenységre is akár hosszabb időn keresztül, az ország nagy részén. Irak abban reménykedik, hogy képes lesz megzavarni az ellenséget azzal, hogy az amerikai, török és izraeli csapatokat mozgékony, kisebb egységek üldözésére veszi rá, amelyeket nehéz megtalálni és megsemmisíteni, és amelyek elterelhetik figyelmüket a stratégiailag fontos létesítményektől és haderőtől. A közelmúltban amerikai kémműholdak figyelemmel kísértek olyan iraki hadgyakorlatokat, melyek során a csapatokat kisebb egységekre osztották, és néhány órán belül új pozícióba helyezték, majd újabb néhány óra alatt elfoglalták eredeti helyzetüket.
A szuperágyú Görögországig is ellő
A várható „második sivatagi viharban” Iraknak az Öböl-háború előtt legendássá vált szuperfegyvere is részt vehet. Egyes források szerint a szuperágyú továbbfejlesztett változata nukleáris, vegyi és biológiai tölteteket is képes kilőni amerikai célpontokra a Perzsa-öbölben, a Közel-Keleten, a Vörös-tengeren és a Földközi-tengeren, valamint képes elérni Kuwaitot, Bahreint, Törökországot és Izraelt. A „csodafegyver” már eredeti formájában is képes volt elérni Teheránt vagy Tel Avivot.
Szaddám Huszein 1985-ben, az Irak-Irán háború végén alkalmazta Gerald Bull kanadai asztrofizikus-feltalálót, aki segítséget nyújtott Iraknak fegyverzete és Scud rakétái tökéletesítéséhez, de legfőképpen egy 424 milliméteres ágyú elkészítéséhez, amely negyed tonnás lövedékeket volt képes eljuttatni több mint 2700 kilométernyi távolságra. Bullt 1990-ben meggyilkolták, egyes hírek szerint a Moszad, mások szerint Szaddám Huszein emberei, mivel felmerült a gyanú, hogy Bull együttműködött Izraellel. Az igazság a mai napig nem derült ki, Irak azonban megtartotta a terveket, akkor még a technikai képességek és szakemberek nélkül. Szaddám azonban nem adta fel grandiózus terveit, és most úgy tűnik, a szuperágyú viszszatér az iraki hadviselésbe. Egyes források szerint az izraeli és amerikai hírszerzésnek is meglepetést okozott, hogy nem egy, hanem három vagy négy ilyen szuperágyú tűnt fel az iraki hadsereg arzenáljában, és sokkal fejlettebbek, mint amit Bull annak idején kifejlesztett.
