Bohács Zoltán
Kerüljük a túlzott eladósodást

A magyar lakossági hitelpiacot - némi állami segédlettel - az utóbbi időben elárasztják az egyre változatosabb finanszírozási konstrukciók. A pénzintézetek kifinomult, ám egyre határozottabb értékesítési technikáinak, a fogyasztói szemlélet széles körű terjedésének, illetve az állami beavatkozásoknak köszönhetően sokak számára túlságosan erős a könnyű pénz kísértése. Miközben a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a magyar lakosság hitelfelvételi étvágya riasztó mértékben nő, megtakarításai egyre csökkennek. 

„Államilag támogatott, alacsony kamatozású jelzáloghitel”, „csekély induló díj és kamatmentes finanszírozás az autókereskedőnél”, „azonnali befizetés nélküli áruhitel bútorvásárláskor” - ajánlatok, amelyeket ugyan „jól látunk”, ám a fejünket szinte már fel sem kapjuk rájuk. A reklámokból felénk áradó „akciók”, „fogyasztásösztönző” impulzusok az emberi psziché legmélyén nyugvó birtoklásösztönt szólítják meg, s igyekeznek a javak könnyű megszerezhetőségét elhitetni a gyanútlan vásárlóval. A lakosság kevésbé fizetőképes rétegének meggyőzése kiegészül a könnyű finanszírozási források felvillantásával. Ennek következtében az átlag fogyasztót akkor is döntéshelyzetbe hozzák, ha éppen az áru értékének negyedével sem rendelkezik, s esetleg vásárolni sem akart éppen semmit. Ilyen esetekben - különösen, ha valamilyen komoly presztízsértékű áruról van szó, mint például autó vagy lakás, bizony nagy a kísértés. 
E tekintetben további specifikusan kelet-európai jelenség, hogy a lakosság eladósodásának a piac által generált folyamatában az állam is kiveszi a maga meglehetősen kártékony részét. Az adó és egyéb járulékok formájában történő elképesztő méretű jövedelemelvonás ugyanis nagyon sokak számára lehetetleníti el az anyagi felemelkedésnek még csak a lehetőségét is. A fentiek következményének - vagyis elsősorban a rendkívül negatív társadalmi közhangulatnak - enyhítésére az állam különösen az utóbbi négy évben újra a javak egyfajta szocialista újraelosztásával próbálkozik. Vagyis az emberek életkilátásainak javítása, az anyagi gyarapodás lehetőségének megteremtése helyett egyes általa kiválasztott társadalmi csoportokat jutalmaz. Az állam ezen ténykedésének következtében azonban nemcsak a társadalom egyes rétegeinek végleges lecsúszását segíti elő, hanem - mivel a támogatás jelentős része kamattámogatás - még az általa kedvezményezettek több évtizedre szóló kétes kimenetelű eladósodását is. 
A hitelfelvételekkel kapcsolatban Magyarországon további problémát jelent, hogy a lakosság túlnyomó többségének még nemzetközi összehasonlításban is elképesztő mértékben hiányosak a legalapvetőbb pénzügyi ismeretei. Az átlag magyar hiteligénylő gondolkodás nélkül „megeszi” a közgazdaságilag nonszensz „kamatmentes hitelt”, nem figyeli az egyéb banki költségeknek a kamatra gyakorolt nem csekély hatását stb., vagy nem gondolja végig az egyes pénzügyi konstrukciók adóvonzatát. A pénzügyi tudatlanságnak ugyanakkor hatalmas ára van. Egy Angliában készült felmérés szerint a brit polgárok évente nem kevesebb mint 11,5 milliárd fontot vesztenek el azon, hogy nem az igényeiknek legmegfelelőbb konstrukciót veszik igénybe. Hasonló felmérés ugyan nem készült nálunk, ám a még fejletlenebb pénzügyi kultúrával rendelkező Magyarországon a fenti öszszeg is feltehetően forintmilliárdokra rúg. Pedig tizenhat éves korunktól elkezdve egyre több pénzügyi döntést hozunk, s ez nem kis felelősséget jelent.
A fenti tendenciákat sajnálatos módon már a statisztikai adatok is alátámasztják. A hitelfelvétellel kapcsolatban korábban kissé konzervatív felfogású magyar lakosság szemléletmódjában 2001-ben komoly változás állt be. Csak a múlt év első hét hónapjában nagyságrendekkel növekedett a polgárok hitelfelvételi kedve. Míg ennek értéke 2000-ben a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 92,7 milliárd forint volt, 2001 hasonló időszakában elérte a 155 milliárd forintot. Emellett nem árt tekintetbe venni azt sem, hogy a megtakarítások nagyságrendje viszont a tavalyi 335,7 milliárd forintról 268,9 milliárd forintra apadt. A fenti tendenciák az év második felében a lakáshitelpiacon bekövetkezett további kamatcsökkentések, illetve más kormányzati beavatkozások nyomán alighanem tovább erősödtek.
A fentiek láttán nem árt felhívni a figyelmet, hogy a hitelek egészséges nagyságrendje mind a gazdaság, mind a vállalkozások, mind a háztartások számára áldás lehet. Ám a túlzott eladósodás, különösen a fogyasztási célú eladósodás, vagyis a meg nem termelt jövedelmek idő előtti túlzott felélése nem az életesélyeinket, hanem elsősorban kockázatainkat növeli. És esetleg még bankunk nyereségességét.