Finta Szilvia
Más úton

Január 10-én más utat választottak a csepeliek, legalábbis azok, akik az évi kiállításkínálat megtekintését a Csepel Galériában kezdték. A kapun áthaladva rögtön választás elé kerülünk, jobbra térünk-e, avagy balra, ugyanis a két teremben két művész munkái lapulnak, így mindegyikhez két út, két másik út vezet. Balra Kohári Krisztina textilművész szövődményei s tépelődései, új színfolt a hazai gobelinművészetben. 

Kohári Krisztina: „Tüzes nyelvek” (kollázs)

Az egykori fali és úti kárpitok, melyek királyi sátrak, hintók, paloták díszei voltak, míves, drága kelmék, később bazilikák, püspöki, pápai rezidenciák hímes portékái, most új tartalmat kapnak. A textileken s a gobelinterveken nonfiguratívságuk ellenére is tudjuk, hogy folyók csobognak. Az ezüst-kék-zöld színekben fürödve egyre inkább bizonyossá válik, hogy „…a pusztában víz fakad, s patakok a kietlenben”. A szemlélődő megszeppenve tekint körül, s kérdez: „…patak futott volna át felettem?”, s ha kételkedne, „Elborítva” ezt már nem teheti meg. Szemben tüzek, megmelegszünk. Arany-sárga-bordó lángok visznek beljebb egy titok felé. Tépelődünk még egy kicsit (kollázs), s „Keretben” rendeződünk. Kohári technikai érettsége is nyilvánvaló, figuratív produktumként „csak” önmagát szövi meg. 
A más útról a másik terembe térünk. Vankó István festőművész követeli, hogy „Most itt”, azonnal tekintsük meg képeit s gondolkodjunk egy kicsit a léten. Az élénk, főleg kék, piros, sárga színekkel játszó „falfirkákon” arctalan pálcikaemberek, számozva, de számtalanul parancsszóra robotolnak, kapcsolnak, csatolnak, átadnak, átvesznek, s hogy „Miért?” erre a „Fontos” a válasz. Ha gondolkodni akarsz, s Te akarsz lenni, ne vedd fel a számot, mondd rá, hogy „Soha!”, az egyetlen „Kiút” a metamorfózis. Rövid elmélkedés után a galériából más úton távozunk.
A kiállítás megtekinthető február 3-áig, hétfő kivételével naponta 9-17 óráig a Csepel Galériában (Budapest XXI., Szent Imre tér 3.)