Drámai fordulat történt pénteken: elmaradt a Dáridó. Az ok, mely kiütötte egy mulatni vágyó ország főműsorát, a hírneves Maastrichtban megült „Domino Day” volt, az éhesszemű Európa élőben figyelte rekordkísérlet. Sikerül-e hárommillió-hétszázötvene-zer kicsiny színes dominót különböző mintákba és alakzatokba rendezni úgy, hogy a három hónapos, kilencvenemberes munka rövid idő alatt lát-ványosan dőljön le.
Ha elég sok felborul, legyőzik a kínaiakat (a műfajban a legnagyobbat alkotó nép), így a nyugati civilizáció a játékban legalább az élre kerül. A közvetítés hangulata, időtartama (hosszú órákról van szó) nagy, szimbolikus eseményhez méltó. A „Játék határok nélkül” mutatta ezt legutóbb. A műsorvezetők izgatottak, majdnem „jó estét, jó szurkolást” kívánnak, s a válogatott versenyzőket, meg a roppant építőmunkát méltatják. Majd negyvenmilliónyi szempár (hogyan számolták?) előtt egy történelmi pillanatban megindul a láncreakció. A dominók szépen dőlve bonyolult alakzatokat - jelképeket és szponzormondatokat - mintáznak, a látványos ledőléseket a közvetítők sűrűn illetik az „elképesztő” és a „fantasztikus” jelzőkkel. És tényleg. Így a világ szemén (a képernyőn) nézve egyre drámaibb az, ami elsőre kapitális ökörségnek tűnik. Külön werkfilm mutatja, ahogy a buli meg az ifjonti jópofaság jegyében induló „játék” a sokhetes dominórakás alatt kemény munkahellyé, sőt enyhébb fegyházzá alakul át. Egyre több a szabály, majd a büntetés a közös cél érdekében. Hogy ne kezdjen dőlni túl korán az a sok do-minó, idővel beszélni se szabad, később már lélegezni se nagyon az öt futballpályányi (!) építőteremben. Van, akit azért rúgtak ki, fehérek közt egy amerikait, mert nem bírta a tempót, mások visz-szabeszéltek, hőbörögtek - menniük kellett hát Maastrichtból, ha úgy vesszük a közös európai építkezésből.
A látvány egyébként magával ragadó volt. Az építők arcán a feszültség is, mikor a dőlés megállt. Ám a csúcsmo-dern rendszer ezt is bírta, a tartalék vonalakon dőltek tovább a dominók: így csak győzni lehetett.
Európa játszik, újra játszik. Ez kell ma a nagy, közös házban, mely tehát ápol és eltakar. Ha már odakint oly zord az idő.