Kánai András
Arccal a plakát felé

Csak állok elmélázva az óriásplakátok között, és nem értem.
Hát hol vagytok ti, szép magyar leventék, akik ezt a sok kellemes alkotást létrehoztátok? Hol bujdostok? Ó, biztosan nem reklámügynökségekben, hiszen akkor ti is a szürkék hegedűsei lennétek, futószalag-munkások csupán. Ti pedig még tudjátok, hogyan kell jó óriásplakátot készíteni! Olyat, amely mesterien sűrít egy gondolatot; meghökkent, kizökkent a megszokott gondolkodásból.

Fotó: S. L.

Mert ti tudjátok, hogy az óriásplakátnak lelke van.
És nagyot sóhajt, amikor kismillió mondattal terhelik meg, amikor annyi vizualitása sincs, mint egy elszáradt mohának. Azt kedveli, ha - akárcsak egy pillanatra is - mosolyt fakaszt az őt bámuló reménybeli vevőből. Ilyenkor az üzenet célba talál. A néző vette az adást. Nincs arra ideje, hogy mint egy Monet kép előtt percekig szemezzen a színekkel, és a mester ecsetvonásaiban gyönyörködjön. Monet helyett a money a lényeg. Az idő pénz.
A jó plakát ugyanis mozgósít a végső tetthely, az áruház, a bolt felé.
Hitelesebben, mint az egykori „Ismerd meg a Szovjetuniót: olvasd az Új Világot!” szlogennel íródott, társadalmi célú párttermék. A hatásos plakát a piacgazdaság ablakaként betekintést enged a tömegtermelés végeredményébe. Ha akarod, megnézed, ha akarod, nem. De kikapcsolni, azt nem tudod! Éppen ezért nem mindegy, mi kerül az utcára, a házfalakra, az építkezésekre, amelyeknél úgy túlburjánzanak az óriásplakátok, mint gomba az eső után.
Merjetek egyediek lenni!
Ahogy továbbra is nézem ezeket a pályázatokat, azért valami halvány remény fog el. Hátha, mondom, csak hátha egy-két multicég felelőse megtekinti a kiállítást, és ő is elgondolkozik. Kinek jó a standard? Egyenplakátok, egyenszépségek, egyenarcok - egyen hamburgert, mert a miénk más.
Ez az @®© óriásplakát-verseny és -kiállítás jó ötlet. Megmutathatják szakmabeliek és kívülállók egyaránt: van élet a szabványon túl is. Akkor is, ha a darabok nagy része nem a komolyan vett reklám műfajából vétetett, hanem a mai divatos társadalmi-politikai kérdések: a Happy End, az országimázs, a Fidesz, a türelmetlenség, az egymással való törődés témaköréből. De felejthetetlen a nem létező termékek, például a Pilátus-szappan megragadása a régi idők reklámplakátjainak modorában.
Apropó, régi idők! Az 1910-1945-ös évek terméséből is (Mondja marha, mért oly bús és társai) láthat egy válogatásnyit, aki ellátogat szeptember 23-ig a Felvonulási térre. Csütörtök, péntek és szombat esténként pedig a videópályázat döntős filmjeit vetítik a helyszínen.
Ti pedig, szép magyar leventék, akik szerveztétek és részt vettetek ezen az eseményen, próbáljátok az itt tapasztalt színvonalat a mindennapok reklámjaiba is becsempészni!
Legyen hozzá @®©otok!