Pátkai Mihály
Kordon közt az iskolába

A katolikus gyerekeket oktató Szent Kereszt Általános Iskola három és tíz év közötti tanulói a héten keserű leckét vettek a gyűlölködésből és a kirekesztésből. Sírva, arcukat elrejtve, szüleikbe kapaszkodva meneteltek végig a túlnyomórészt protestánsok lakta Ardoyne utcán több száz rohamrendőr és fegyveres angol katona kíséretében, miközben protestáns tüntetők sípokat és dudákat fújtak, hátat fordítottak és köpködtek tiltakozásuk jeleként. Korábban a tüntetők kiabáltak és köveket dobáltak, míg szerdán egy repeszbombát dobtak az Ardoyne utcára, amitől négy rendőr megsérült.

Rémült gyerekeket kísérnek szüleik Belfast északi negyedében. A felekezeti háború vesztesei Fotó: Reuters

„Az észak-írországi bigottság és klikkesedés mikrokozmosza ez” - panaszkodott az iskola igazgatója, Anne Tanney.
A diákok harminc éve gond nélkül sétálnak végig a protestánsok lakta utcán. A feszültség júniusban robbant ki, amikor az egyik protestánsok lakta épületre valaki a katolikusok szimbólumát, az Ír Köztársaság zászlóját tette. Ezután a nyár a támadások és ellentámadások viharában telt el. Több mint negyven rendőr megsebesült már a héten a tüntetések alatt. 
„Ez a mi térségünk, amelyet ők egész nyáron át támadtak” - állítja az egyik protestáns tüntető. „Vannak más útvonalak is, ahol a pápisták iskolába járhatnak.” A protestáns fél szerint a gyerekeket republikánus terrorista szervezetek használják fel arra, hogy protestáns területekre befurakodjanak. A katolikus szülők pedig azt állítják, hogy alapvető emberi jogukat gyakorolják azzal, hogy gyermekeiket a megszokott útvonalon viszik iskolába. Aidan Troy szerzetes, az általános iskola egyik tanítója azt tanácsolta a szülőknek, hogy ideiglenesen kerülő úton és a hátsó bejáraton keresztül közelítsék meg az iskolát. Több szülő azonban nem hajlandó engedni a terrornak.
Az ehhez hasonló erőszakos cselekmények láttán érthető, hogy az 1998-ban nyélbe ütött nagypénteki békeszerződés, amely harmincévnyi gyűlölködésnek próbál véget vetni Észak-Írországban, miért olyan nehezen kivitelezhető. 
A konfliktus gyökerében politikai és vallási ellentét egyaránt meghúzódik. A protestánsok a városban főként unionisták, magyarán az Angliával való jelenlegi uniót elfogadják és jónak tartják. A római katolikus népesség túlnyomórészt republikánus, akik az Angliától való függetlenségért és az Ír Köztársasághoz való csatlakozásért küzdenek. Az Észak-Írországban egymással vetekedő katolikusok és protestánsok a másik fél számára adott bármilyen segítséget vagy engedményt a saját vereségükként élnek meg. „A rendőrök eltökélték, hogy megengedik a gyerekeknek azt, hogy ezen az úton sétáljanak iskolába, ez pedig nagy jutalom a republikánusoknak” - mondja Billy Hutchinson protestáns politikus, aki szintén beállt a tüntetők közé. 
Az ardoyne-i feszültség Észak-Belfast több másik pontjára is átterjedt már. Egy harminckét éves hölgyet gyilkossággal vádolnak, amiért kedden elütött egy protestáns tinédzsert. „Olyan félelmetes volt tegnap - mondta a hétéves Eirinn Keenan, aki harmadikos a katolikus iskolában. - Sírtam az iskolában, egész éjszaka sírtam, ezért anyu azt mondta, hogy most egy darabig otthon maradok.” A szokásos úton menetelő szülők közé tartozott Jennifer O’Kane, aki három- és hétéves kislányát kísérte iskolába. „Ha ezt nem tesszük, a lányaim még azt fogják hinni, hogy nincs joguk egy városi utcán sétálva iskolába menni. Azt fogják hinni, hogy természetes dolog az, hogy egy hároméves gyerek fél a saját szomszédaitól. Ez pedig még Észak-Írországban sincs így. Még.”