Gyerekkoromban, azokban a „régi szép időkben”, az Anschluss előtt Ausztria, Magyarország és Olaszország nem voltak demokratikus államok, ezért igyekeztek szövetséget kialakítani az utódállamok, főleg Csehszlovákia ellen, amely ennek a térségnek az egyetlen demokratikus országa volt. Azóta nagyot változott a világ, de az osztrák diplomácia a realitástól ismét elrugaszkodva „stratégiai szövetséget” javasolt az EU-ba belépni akaró kelet-közép-európai államoknak.
A múlt héten ezeknek az államoknak a külügyminiszterei - Lengyelország kivételével - Bécsbe látogattak. Wladislav Bartoszewski lengyel külügyminiszter, aki hosszú ideig volt Bécsben nagykövet, kerek perec kijelentette, hogy az EU-bővítés elleni osztrák lépések fényében (7 év várakozási idő a szabad munkavállalás joga előtt) ez a bécsi akció „képmutatásnak” tekinthető. A külügyminisztereket még Ferrero-Waldner külügyminiszter asszony mosoly-offenzívájának sem sikerült meggyőznie arról, hogy bármi értelme lenne egy ilyen „szövetségnek”, amely természetesen azok ellen a nagy EU-államok ellen irányult volna, amelyek úgy „megbántották Ausztriát”, miután koalíció jött létre a konzervatív néppárt és az akkor Jörg Haider vezette szélsőjobboldali Szabadságpárt között. Így aztán a szövetséget átkeresztelték „regionális partnerkapcsolatra”. Elsőként a kultúra és a szervezett bűnözés elleni harcban kívánnak együttműködni, és már decemberben ismét találkoznak Pozsonyban.
Martonyi János magyar külügyminiszter biztosította az osztrákokat, hogy Magyarországról nem fenyeget a tömeges bevándorlás veszélye. Jan Ka-van cseh külügyminiszter rámutatott arra, hogy országa polgárai számára a szabad letelepedés önbecsülés kérdése. Enélkül másodrendűeknek éreznék magukat a csehek.
Nem sokkal a nizzai szerződést elutasító ír népszavazás után Jörg Haider, az osztrák Szabadságpárt valódi vezetője azt javasolta, tartsanak népszavazást Ausztriában az EU bővítéséről. Pártja formális vezetője, Susanne Riess-Passer kancellár-helyettes a múlt héten még ellenezte a népszavazást, de hát ahogy itt mondják, „Haider befiehl, wir folgen” - Haider, parancsolj, mi követünk! -, így megváltoztatta véleményét: most ő is népszavazást követel.
Másként vélekedik az osztrák Néppárt. Az osztrák kancellár ebben a kérdésben nem tudott szokott hallgatásába burkolózni, hanem kijelentette: ahogy rólunk, osztrákokról sem szavaztak, mi sem fogunk szavazni másokról, hogy beléphessenek az EU-ba.
Furcsa helyzet alakul ki Ausztriában, ahol a zöld és szocialista ellenzék egyetért a kormányzó Néppárttal, de Schüssel kancellár koalíciós partnere népszavazást propagál akkor is, ha a koalíciós egyezménybe ez nincs belefoglalva.
Az osztrák külpolitikusok néha úgy viselkednek, mint elefántok a porcelánboltban. Az olyan külpolitikust, mint Erhard Busek, a kormány EU-bővítésért felelős megbízottja, aki alaposan ismeri a kelet-közép-európai szomszédokat, tüntetően mellőzik, így még a bécsi külügyminiszteri találkozóra sem hívták meg, hiszen nem bírja a Szabadságpárt bizalmát.