Magányos expedíció a hó birodalmában
A világ egyik legismertebb sarkköri felfedezője, Boerge Ousland a visszavonulást fontolgatja. Ő az az ember, aki egyedül szelte át sílécen mind az északi, mind pedig a déli sarkkört. Útjai során számtalan ellenséggel került szembe (voltak köztük kiéhezett medvék), a magányról nem is beszélve. A harmincnyolc éves norvég férfi épp mostanában fejezte be nyolcvankét napos útját. Az expedíció alatt több mint nyolcszáz kilométert tett meg nehéz szánkója kíséretében Oroszország északi határától az Északi-sarkig, majd onnan Kanadának vette az irányt.
Ez éppen elég egy férfinak, hogy az időszámításból kilépjen, és a saját időzónájába helyezze magát. „Azt hiszem, hogy ez volt az utolsó a nagy, magányos expedícióim sorában” - mondta az utazás befejeztét követően néhány nappal, amikor is már végre újra a feleségével találkozhatott. „A legnagyobb sikert az jelentette, amikor mindkét sarkkörre eljutottam egyedül. Talán a jövőben is fogok még hasonló, kihívásokban bővelkedő utakra vállalkozni, de már más emberek társaságában.” Ousland körül szinte minden dolog megdöbbentő. Ez a sovány férfi korábban mélytengeri búvár volt, most pedig egy darab alsóneműt és 50 méter vécépapírt vitt magával az utazásra. 1990-ben egy kollégájával együtt elsőként síeltek el az Északi-sarkra mindenféle segítség nélkül, majd Ousland 1994-ben megismételte ezt a hőstettet, egyedül. Ő volt az első ember, aki egyedül síelt el a Déli-sarkra 1996-ban, majd egy évvel később elsőként szelte át egyedül az Antarktiszt. Az állandóan mulatságosan mosolygó Ousland hosszú, vörösesbarna szakállt visel, és egy olyan valakihez lehetne hasonlítani, akit hat hónapja hibernáltak, és csak lassan lehet újra az igazi világba viszszahozni. „Ott fenn állandóan nappal volt. Eléggé furcsa érzés, az ember felébred és azt hiszi, mintha fejjel lefelé lenne a hálózsákban. Ez pánkiba tud hozni” - mesélte, miközben még mindig összerezzent fájdalmában, amit a mindkét combját ért fagyás okozott. A civilizációba való visszatérése nem keltett nagy visszhangot. Nem rendeztek sajtótájékoztatót, ahol számtalan villogó fényképezőgép és bekiabált kérdés kereszttüzében kellett volna állnia. E helyett két riporterrel ült kilencven percig egy szobában, akik összefüggéstelen, filozofikus színezettel tarkított riportot készítettek vele. A kihívás volt az egyik ok, amiért erre az útra vállalkozott. A másik pedig, hogy ezzel egy olyan folyamatot indítson el, amelynek során radikálisan levetheti a modern élet sallangját. (Reuteres)
