Hetek - V. évfolyam, 23. szám, 2001. június 09

2001. május 31-e jelentős nap a világ egyházainak, hitközségeinek és vallási gyülekezeteinek életében: e napon fogadta el az ENSZ Közgyűlése magyar és osztrák javaslatra egyhangúlag azt a határozatot, amely elítéli a vallási helyek elleni erőszakos cselekedeteket és fenyegetéseket, azok lerombolását, megrongálását vagy veszélyeztetését. Az indítványt 115 ország támogatta. A világszervezet egyben felhívást intézett az államokhoz: vessenek latba mindent annak érdekében, hogy a vallási helyek kellő tiszteletben és védelemben részesüljenek.

1965-ben Arthur Schneier rabbi maga köré gyűjtött néhány vallási vezetőt, valamint az üzleti élet több befolyásos képviselőjét, és közösen létrehozták a Lelkiismeret-vizsgálat Alapítvány nevű vallásközi szervezetet, amelynek célja a vallásszabadság, az emberi jogok és az egymás felekezetei iránt tanúsított türelem terjesztése, illetve elmélyítése szerte a világon. A szervezet nem vállalt könnyű munkát, hiszen az elmúlt évszázadnak különösen az első felét a vallásüldözés és türelmetlenség jellemezte. A második világháborút követően kissé talán javult a helyzet, de még a 20. század második felében sem szűntek meg az erőszakos cselekmények, és számos szenthely esett a gyűlölet, a fanatizmus áldozatává. 2000 decemberében a Lelkiismeret-vizsgálat Alapítvány nagy fába vágta a fejszéjét, és küldöttséget menesztett az ENSZ Közgyűlés elnökéhez, Harri Holkerihez. Tagjai egy kérvényt adtak át azzal a felhívással, hogy meg kell szüntetni a vallási szenthelyek megszentségtelenítését.
Magyarország és Ausztria ENSZ-nagykövetei magukévá tették ezt a felszólítást, és köröztetni kezdték a világszervezetben. Végül 15 ország kezdeményezésére született meg a határozattervezet. Még a szavazás előtt 115 nemzet világszervezeti küldöttsége csatlakozott a javaslathoz, így történt, hogy a magyar ENSZ-nagykövet által előterjesztett tervezetet szavazás nélkül, egyhangúlag elfogadta a Közgyűlés. A határozat fontosságát mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy közvetlenül a voksolást megelőzően Kofi Annan főtitkár találkozott a Lelkiismeretvizsgálat Alapítvány felhívásának több aláírójával, akik átnyújtották a főtitkárnak eredeti felhívásuk egy példányát, és megköszönték neki a békéért, vallásszabadságért és türelemért latba vetett törekvéseit.
A határozat jóváhagyását követően ezek az egyházi vezetők sajtóértekezletet
tartottak, amelyet Schneier rabbi nyitott meg: „Nagy nap ez az Egyesült Nemzetek történetében, és ugyan-csak az egyházak és gyülekezetek életében szerte a világon. Különösen hálásak vagyunk azért, hogy ezt a határozatot teljes egyetértéssel hagyta jóvá a Közgyűlés, és 189 nemzet közül 115 támogatta. Számomra különösen értékes ez a határozat, mivel 1938-ban, a Kristallnacht pusztításai során tanúja voltam a zsinagógám felgyújtásának. A leégett zsinagógám képe örökre velem maradt. Különösen érzékenyen érint tehát, ha egy vallási kegyhely bármiféle megszentségtelenítését látom, legyen az templom, mecset vagy zsinagóga. Amint ott ültem a közgyűlésen, az jutott eszembe, hogy ha lett volna egy ilyen határozat 1938-ban, akkor az én zsinagógám talán még mindig állna. Hány mecsetet, templomot és zsinagógát pusztítottak el a múlt században?!”

József sírja Nabluszban, miután a palesztin tömeg megrohamozta Fotó: Archív

Ezután Demetrios érsek, az amerikai görög ortodox egyház feje emelkedett szóra. Hozzászólásában mérföldkőnek nevezte a határozatot az egyházak történetében, és köszönetét fejezte ki Schneier rabbinak erős eltökéltségéért, amely e határozat elfogadásához vezetett. Ugyancsak megköszönte Magyarország és Ausztria nagykövetének a világszervezeti kezdeményezést, amely végül is az ő jóvoltukból 115 állam támogatását eredményezte. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a vallási helyek ellen elkövetett szentségsértést erőszakos cselekménnyé nyilvánította és elítélendőnek minősítette az ENSZ.
Dr. Fred Anderson presbiteriánus lelkész kedvező lépésként könyvelte el a határozatot, majd a sajtó képviselőinek segítségéért folyamodott: „Jól tudjuk, mit tesz a politika, amikor kipécéz egy vallást. Visszagondolok a különböző vallási állásfoglalások szerepére mint az összetűzések forrásaira az emberiség történetében, és azt kell mondjam: erről könyvet lehetne írni. Most önökön, a sajtó képviselőin a sor, hogy ezt kivigyék a világba, és elhintsék a magvat: ez a legfontosabb kérdés, továbbá az, hogy a nemzeteket felelőssé tegyük azért, amit mondtak tegnap, és ebben a tekintetben önökre kell támaszkodnunk. A többi feladat ránk vár, a mi kötelességünk odahatni, hogy ez a határozat ne maradjon csupán határozat. Ránk vár, hogy megértessük: az egymás iránt tanúsított türelem mindennek az alapja.”

Vallási helyek elleni támadások az elmúlt években

1992 decemberében muzulmánellenes zavargásban vesztette életét több mint kétezer ember az indiai Ayodhyában. A zavargásban lerombolták a Babri mecsetet.
1997 elején Indonézián söpört végig az erőszakhullám, melyben vallási és szociális okok egyaránt közrejátszottak. Muzulmán vallású tömegek intéztek támadásokat keresztény és budd-hista templomok ellen. A legvéresebb összetűzés helyszíne Borneo szigete volt, ahol a bennszülöttek a Madura szigetéről bevándorló muzulmánokra támadtak, és a fegyveres harc során sokukat lefejezték, illetve részben megették. A harcoknak mintegy ezer áldozata volt.
1999 áprilisában az izraeli Názáretben a virágvasárnapot, illetve húsvétot ünneplő keresztényeket érték támadások muzulmánok részéről - egyesek megsebesültek, másokat megakadályoztak a templomba való eljutásban. A félelem atmoszférájában a jeruzsálemi görög, latin és örmény pátriárka jobbnak látta Názáret minden templomát bezáratni április 6-án és 7-én, kivéve a liturgikus szertartások idejét. Ferences források szerint az incidenseket azok a muzulmánok provokálták, akik pártolták a mecset építését az Angyali Üdvözlet-bazilika mellett.
2000. október 7-én palesztin csoportok földig rombolták a bibliai József sírját Nabluszban. A tizenkét pátriárka egyikének sírját azután gyalázták meg, hogy az izraeli hatóságok kivonultak a Palesztin Autonómia területén lévő városból. A palesztin tömeg megtámadta a sír melletti jesivát (vallási iskolát) is, és vallási iratokat, tóratekercseket téptek szét, a könyvek védelmére siető rabbit pedig megölték. A sír helyén muszlim mecset építését kezdték meg.
2001 márciusában az Afganisztánban hatalmon lévő tálibok kampányt indítottak az ország területén található szobrok összetörésére. Az iszlám vallási törvény szellemében kiadott rendeletnek áldozatul esett az a két hatalmas Budd-ha-szobor is, amelyek Kabultól 125 kilométerre egy hegybe faragva álltak az 5. század óta. Az eset világszerte felháborodást váltott ki, Kofi Annan ENSZ-főtitkár, valamint az UNESCO tiltakozását fejezte ki.
2001 januárjában az indiai Kasmírban leégett Kishtwar városának mecsete. A hivatalos magyarázatok szerint a tüzet elektromos hiba okozta, a közvélemény azonban egyértelműen úgy véli, gyújtogatás eredményeként égett le a város legjelentősebb muzulmán mecsete. Szemtanúk szerint a rendőrség egy lépést sem tett az épület megmentésére.

Kormányzati cinkosság az intoleranciához

Interjú Erdős André nagykövettel

A vallási szenthelyek védelmét szolgáló javaslatot a Magyar Köztársaság ENSZ-nagykövete, Erdős André terjesztette elő, aki a szavazást követően válaszolt lapunk kérdéseire.
- Mi volt a javaslat konkrét tartalma?
- Habár léteznek olyan ENSZ-okmányok, amelyek utalnak erre a témára, eddig még nem született olyan ENSZ-dokumentum, amelynek legfőbb tárgyköre a vallási helyek védelme lett volna. Az utóbbi években egyre aggasztóbb jelenségeket tapasztalhattunk a világban. Mind gyakrabban üti fel a fejét a szenthelyek elleni erőszak, azok meggyalázása a világ minden táján. A múlt év végén különböző egyházak vezetői közös felhívást tettek közzé e jelenségek megakadályozására. Ezt a felhívást osztrák kollégámmal együtt hivatalos ENSZ-dokumentumként is köröztettük. A vallási türelmetlenség számos véres konfliktusnak nemcsak okozója, hanem következménye is, amelynek során nemcsak a polgári lakosság, hanem a különböző vallási jellegű épületek, emlékművek és szenthelyek ellen is erőszakos cselekményeket követnek el. Osztrák-magyar kezdeményezés alapján egy, a világ legkülönbözőbb vallásait, hagyományait és szokásait képviselő tizenötös országcsoport indította útjára a szóban forgó határozattervezetet. Ezek az országok azt a célt tűzték ki, hogy az ENSZ egyértelműen emelje fel a hangját a fanatizmus ilyen megnyilvánulásai ellen. A tervezet nemcsak az államokat, hanem a nemzetközi kormányközi és nem kormányzati szervezeteket, továbbá a médiát is arra kéri, hogy segítse elő a vallási helyek iránti tolerancia és tisztelet kultúráját. Felkéri az ENSZ főtitkárát, hogy a tárggyal kapcsolatos jövőbeni jelentéseiben megfelelő figyelmet fordítson a vallási helyek védelmének kérdésére.
- Az ENSZ ugyan elfogadta ezt a határozatot, méghozzá teljes egyetértéssel, de lesz-e belőle kötelező érvényű törvény?
- Az elfogadott dokumentum ENSZ közgyűlési határozat, amely ajánlás, és jogilag nem kötelező. Ugyanakkor az ENSZ-nek már vannak olyan jogilag kötelező egyezményei és okmányai, amelyek a vallási intoleranciával, általában az emberi jogokkal kapcsolatosak. A most elfogadott határozat esetében arról van szó, hogy a vallási helyek védelmének témáját eddig még nem tettük önálló ENSZ közgyűlési határozattá. Egyébként a problémát a világban sokszor nem az okozza, hogy nincs erre vagy arra törvényi alap, hanem az, hogy a gyakorlatban nem hajtanak végre jogi dokumentumokban foglalt előírásokat vagy ENSZ-határozatokat.
- Tegyük fel, hogy megszületik a törvény. Meg lehet-e ezzel azonban fékezni a fanatikusokat?
- Meghatározhatunk valamit jogszabályként, de más dolog, hogy az a mindennapi életben mennyire lesz valósággá. A helyzetet az is bonyolítja, hogy amikor gazdasági, szociális, vallási vagy más okok miatt egy-egy országban vagy térségben feszültség alakul ki, a fanatizmus, a demagógia, a sovinizmus - ezt sajnos ismerjük a történelemből - elkeseredett tömegeket tud maga mellé állítani, amelyek aztán ellenőrizhetetlen akciókra ragadtathatják magukat. A legszomorúbb, amikor mindez kormányzati segédlettel, vagy netán cinkossággal folyik. Egy demokratikus jogállamban a társadalmi béke, a stabilitás, az emberi és ezen belül a kisebbségi jogok érvényesülése gátat tud szabni az ilyen megnyilvánulásoknak. Ahol viszont hiányzik a stabil demokratikus intézményrendszer, az a fajta szellemiség, amely meg tudná ezeket akadályozni, ott a társadalom sokkal védtelenebb az ilyen jelenségekkel szemben. Senkinek nem lehet olyan illúziója, hogy a vallási helyek védelméről szóló ENSZ-határozat elfogadását követően annak szellemisége már másnap reggel érvényesülni fog. Elég az újságot elolvasni, hogy megértsük: sokat kell majd küzdeni a határozatban foglaltak érvényesítéséért.
- A terrorizmus mögött gyakran vallási gyűlölet áll. Mit tehet ezzel szemben az ENSZ?
- Az ENSZ-től, de hozzáteszem, az egyes kormányoktól sem szabad lehetetlent várni. A terrorizmus egyfajta árnyékfoglalkozás, ugyanúgy, mint a szervezett bűnözés. Ezek globális problémák, amelyek - sok más jelenséggel együtt - az országhatároknak fittyet hányva terjednek a világban. Nincs olyan határőr vagy vámtiszt, aki keze felemelésével megakadályozná, hogy a környezeti ártalmak, a betegségek, a bűnözés és a terrorizmus a határokon át begyűrűzzenek egy adott országba. Az ENSZ felhívja a figyelmet a gondokat okozó jelenségekre, mozgósít, és olyan jogi kereteket, konvenciókat, egyezményeket alkot, amelyek elő-segítik a kormányok e téren kifejtendő tevékenységét.
- Voltaképpen tehát nemzetközi összefogásról van szó?
- Igen, arról. Az ENSZ-ben folyik a munka a terrorizmus legkülönbözőbb vonatkozásainak kérdésében. Ez a jogi tevékenység számos - politikai és egyéb - ok miatt rendkívül bonyolult. Ha megszületik egy egyezmény ezen a téren, a kormányok erre építve alakíthatják saját gyakorlatukat. Ami a nemzetközi együttműködés különböző kereteit illeti, az Interpolon kívül például az Európai Unió úgynevezett belügyi pillérének kereteiben is folyik közös munka. Az EU államainak jó részét összefogó schengeni rendszer is azt jelenti, hogy az érintett országok közös határvédelmi struktúrát teremtettek. A regionális és szubregionális együttműködés elkerülhetetlen, mert a terrorizmus nemzetközi jelenséggé vált, és ellene csak nemzetközi méretekben lehet védekezni. Ha ezt valaki nem érti, és azt hiszi, hogy egy-egy ország egyedül is szembe tud nézni a globális problémákkal, óriási hibát követ el.
- Mennyire széles körben ismerik ezt fel az egyes államok?
- A nemzetközi együttműködés és ezen belül a regionális együttműködés alapvető jelentőségű a mai világban, s nemcsak a bűnüldözés területén. A glo-balizáció körülményei között megváltoznak az országok tevékenységének jellemzői. Annak idején egy ország sokkal inkább tudott boldogulni egymagában, vagy tán csak saját környezetére figyelt. Manapság figyelmünk távlatai jócskán kiszélesedtek. A globális kérdések azt jelentik, hogy azokat csak nemzetközi összefogással lehet kezelnünk, és ha valaha szükség volt az ENSZ-re, akkor ez sokszorosan igaz a globalizálódó világban. Ennek felismerése tulajdonképpen az elmúlt tíz év eredménye. Korábban is voltak persze ilyen irányba mutató fejlemények, de az elmúlt évtizedben rendkívüli módon felgyorsultak az események. A kétpólusú világ megszűnése, az informatikai forradalom és egy évezred elmúlásával összefüggő lélektani pillanat adja összességében azt a sajátságosan új érzést, hogy az emberiség valóban új korszakba lépett. Gyermekeink és unokáink életének minőségét nagymértékben az fogja meghatározni, hogy az emberiség miként fogja tudni kezelni az olyan globális, országhatárokat nem ismerő problémákat, mint a környezetvédelem, a migrációs problémák, a betegségek, a bűnözés és terrorizmus, vagy az észak-dél közötti gazdasági szakadék.