Hetek-összeállítás
Arafat csapdában
„Olyan mint Noé galambja - mondta George Tenet, a CIA igazgatójának közel-keleti útjáról egyik munkatársa. - Kiküldték, hogy kiderüljön, van-e szárazföld, amelyre le lehet szállni.” Ha Tenet „talajt fog”, vagyis kiderül, hogy reális esély mutatkozik mind az izraeli, mind a palesztin oldalon a tűzszünet betartására, akkor a Bush hivatalba lépése óta óvatos amerikai külpolitika magasabb szinten is hajlandó szerepet vállalni a közvetítésben.
A Iszlám Dzsihádhoz tartozó palesztin fiatalok egy Izrael ellenes tüntetésen. Az utca hangja Fotó: ReutersA lapzártakor érkezett első jelentések szerint kézzelfogható eredményt hozhat a Tel Aviv-i terrorista mészárlást követően „földre kényszerített” - magánrepülőgépének felszállási engedélyétől megfosztott - Jasszer Arafatra helyeződő izraeli és nemzetközi nyomás. Megfigyelők szerint a palesztin vezető csapdába került: amennyiben sikerül érvényre juttatnia tűzszüneti utasításait, akkor a Nobel-békedíjas politikusról világossá válik, hogy ő a felelős az elmúlt nyolc hónap véres erőszakhullámáért, ha pedig mégsem, akkor mint vezető válik hiteltelenné a világ szemében. Kérdés az is, hogy a növekvő nemzetközi elszigeteltség és a katasztrofális gazdasági helyzet miatt elkeseredett palesztin lakosság látványa elegendő lesz-e ahhoz, hogy meggyőzze Arafatot?
A tel-avivi merénylet legfiatalabb áldozatai
A Tel Aviv-i tengerparti diszkó bejáratánál elkövetett merényletet követően a Palesztin Központi Közvélemény-kutató Intézet felmérést tett közzé, amely szerint a palesztin lakosság 76 százaléka helyesli az izraeliek ellen elkövetett öngyilkos merényleteket. A megkérdezettek 58 százaléka szerint soha nem lesz béke a palesztinok és az izraeliek között. A felmérés alátámasztja azokat a véleményeket, amelyek szerint az „Al-Aksza” intifáda szeptember végi kirobbantása óta nagymértékben nőtt a palesztin lakosság körében az „izraeli megszállás” elleni erőszakot hirdető szervezetek, a Hamasz, az Iszlám Dzsihád és a Fatah fegyveres csoportjainak a népszerűsége.
A palesztin utca hangulatát talán még ennél is jobban befolyásolja az, hogy az elmúlt nyolc hónap során a munkanélküliség 11-ről 33 százalékra növekedett, miközben a lakosság átlagjövedelme a havi 160 dollárról (50 ezer forint) 100 dollár körüli öszszegre csökkent. Mivel a szegénység enyhítésében a leghatékonyabb szerepet a szociális és oktatási célokat is felvállaló Hamasz szervezetei töltik be (közel háromszor annyi segélyt osztanak szét, mint az Arafat vezette Palesztin Hatóság), nehéz feladat meggyőzni a tömegeket arról, hogy támogassák a hirtelen elrendelt tűzszünetet.
Az Arafat által kiadott tűzszüneti felhívás súlyát más tényezők is megkérdőjelezik. A Hamasz szóvivője a Jerusalem Post rádióadásában cáfolta, hogy Arafat felkérte volna a militáns szervezeteket a tűzszünetre. Jasszin sejk, a terrorszervezet szellemi vezetője is a dzsihád folytatását sürgette. Maga Arafat is kétértelműen nyilatkozott: Josszi Beilin volt izareli külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén kijelentette, hogy a fegyverszünet tartósságához szüksége van a közvélemény támogatására.
Miközben Izraelben a folyamatos terrortámadások nyomán megerősödött Ariel Saron miniszterelnök „erődemonstráció önmérséklet által” politikájának bírálat egy szintén a héten közzétett felmérés szerint az izraeliek 58 százaléka támogatja továbbra is az Oslóban megkezdett békefolyamatot, igaz a lakosság háromnegyede a megoldást a palesztin lakosság különválasztásában látja.
„Arafatot le kell győzni” - ezzel a jelszóval gyűlt össze több tízezer jobboldali tüntető Jeruzsálem belvárosában, ahová sokan a Siratófal előtt tartott nagyszabású szabadtéri imagyűlésről érkeztek. A pontosan négy hónappal Ariel Saron február elején aratott nagyarányú győzelmét követően sorra került tüntetésen ugyanazok tiltakoztak a túlzott önmérséklet politikája ellen, akik korábban ugyanezért Ehud Barakot hibáztatták. „Nyolc hónappal ezelőtt Arafat háborút hirdetett Izrael Állam ellen” - mondta az egyik szónok, Mose Arensz volt hadügyminiszter. - „Az izraeliek többsége azóta felébredt és rájött arra, hogy nem lehet megállapodást kötnünk egy terrorista vezetővel.” Ariel Saron azonban továbbra is kitart a három hete egyoldalúan meghirdetett tűzszünet mellett. Szóvivője útján azt kérte a lakosságtól, hogy őrizzék meg az egységet, „annak érdekében, hogy később meg tudjuk tenni a szükséges védelmükhöz szükséges lépéseket”. Saron nem részletezte, hogy milyen későbbi intézkedésekre gondol, azonban Arafatról nem rejtette véka alá véleményét. „Gyilkos” és „kóros hazudozó” - mondta Saron a palesztin vezetőről egy televíziós interjúban. Szerinte nem tartható tovább, hogy Arafatot „a világ vörös szőnyeggel fogadja, mintha államférfi lenne, holott terroristák vezéreként viselkedik”.
A terrorizmus új, eddig nem ismert veszélyére hívta fel a figyelmet a Jediot Ahronot című Tel Aviv-i napilap. Az újság úgy értesült, hogy a tengerparti diszkómerénylet öngyilkos elkövetője, egy Jordániában élt palesztin fiatalember vérében Hepatitis-B vírust találtak. A súlyos fertőzést egy olyan áldozat is megkapta, akinek a bomba nem okozott komolyabb sérülést, viszont a terrorista testéből egy szövetdarab a robbanás nyomán befúródott a bőre alá. Jehuda Hiss professzor, a legtöbb sérültet ellátó Tel Aviv-i kórház igazgatója kijelentette, hogy a jövőben az esetleges öngyilkos merénylők maradványait hepatitis- és AIDS-vizsgálatnak is alávetik majd.
Új megállapodásra van szükség
- állítja Nachman Shai, az Izraeli Rádió- és Tévéhatóság elnökeMorvay Péter
- Ha a tűzszünet tartósnak bizonyul, honnan folytatnák a tárgyalásokat a palesztinokkal?
- Semmiképpen nem térhetünk vissza az elmúlt nyáron abbahagyott tárgyalásokhoz. Akkor Ehud Barak miniszterelnök olyan lehetőséget kínált fel a palesztin félnek a megegyezésre, amilyenre - ezt Clinton elnök is elismerte - korábban soha nem volt példa, és azt gondolom, hogy nem is lesz. Most, ha sikerül visszatérnünk - amit nagyon remélek - a tárgyalóasztalhoz, akkor egy teljesen új kezdetre van szükség, új helyzetben, új ajánlatokkal. Azt gondolom, hogy a palesztin nép is fel fogja ismerni: a Camp David-i ajánlat visszautasítása ugyanolyan történelmi tévedés volt a vezetőik részéről, mint amikor 1948-ban elvetették az ENSZ tervét Paleszina felosztására.
- Ez azt jelenti, hogy újragondolnák az oslói megállapodást?
- Izraelben ma nagyon komoly kétségek merülnek fel az oslói megállapodásokkal kapcsolatban. A bizalom megrendült a palesztin fél iránt, mivel az idő bebizonyította, hogy a megállapodásokat számtalan esetben felrúgták. Visszatért a terrorizmus, az erőszak. Arafat tavaly szeptemberben háborút hirdetett az izraeliek ellen: a szerződésben meghatározott biztonsági megállapodásokat egyik napról a másikra felrúgta, a terroristákat, akiket az oslói egyezmény alapján le kellett tartóztatnia, szabadon engedte. A tanulság számunkra az, hogy a jövőben türelmesnek kell lennünk: nem lehet ilyen nagy feladatot ilyen rövid idő alatt megoldalni. Ezért úgy gondoljuk, hogy új tárgyalásokat és új egyezményt kell célul kitűzni.
- Egy éve a palesztin állam kikiáltásának csak a pontos dátuma volt kérdéses. Ma nem is hallani erről.
- Az idő sok mindenre megtanított bennünket. A palesztin állam csak akkor jöhet létre - véleményem szerint 10-15 év múlva - ha biztosítható lesz, hogy nem fog a megalakulását követő másnap idegen államok, például Szíria vagy Irán bevonásával támadást indítani Izrael ellen. Szükségünk van biztonsági garanciákra ahhoz, hogy békében élhessünk egymás mellett. A másik akadályt a palesztinok irreális követelése jelenti. Ők azt akarják, hogy a külföldről hazaköltöző menekültek nagy része Izarelben települhessen le, mondván, hogy a visszatérés joga az egész egykori Palesztinára vonatkozik. Ez pedig egyet jelentene Izrael felszámolásával.
- Egy éve Jeruzsálem felosztása is felmerült a lehetőségek között, amit Ariel Saron határozottan elutasított a választási kampányában, és sokak szerint ez hozta a győzelemet számára. Végleg lekerült a Jeruzsálem-kérdés a napirendről?
- Ez az elképzelés Ehud Barak egyik súlyos tévedése volt. Jeruzsálem Izrael egységes, oszthatatlan fővárosa. Ugyanakkor egy jövőbeli megállapodás keretében figyelembe lehet venni a Jeruzsálemben lakó arab és keresztény lakosság igényeit, és bevonni a képviselőiket a város közös igazgatásába. Jeruzsálem megosztását azonban nem csak az izraeli közvélemény, de a világon bárhol élő zsidóság sem fogadná el. Ugyanilyen képtelenség a város nemzetközi ellenőrzés alá helyezése, amelyet korábban szintén felvetettek.
