Hetek-összeállítás
Országúti terror Izraelben
Mindennapossá vált a palesztin országúti terror Izraelben. A hidegvérrel végrehajtott gyilkosságoknak 72 óra leforgása alatt négyen estek áldozatul, közülük ketten épp az egy nappal korábban lelőtt nyolcgyermekes férfi, Gilad Zar temetésére igyekeztek, amikor támadás érte a gépkocsijukat. A héten először bombát helyeztek el a legfontosabb autópálya, a Jeruzsálemet Tel Avivval öszszekötő út mentén is, amelyet azonban idejében sikerült hatástalanítani. A palesztin közvéleményt mélyen megrázta, hogy csütörtökön szívroham következtében életét vesztette a PFSZ egyik vezetője, a Jasszer Arafat lehetséges utódjának is tartott Feiszál Husszeini.
Palesztin gyászoló Feiszal Husszeini képével. Kelet-Jeruzsálem volt az otthona Fotó: ReutersEgyre nagyobb nyomás nehezedik Ariel Saron izraeli miniszterelnökre, hogy adja fel a két hete egyoldalúan életbe léptetett részleges tűzszünetet. Saron az amerikai Mitchell-jelentés ajánlása nyomán szánta magát erre a lépésre. A bizalomerősítőnek szánt gesztusra palesztin részről nem történt hasonló válasz, sőt az eltelt időben megszaporodtak a terrorakciók izraeli civil célpontok ellen. Az elmúlt hétvégén néhány óra leforgása alatt két utcai pokolgép is robbant Jeruzsálem szombat éjjel zsúfolt szórakoztató negyedében, a Ben Jehuda utca szomszédságában. A rendőrségi szakemberek szerint „csodával felért”, hogy a repeszgránátokkal „dúsított” bombák nem követeltek halálos áldozatokat. Védtelenebbnek bizonyultak azonban azok az autósok, akiket a palesztin területek közé ékelt zsidó településekről kivezető utakon ért támadás.
A negyvenéves Gilad Zarnak a szamariai körzeti tanács biztonsági tisztjének gépkocsijára az út mellett parkoló terroristák először rálőttek, majd a felborult gépkocsihoz lépve közvetlen közelről 40 lövéssel szabályosan kivégezték az izraeli férfit. Gilad Zar nyolc - 3 és 15 év közötti - gyermek apja, az egyik legelső telepes család leszármazottja, akik a Jordán nyugati partján fekvő, bibliai nevét megőrző vidékre költöztek. A gyilkosságért ezúttal először nyíltan a Jasszer Arafat vezette Fatah mozgalom egyik szélsőséges szárnya, az Al-Aksza Bosszúálló Brigád nevű csoport vállalta a felelősséget.
Egy nappal később négyen ültek abban az autóban, amely Zar temetésére igyekezett Jeruzsálembe. A fővárostól mintegy 40 kilométerre palesztin terroristák egy előzésben lévő autóból tüzet nyitottak a gépkocsira, majd Betlehem irányába elmenekültek. A merényletben az autó négy utasa közül életét veszítette egy amerikai állampolgár, a nemrég New Yorkból bevándorolt Sarah Blaustein és a húszéves Esther Alvan. Súlyosan megsérült továbbá Blaustein férje és fiuk, aki látogatóban járt náluk az Egyesült Államokból. A gyilkosságok híréről sokan Gilad Zar temetése közben értesültek. A megdöbbenés mellett a településeken élők a kormányt tették felelőssé a súlyosbodó biztonsági helyzet miatt. Saul Goldstein, az egyik körzeti tanács vezetője így nyilatkozott a Jerusalem Post című lapnak: „Mindennap temetésekre kell járnunk, miközben a kormány tűzszünetről, a költségvetésről beszél. Ideje, hogy a kormányban lévők is felismerjék, hogy aki skorpiókkal akar békét kötni, azt hamar megmarhatják.” Zar egyik rokona pedig azt vetette a részvétét telefonon kifejező Ariel Saron szemére, hogy hagyja, amint „juhokként mészárszékre vezetnek bennünket”, miközben nem tesz semmit. Saron a teljes felelősséget magára vállalta a következményekért, egyúttal jelezte, hogy az egyoldalú önmérséklet politikája nem tarthat sokáig. A Likud párt vezetői előtt mondott beszédében kijelentette: „Senki nem mondhatja meg nekem, hogy morális szempontból mi a jó, és mi a rossz. Én magam vagyok, aki az anyákat tájékoztatom a fiuk haláláról, én vagyok, aki a feleségeknek elmondom, hogy férjüket megölték. A felelősség rám hárul.”
Az országúti merényletek csütörtökön is folytatódtak, amikor egy 63 éves férfit, Tzivka Selefet ért öt géppisztolylövés kocsijában. A támadás mindöszsze egy kilométerre történt a közeli katonai ellenőrzőposzttól. Az izraeli hadsereg - szemben az utóbbi időben többnyire sikeresen megelőzött vagy időben felderített bombamerényletekkel - egyelőre nem találja az orvtámadások ellenszerét. A tábornok és a közvélemény egy része a palesztin rendszámú gépkocsik teljes kitiltását követeli a főbb útvonalakról, erre azonban a kormányfő nem hajlandó.
Gyászolnak a palesztinok is. A héten váratlanul szívrohamban elhunyt Feiszal Husszeini, a Palesztin Felszabadítási Szervezet egyik vezetője. Husszeini (életrajzát lásd keretes írásunkban) az Öböl-háború utáni első palesztin delegációt vezette Kuvaitban, amikor éjszaka ágyában a végzetes roham érte. A PFSZ „Jeruzsálem-ügyi miniszterének” tekintett Husszeini közeli leszármazottja volt a második világháború során Hitlerrel szoros kapcsolatot fenntartó jeruzsálemi főmuftinak, Hadzs Amin al-Husszeinnek. A most elhunyt politikust azonban Arafat pragmatista, az izraeliekkel a megegyezést szorgalmazó szárnyához tartozónak ismerték. Husszeinit akaratának megfelelően a jeruzsálemi Mecsetek terén (a Templom-hegyen) temetik el, az Al-Aksza mecsetben. Amennyiben a temetésen részt vesz Jasszer Arafat is, ez lesz 1967 óta az első nyilvános látogatása Jeruzsálembe.
Arafat azonnal Izraelt tette felelőssé Husszeini halálért, mondván, hogy két hete, a palesztin „Gyász Napján” a katonák könnygázlövedéket lőttek ki rá. Egy másik palesztin vezető, Atem Abdel Khader azonban a kuvaiti hatóságokat okolta a népszerű politikust ért szívroham miatt. Khader szerint a végzetes estén egy kuvaiti kormányőr megtámadta Husszeini testőrét, akiről azt állította, hogy az Öböl-háború idején részt vett az iraki csapatok oldalán Kuvait megszállásában. Mint emlékezetes, Jasszer Arafat ebben a háborúban Szaddám Huszein oldalán vett részt.
Feiszal Husszeini
1940-ben született egy előkelő jeruzsálemi palesztin család gyermekeként.
Apja Abdel Kader Husszeini, akit izraeli katonák öltek meg 1948-ban az Izrael megalapítása ellen folytatott harcban.
1959-ben megalapította a Fatah felszabadítási mozgalmat mint a PFSZ fő eszközét az Izrael által fegyveres harcban elfoglalt arab földek visszakövetelésében; a PFSZ legmagasabb rangú jeruzsálemi tisztje lett.
Az iraki Katonai Akadémia elvégzése után 1967-ben visszatért Jeruzsálembe, és aktív palesztin politikus lett.
Az 1980-as években több évet töltött izraeli börtönökben és háziőrizetben.
Az 1996-os palesztin választásokon nem indult, mivel győzelme azt jelentette volna, hogy el kell hagynia Kelet-Jeruzsálemet, és át kell települnie Ciszjordániába.
Héber nyelvtudását kihasználva aktív szerepet vállalt a palesztin-izraeli együttélés támogatójaként.
Gyakran megjelent az izraeli tévében mint a palesztin álláspont szószólója.
2000 szeptemberében azzal vádolta meg az izraelieket, hogy megpróbálják elvenni a palesztinok szent helyeit, miután az Ariel Saron Templom-hegyi látogatását követően kirobbant zavargásokban egy rendőr gumibottal megütötte.
Egyes vélemények szerint Arafat utódja lehetett volna, ám a hatvanéves politikust 2001. május 31-én végzetes szívroham érte Kuvaitban. (Forrás:CNN)
Rémálommá lett esküvő
Az elmúlt hétvégén történt jeruzsálemi házomlás túlélői közül néhányan elmondták megrázó emlékeiket a tragédiával végződött esküvőről, amely során közel harmincan veszítették életüket. A menyasszony és a vőlegény, Asi és Keren Dror éppen a Versailles-teremben táncoltak, amikor a terem padlója megnyílt alattuk. Asi sérülések nélkül élte túl a balesetet, Kerent pedig pénteken operálták meg, mivel a medencecsontja eltört.
Asi édesanyja a Haarec című lapnak elmondta: „A táncparkett szélén álltam, egy munkatársammal táncoltam, amikor hirtelen beszakadt a padló. Nem zuhantunk le egyenesen a legalsó emeletre: többször is megakadtunk zuhanás közben. Minden egyes alkalommal egy emelettel zuhantunk csak lejjebb: egy-két másodperc elteltével azonban egyik emelet sem bírta ki a leszakadt emeletek súlyát, így tovább zuhantunk. Emlékszem, hogy közben imádkoztam, hogy valami csoda történjen, és megmeneküljünk. Amikor végül leértünk a legalsó szintre, semmit sem láttam. Aztán hirtelen víz zúdult ránk. Asi, aki nem sérült meg, elkezdte kimenteni az embereket.”
A menyasszony a barátok szerint még mindig sokkos állapotban van. A család egyik rokona, Ronen Michael elmondta: „Húsz perccel a tánc kezdetét követően, miután felszolgálták az aperitifet, beszakadt a padló. Először csak rázkódni kezdett, de azt hittük, hogy valami új technikai trükkről van szó. Aztán alig tíz másodperc múlva az egész leszakadt. A feleségemmel és a hároméves kislányommal egy körülbelül egyméteres padlódarabon álltunk, ami nem omlott le. Nagyon óvatosan kellett mozognunk azon a körülbelül hatvan centiméteres sávon, ami megmaradt a padlóból. Ezen valahogy eljutottunk a főlépcsőhöz, ami épen maradt. Így sikerült kijutnunk.”
Egy másik vendég, Amir Lipski így emlékszik: „Körülbelül tíz méterre ültem a táncparkettől. A tánc megrengette a padlót, aztán minden leszakadt. A villany is kialudt. A feleségemmel egymásba kapaszkodtunk, és éreztük, hogy zuhanunk lefelé. Az mentett meg minket, hogy egy asztal ránk esett, és ez felfogta a ránk zúduló törmeléket. Minden emeleten megakadtunk pár másodpercre, mielőtt a legalsó szintre zuhantunk volna, ahol végül is sikerült kimásznunk az épületből. A mentőautó mellett estem össze.”
„Tele volt a táncparkett. Aztán hirtelen minden leomlott. Mindannyian zuhanni kezdtünk. Csak zuhantunk, zuhantunk, és minden emeleten megakadtunk pár másodpercig - emlékezik Yaron Ziv, az esküvő fényképésze. - Férfiak, nők és gyerekek hevertek egymáson. Egy kislány kiáltozott segítségért mellettem, de nem tudtam segíteni rajta, mivel beszorultam a törmelék közé. Láttam a menyasszonyt, a vőlegényt meg az ő édesapját. A vőlegény azt kiabálta: Miért éppen velem történik ez? - miközben újdonsült feleségét próbálta meg kiszabadítani.”
